Érdekvédelem helyett szankcióellenes propaganda, avagy így képviseli Szita Károly a Megyei Jogú Városok Szövetségét

  • Huszka Imre
  • 2022. október 10.

Publicisztika

Nem egészen az történt a szövetség legutóbbi közgyűlésén, amit a kaposvári polgármester előadott a sajtónak.

Némiképp megtévesztő módon tartott rendkívüli sajtótájékoztatót múlt pénteken Kaposváron Szita Károly polgármester. A fideszes városvezető bejelentette, hogy levelet írt Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének, követelve az Oroszország ellen bevezetett szankciók megváltoztatását, valamint a felzárkózási és helyreállítási alap forrásaihoz való mielőbbi hozzáférést. A hírről az MTI és nyomában az országos sajtó is beszámolt. A helyi és országos kormányközeli médiumok tudósításaiban határozottan úgy tűnt, hogy Szita a Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ) nevében beszélt, miközben ellenzéki városvezetőktől tudható, hogy a legutóbbi, szeptember 26-i közgyűlésükön a szankciókról szó sem volt, viszont más, elfogadott javaslataikról Szita hallgatott.

A Narancs.hu felhívta Nemény Andrást, Szombathely ellenzéki polgármesterét, aki érdeklődésünkre elmondta: ugyan az MJVSZ szeptember 26-i közgyűlésén Szita szorgalmazta egy, a felzárkóztatási és helyreállítási források megnyitását sürgető, a Bizottságnak szóló levél elfogadását, ám a többség ezt nem támogatta.

A szankciók elítélése fel sem merült, sem határozati javaslatként, sem más formában.

A városvezetők közül többen – köztük ellenzékiek és kormánypártiak – felvetették viszont, hogy a szövetség kérje a kormányt egyrészt a szolidaritási adó emelésének elhalasztására 2024 januárjáig, másrészt azt is, hogy a most teljes egészében elvont gépjárműadó negyven százaléka ismét a településeknél maradhasson. Utóbbit Nemény András szerint Szita nem is akarta határozatba foglalni, mondván „ez túl erős”; arról viszont gondoskodott, hogy ezek a felvetések ne is kapjanak nyilvánosságot.

Az ülésről egyelőre nem került nyilvánosságra hivatalos dokumentum. Tegyük hozzá: a MJVSZ közgyűlési jegyzőkönyvei – nehezen indokolható módon – nem nyilvánosak, a honlapon csupán a régi közgyűlések napirendjei találhatók.

Szita Károly elnökként nem talált módot arra, hogy a szövetség hivatalos, a kormánynak címzett, többségi akaratként megfogalmazott kéréseit a nyilvánosság elé tárja, ugyanakkor nem volt rest „rendkívüli sajtótájékoztatót” összehívni saját, a helyi sajtóban unos-untalan elismételt – már Orbán Viktor által is támogatott – szankciókat ostorozó paneljeinek új keretezésben való előadására, azt a látszatot keltve, mintha mindezt a Megyei Jogú Városok Szövetségének nevében tenné.

A kaposvári polgármester egyszer már megpróbálta magát feltornászni – egy halvány epizódszerep erejéig – az európai politika színpadára. 2016 decemberében „személyes találkozót” kért az Európai Bizottság elnökétől, Jean-Claude Junckertől, hogy átadhasson neki egy, a kötelező betelepítési kvóta visszavonását szorgalmazó, 2500 magyar polgármester által jegyzett levelet. A 2016-os találkozókérés éppolyan propagandafogás volt csupán, akár most a szankciók ostorozása. Szita Károly nem először próbálja a kormánypropaganda szolgálatába állítani valódi érdekvédelem helyett a jobb sorsra érdemes szövetség kommunikációját. Ebben most az játszhat a kezére, hogy a szövetség-tag polgármestereknek a kormánnyal való keserves rezsialkudozás előtt a legkevésbé sem hiányzik egy haszontalan ideológiai vita.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.