Ellenségünk, Amerika – Orbánék megelőző csapása az ötvenes évek szellemében

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. augusztus 21.

Publicisztika

Vajon mikor lesz „láncos kutya” is a PM politikusa? A Napi Gazdaság belehúzott.

Blöffnek minősíteni mindazt, amit a kormány szócsöveként számon tartott Napi Gazdaság Szabó Tímeáról leírt, nagy tévedés, sőt ostobaság lenne – függetlenül attól, hogy van-e bármi alapja a cikk állításainak. A vádak ugyanis végső soron nem a PM politikusának szólnak, hanem közvetlenül az Egyesült Államoknak.

A sötétben bujkáló ellenforradalmár

A sötétben bujkáló ellenforradalmár

Fotó: Kovács Attila/MTI

Nem új keletű az efféle kommunikációs fogás, amelynek minősítésétől most inkább eltekintek.

Mi áll tehát a Napi Gazdaság cikkében?

1. Szabó Tímea az Amerikai Egyesült Államokban tanult stratégiai konfliktusmegelőzést. Tudjuk, állapítja meg a cikk, hogy az „ilyen »konfliktusmegelőző« akciók aztán olyan jól sikerültek, hogy belőlük nőttek ki az utóbbi évek legsúlyosabb helyi háborúi, mint például Irak, Afganisztán, Líbia, Szíria vagy éppen az Iszlám Állam. Korábban sosem látott menekültáradatot generálva.”

A fenti idézetbe rejtve három egyértelmű állítást találunk: a) A világot kínzó minden aktuális konfliktusért az Egyesült Államok tehető felelőssé. b) Amerika a felelős az Európát aktuálisan elárasztó menekülthullámért is. c) Minthogy Szabó Tímea Amerika legrégibb és nem véletlenül a legjobban finanszírozott egyetemén, a Harvardon tanult konfliktusmenedzselést, nyilvánvalóan az Egyesült Államok, pontosabban a CIA ügynöke.

2. Tanulmányai után Szabó Pakisztánban, majd Afganisztánban kapott gyakorlati kiképzést, ráadásul 2001. szeptember 11. idején, amikor George W. Bush elhatározta, hogy – a maga módján – rendet tesz a Közel-Keleten. A cikk szerint ez az eset a magyar kormányt kísértetiesen emlékezteti Gerő Ernőére: „Gerőt a Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták és elítélték, de 1924-ben kiadták a Szovjetuniónak, ahol beiratkozott a Nemzetközi Lenin Iskolába, és belépett a szovjet titkosszolgálatba, az NKVD-be. Számos külföldi megbízatást teljesített, részt vett például abban a »fegyveres konfliktusmegelőzési« akcióban, amely spanyol polgárháború néven vonult be a történelembe.”

Itt sem az érdekes, hogy miként viszonyul Szabó Tímea Gerő Ernőhöz, hanem az, hogy bizonyos rétegek fejében hogyan konvertálódik a mai Egyesült Államok az egykori sztálini Szovjetunióra, illetve a KGB elődje, az NKVD a mai CIA-ra.

3. Minthogy Szabó Tímea részt vett André Goodfriend búcsúpartiján, és minthogy „lényegében Goodfriend vezette azt a példátlan sajtókampányt, amelynek egyetlen eredménye azt lett, hogy immár egyértelműen felhozta és bebetonozta a politikai paletta második helyére a Jobbikot”, ezért gyakorlatilag az Egyesült Államok az, amely a magyar szélsőjobb pártjának sikeréért okolható, és ebben szorosan együttműködtek vele a magyar demokratikus ellenzék olyan tagjai, mint például Szabó Tímea.

Hogy félre ne érthesse senki, a kormány véleményét közvetítő lap kijelenti: a centrumban álló Fidesszel szembeni két szélsőség, a bal- és jobboldali ellenzék összefogására már volt példa „a magyar történelemben. Legutóbb a 90-es évek elején: akkor a legantikommunistább SZDSZ és a kommunista utódpárt, az akkori MSZP bútorozott össze, Soros György hathatós közreműködése mellett.” És miként korábban, úgy ma is egy zsidó állt az események fókuszában, sugallja a cikk. Akkor Soros, most Goodfriend.

Senki ne legyintsen, hogy a Fidesz logikája a hagyományos antiszemita alapvetés logikája. Azzal se intézzük ezt el, hogy a fenti három pontba szedett fideszes politikai kommunikáció miként teremt féligazságokból egy önkényesen berendezett virtuális valóságot. Mert a lényeg még csak ezután következik.

Az Orbán Viktort kiszolgáló hírszerzés és a hozzá kapcsolódó elemzői munka és stratégiai tervezés az utóbbi időben komoly és látványos eredményeket produkált. Leginkább a menekülthullám jelentette veszélyt érzékelte „valós időben” a magyar kormányzat, s szinte mindenkinél hamarabb reagált is rá. (Más kérdés, hogyan.) A Napi Gazdaság cikke is kétségtelenül egy efféle előrejelzésre épülhet, mégpedig arra, hogy az Egyesült Államok valamilyen elhatározásra jutott az Orbán-rezsimmel kapcsolatban, és ennek bármilyen következményei is lehetnek. Egy ilyen közlés kifejezetten a legbarátságtalanabb lépés egy olyan szövetségessel szemben, mint az Egyesült Államok, vagyis a közleménynek csak akkor van értelme, ha a belé fektetett energia valahogy megtérül.

A magyar kormány láthatóan azzal számol, hogy az eddig vitt politikája miatt, vagy egy már megtervezett, de nyilvánosságot még nem kapott lépése miatt elképzelhető egy, a tartalmát tekintve megjósolható újabb washingtoni lépés – és ezzel szemben jó előre mozgósítani kell azt az aktív támogatói réteget, amely változatlanul kitart Orbán mellett. Ráadásul érdemes a „hazát” – azaz a szélsőjobbot és a szélsőbalt – fegyverbe szólítani a számukra amúgy sem szövetségesnek tekintett Egyesült Államok és nem mellékesen a magyar demokratikus ellenzék ellen.

A Napi Gazdaság cikke eléggé egyértelműen jelzi: Orbánék ismét készülnek valamire, vagy éppenséggel megint félnek valamitől. Ha készülnek valamire, attól – akárcsak eddig – semmi jó nem várható az országnak. Ha viszont figyelmeztették őket, hogy Washingtonnak elege lett belőlük, akkor arra csak annyit tudok mondani: végre!

A szerző a DK elnökségi tagja

Neked ajánljuk