Ellenségünk, Amerika – Orbánék megelőző csapása az ötvenes évek szellemében

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. augusztus 21.

Publicisztika

Vajon mikor lesz „láncos kutya” is a PM politikusa? A Napi Gazdaság belehúzott.

Blöffnek minősíteni mindazt, amit a kormány szócsöveként számon tartott Napi Gazdaság Szabó Tímeáról leírt, nagy tévedés, sőt ostobaság lenne – függetlenül attól, hogy van-e bármi alapja a cikk állításainak. A vádak ugyanis végső soron nem a PM politikusának szólnak, hanem közvetlenül az Egyesült Államoknak.

A sötétben bujkáló ellenforradalmár

A sötétben bujkáló ellenforradalmár

Fotó: Kovács Attila/MTI

Nem új keletű az efféle kommunikációs fogás, amelynek minősítésétől most inkább eltekintek.

Mi áll tehát a Napi Gazdaság cikkében?

1. Szabó Tímea az Amerikai Egyesült Államokban tanult stratégiai konfliktusmegelőzést. Tudjuk, állapítja meg a cikk, hogy az „ilyen »konfliktusmegelőző« akciók aztán olyan jól sikerültek, hogy belőlük nőttek ki az utóbbi évek legsúlyosabb helyi háborúi, mint például Irak, Afganisztán, Líbia, Szíria vagy éppen az Iszlám Állam. Korábban sosem látott menekültáradatot generálva.”

A fenti idézetbe rejtve három egyértelmű állítást találunk: a) A világot kínzó minden aktuális konfliktusért az Egyesült Államok tehető felelőssé. b) Amerika a felelős az Európát aktuálisan elárasztó menekülthullámért is. c) Minthogy Szabó Tímea Amerika legrégibb és nem véletlenül a legjobban finanszírozott egyetemén, a Harvardon tanult konfliktusmenedzselést, nyilvánvalóan az Egyesült Államok, pontosabban a CIA ügynöke.

2. Tanulmányai után Szabó Pakisztánban, majd Afganisztánban kapott gyakorlati kiképzést, ráadásul 2001. szeptember 11. idején, amikor George W. Bush elhatározta, hogy – a maga módján – rendet tesz a Közel-Keleten. A cikk szerint ez az eset a magyar kormányt kísértetiesen emlékezteti Gerő Ernőére: „Gerőt a Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták és elítélték, de 1924-ben kiadták a Szovjetuniónak, ahol beiratkozott a Nemzetközi Lenin Iskolába, és belépett a szovjet titkosszolgálatba, az NKVD-be. Számos külföldi megbízatást teljesített, részt vett például abban a »fegyveres konfliktusmegelőzési« akcióban, amely spanyol polgárháború néven vonult be a történelembe.”

Itt sem az érdekes, hogy miként viszonyul Szabó Tímea Gerő Ernőhöz, hanem az, hogy bizonyos rétegek fejében hogyan konvertálódik a mai Egyesült Államok az egykori sztálini Szovjetunióra, illetve a KGB elődje, az NKVD a mai CIA-ra.

3. Minthogy Szabó Tímea részt vett André Goodfriend búcsúpartiján, és minthogy „lényegében Goodfriend vezette azt a példátlan sajtókampányt, amelynek egyetlen eredménye azt lett, hogy immár egyértelműen felhozta és bebetonozta a politikai paletta második helyére a Jobbikot”, ezért gyakorlatilag az Egyesült Államok az, amely a magyar szélsőjobb pártjának sikeréért okolható, és ebben szorosan együttműködtek vele a magyar demokratikus ellenzék olyan tagjai, mint például Szabó Tímea.

Hogy félre ne érthesse senki, a kormány véleményét közvetítő lap kijelenti: a centrumban álló Fidesszel szembeni két szélsőség, a bal- és jobboldali ellenzék összefogására már volt példa „a magyar történelemben. Legutóbb a 90-es évek elején: akkor a legantikommunistább SZDSZ és a kommunista utódpárt, az akkori MSZP bútorozott össze, Soros György hathatós közreműködése mellett.” És miként korábban, úgy ma is egy zsidó állt az események fókuszában, sugallja a cikk. Akkor Soros, most Goodfriend.

Senki ne legyintsen, hogy a Fidesz logikája a hagyományos antiszemita alapvetés logikája. Azzal se intézzük ezt el, hogy a fenti három pontba szedett fideszes politikai kommunikáció miként teremt féligazságokból egy önkényesen berendezett virtuális valóságot. Mert a lényeg még csak ezután következik.

Az Orbán Viktort kiszolgáló hírszerzés és a hozzá kapcsolódó elemzői munka és stratégiai tervezés az utóbbi időben komoly és látványos eredményeket produkált. Leginkább a menekülthullám jelentette veszélyt érzékelte „valós időben” a magyar kormányzat, s szinte mindenkinél hamarabb reagált is rá. (Más kérdés, hogyan.) A Napi Gazdaság cikke is kétségtelenül egy efféle előrejelzésre épülhet, mégpedig arra, hogy az Egyesült Államok valamilyen elhatározásra jutott az Orbán-rezsimmel kapcsolatban, és ennek bármilyen következményei is lehetnek. Egy ilyen közlés kifejezetten a legbarátságtalanabb lépés egy olyan szövetségessel szemben, mint az Egyesült Államok, vagyis a közleménynek csak akkor van értelme, ha a belé fektetett energia valahogy megtérül.

A magyar kormány láthatóan azzal számol, hogy az eddig vitt politikája miatt, vagy egy már megtervezett, de nyilvánosságot még nem kapott lépése miatt elképzelhető egy, a tartalmát tekintve megjósolható újabb washingtoni lépés – és ezzel szemben jó előre mozgósítani kell azt az aktív támogatói réteget, amely változatlanul kitart Orbán mellett. Ráadásul érdemes a „hazát” – azaz a szélsőjobbot és a szélsőbalt – fegyverbe szólítani a számukra amúgy sem szövetségesnek tekintett Egyesült Államok és nem mellékesen a magyar demokratikus ellenzék ellen.

A Napi Gazdaság cikke eléggé egyértelműen jelzi: Orbánék ismét készülnek valamire, vagy éppenséggel megint félnek valamitől. Ha készülnek valamire, attól – akárcsak eddig – semmi jó nem várható az országnak. Ha viszont figyelmeztették őket, hogy Washingtonnak elege lett belőlük, akkor arra csak annyit tudok mondani: végre!

A szerző a DK elnökségi tagja

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.