Európa a magyar demokrata ellenzéken fog hahotázni

  • Haskó László
  • 2018. június 21.

Publicisztika

Mihez kezdjünk a két soron következő választással?

Szavazások között vagyunk. Április 8-án, hosszú agóniát követően eltemettük a rövid életű magyar parlamenti demokráciát. A legnagyobb koporsóban az úgynevezett demokratikus ellenzéki pártok fekszenek, de nem vették észre, vagy inkább úgy tesznek, mintha nem vennék észre, hogy végük van. Nem hajlandók bebújni a föld alá, beállnak a pénztárhoz vezető sorba. Hangjuk már nincs, de tátognak és tartják a markukat. Közben föltámadást remélve igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy teljes erővel gyúrnak a következő két választásra. Borzasztó és kellemetlen. A demokratikus jogállam szavazópolgárai az ország vezetésében valós képviselet nélkül maradtak. Dúlhat kedvére az önkény. Dúl is: művészetet, tudományt, és mindenféle más szabadságot – ezerrel. És még most sem veszett el minden. (De el fog.)

Nem sok, ami még menthető, talán csak arra elég, hogy ne lóduljunk ki Európából, és mindennapjainknak ne minden percében kelljen kínlódva-nyögve tolnunk az ország szakadék felé döcögő szekerét. A helyzet különös, a teendők szokatlanok. Az Európában maradás, illetve az önkormányzati autonómia visszaszerzése azonban még lehetséges volna.

A két választás eltérő taktikát kíván.

Előbbi – szemben a kitűnő Ungváry Krisztián ajánlásával – ellenzéki bojkott meghirdetésével minden eddiginél nagyobb bukáshoz vezetne. Tisztázzuk a bojkott fogalmát: nem arról van szó, hogy felszólítjuk a választópolgárokat, hogy ne vegyenek részt a szavazáson, hanem arról, hogy jelölteket sem állítunk. Márpedig, ha az uniós választásra nem állítunk jelölteket, akkor a kormányzó pártok 99 százalékos eredménnyel foglalják el mind a 22 Magyarországnak járó strasbourgi széket, és egész Európa a magyar demokrata ellenzéken fog hahotázni. Biztosak lehetünk benne, hogy a tisztességes Magyarország hívei óriási többségben szeretnének az EU tagjai maradni. A tisztességtelen oldal szavazói csak azért akarnak uniós mandátumot juttatni jelöltjeiknek, hogy azok az unió zsoldján (ősi szittya szokás szerint) „belülről bomlasszanak”.  Ebben az esetben tehát arról van szó, hogy a meglévő többségi akarat érvényre jusson. Erre még az ismert médiahelyzetben is van esély. Kivéve azt az esetet, hogy „jól bevált” pártlistákra szavaztatnak minket. Akkor ugyanis – akármennyit tátognak – otthon maradunk.

Fordított a helyzet az önkormányzati választáson.

Kivált Budapesten. Itt ugyanis – realitásnak tekintve a csodát – teljes demokrata győzelem esetén sem jutnánk sehová. A főváros minden tekintetben a (bármilyen) kormány rövid pórázon tartott kutyuskája. Anyagi önállóságának látszata sincs. A jelenlegi kormány különösen haszontalan és ízléstelen, korrupció alapú „nagyberuházásokkal” potyogtatja tele ezt az egykor szép várost. Láthatjuk, hogy a kitűnő Karácsony Gergely polgármester mit ért el a hatáskörébe tartozó Városliget-projekt (Baán László kisvasútja) ellenében. Ezt a választást tehát bojkottálni kell, de nem ész nélkül, hübelebalázs módjára, hanem a Haraszti-modell szerint. Fenyegessük meg a kétharmadot azzal, hogy ha nem változtatják meg az önkormányzati (illetve a Budapest-) törvényt, akkor nem állítunk jelölteket, bojkottáljuk a választást. Mit kell megváltoztatni? Kapjon autonómiát a város, elsősorban pénzügyit, másodsorban kormányzásit. Utóbbi azt jelentené, hogy a képviselő-testületek ne működhessenek kis parlamentként látszat frakcióharcok közepette, valójában a kormány kinyújtott tenyereként. Mellesleg ez lenne a korrupció alapú NER lebontásának első lépése is.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.