Mondjuk az esti híradóban.
De előbb reklám.
Mondok egy nevet: Nagy. Most mondok egy másikat: Nietzsche. Na. Nietzsche jó szerző. És a forradalmian új agymosó szer sem fakítja az emlékezetet: Nietzsche kkibbasszottul jó szerző.
"Vagy talán az bizonytalanítana el bennünket, hogy a politikaagyú véleményirányítók és média-témafelelősök szegényes életében mi képezheti a hírérték fogalmának alapját?" - nyilatkozta a híradónak a Nemzeti Oldal új frakcióvezetője. A riporteri kérdésre, miszerint hogy érti ezt, ezt felelte, idézem: "Úgy, hogy olvassál egy kis egy hétnél régebbi szöveget is, és megérted. Az a túlnyomórészt rendkívül alacsony, kisstílű és ellenségelvű személyek és csoportok által működtetett diszkurzusrend, amit jelenleg politika néven nyomnak nonstop minden csatornán, az a teljes történelmi amnézia, kulturális lepattantság és agyhalál." Majd kifejtette: a magyar kultúra filozófiában sem produkált olyat, ami a komolyabb kultúrákra a legcsekélyebb befolyást is gyakorolta volna. "A nemzeti büszkeség ilyen körülmények között oxymoron - fogalmazott. - Ezzel szemben - folytatta lelkesülten - a legnagyobb filozófiai karriert befutott német műveinek kritikai kiadója két olasz! A filozófia és a filológia országában! Hrsg. Giorgio Colli und Mazzino Montinari! Ezt éppoly jelnek fogta volna fel a Feltámadott Dionysos, mint azt, amikor 1888-ban meghallotta, hogy a koppenhágai egyetemen egy Georg Brandes nevű - hiába! - zsidó szemináriumot tart a nietzschei filozófiáról!" A Nemzeti Oldal új frakcióvezetője viszont ebben, valamint politikai programjában - mely egyebek közt 1 millió eladott Nietzsche-példányt ígért a nemzetnek - a tengelyhatalmak egy új, szövetségesbarát alapokra helyezésének lehetőségét látta, majd felvette a gitárt, de csak azért, mert az ölében volt, és a frakció latinos örömzenébe fojtotta The Nationally Challenged People Blues című saját szerzeményét.
A múlt politikai rezsim - amely jutalmazta az alattomos és nyílt önzést, a gátlástalan és nyomulós kis agresszorokat, "érdekeik", "feljebb" jutásuk nonstop kiszolgáltatottjait - félt Nietzschétől, ugyanis nem adták ki. A mai politikai rezsim - amely jutalmazza az alattomos és nyílt önzést, a gátlástalan és nyomulós kis agresszorokat, "érdekeik", "feljebb" jutásuk nonstop kiszolgáltatottjait - leszarja Nietzschét, mert nincs benne se pénz, se kormánypropaganda. Ha valami kispénzű kuratórium ad rá valamennyit - végtére is az egyetemes kultúra meg minden, és már csak magyarra nincs lefordítva -, akkor egy-egy könyvet bevállal valamelyik kis kiadó, majdnem mindig más. Más fordítóval, más színvonalon. Én arra a pártra szavazok, amelyik ígéretet tesz egy ilyen alapvető nemzeti ügy felkarolására, hogy legyen egy Nietzsche (egy Kierkegaard, egy Freud stb.) kritikai összkiadás magyar nyelven, plusz levelezés. Addig is a kihelyezett kormányülések költségét hirtelen átirányíthatjuk e sürgős nemzeti érdekre való tekintettel.
"Gyerekek! - kiáltotta a szónok a Hősök tere hangfalaiba. - Ezt nem szokhatjátok meg! Nem hazudhatom nektek azt, hogy sokak nevében beszélek: én, Zarathustra, arra kérlek benneteket, mérlegeljetek: vagy egy Nietzsche-összkiadás, vagy kihelyezett kormányülések! Vagy túl korán jöttem? Túl szabadok még nektek e szavak, szolgatársaim?"
"De ó, Zarathustra! - kiálták a kétkedők. - Simán elvesztenénk, ha a jövő vasárnap erről rendeznének országos választásokat! Aki már egyszer majdnem kezet fogott a Kádár János bácsival is, amikor a nép között járt, az most egy smasszer és a Szájer között állva boldog és hálás alázattal és a szerencsés kiválasztottak szorongásával kanalazza a gulyást, és éppen valami mondatot fogalmaz az országról meg az egyszerű emberekről, és ő arra fog szavazni, hogy a Viktor igenis süssön kolbászt a népnek!"
Na mindegy, nem idézem az egész beszélgetést, a végén a nép azt kezdte skandálni, hogy "Azonnal ide a magyar Colli-Montinarira a pénzt, köcsögök!"
És Zarathustra értett a hangulatkeltéshez:
"Mert látjátok, testvéreim! - dübörögték a hangfalak. - Éppen ők a példa, hogy kultúra nélkül sem a hatalom, sem a pénz, sem a nők nem boldogítanak!" Zarathustra nem ünnepeltette magát: simán rábeszélt az üdvrivalgásra. "Gimnazista korában a Lóci óriás leszt szavalta, most meg kommunikációs igazgató? Bölcsészek, ébredjetek! Ki rázza fel a nemzetet metafizikus szendergéséből? A pénz beszél, ti meg ugattok, lúzerek?"
A kultúra munkásainak nagygyűlésén tartott nagyhatású beszédében Zarathustra kiemelte, nem tartja szerencsésnek, hogy a politikai média a legutolsó amorális, politikai-gazdasági senkik 2001-edik interjúját is fontosabbnak tartja, mint azt, hogy megnyerje a közvéleményt a legégetőbb feladatnak, miszerint Magyarország legnagyobb gazdasági, politikai, intézményi stb. hatalommal bíró embereit, az első 2001 helyezettet, 2001 napra száműzni kell egy gyönyörű trópusi szigetre, ahol azonban ételen kívül csak az emberi kultúra legnagyobb produkcióit lehet fogyasztani, de vannak golfpályák is.
Zarathustra után a Nemzeti Oldal új frakcióvezetője lépett az emelvényre:
"Na, és fogod magad, és egész népedet fogod beíratni a bölcsészkarra, hogy megtudja, hogy az Országos Horger Antal Intézet se akkora pálya ma már? Nem, barátom. A piaci feltételek azt követelik tőled, hogy felhívd az emberek figyelmét az élet szépségeire. A piacnak elég annyit megértenie, hogy a pénz szükséges feltétel. És ha odaadta, elárulod neki, miért nem elégséges. Aztán zsebre gyűröd, és gyerünk bulizni! Mert az eljövendő lelkek mérnökeit már betették a mókuskerékbe: minél jobban pedáloznak, annál fáradtabbak, viszont a te szabadságod, bölcsész barátom, az egyetlen lehetséges kultúraképző energiaforrás! Nem tékozolhatod el! Te egyedül engedheted meg magadnak, hogy gondolkodj, hogy érdekes legyél, hogy olvass, hogy reflektálj, hogy lelazulj, hogy szeress, hogy legyen stílusod! És muszáj, hogy jó legyél, mert rövidesen olyan ország lesz ez, ahol Káel Csaba ismertségi indexe nagyságrendekkel előzi meg Luís Bu–uelét! Vagy máris itt van, eljött az ő országuk, és meglett az ő akaratuk? Újságírók! Ne hülyüljetek! Tízezerszer leírjátok Stumpf István nevét, amíg Dosztojevszkijét, Duchampét, Dorfmeisterét egyszer sem? Nem éppen emiatt az illetlenség, ijesztő aránytalanság, figyelemtorzulás, egy-ügyűség miatt van az, hogy az általatok idomított vadállatok visszatapsolják a Fideszt, az MSZP az alternatíva, és a MIÉP-nek sokkal valószínűbb a kormánykoalíciós szerepvállalása, mint az SZDSZ-nek? Női magazinok! Ernyey Bélával csak Podmaniczky Szilárd készíthet interjút, velem pedig csak Camille Paglia! Tévészerkesztők! Szombat esti főfilmnek bátran betenni A vihar kapujábant, a Taxisofőrt, a Maud térdét, a Veszett a világot, a Brian életét, A Nap Szépét, a Dogmát, a Sztalkert, a Ponyvaregényt, vagy akár a Mátrixot, még ha nem is szerepel bennük Chuck Norris vagy Franco Nero!
Addig is: vidámság!
Ha nem megy, képzeld el a Szájert, ahogy Manu Chaóra táncol! Hhhá-hhhá-hhhá! Vagy a Kövért egy holdvilágos éjszakán a tóparton magányosan ülve! Hhhá-hhhá-hhhá! Vagy Viktort, amint a vécén a Bálványok alkonyát olvassa! Hhhá-hhhá-hhhá!
De tudok szomorú jelenetet is mondani: Várhegyi, vakuvillanások, kamerák, mikrofonok sűrűjében, amint lefejti az arcáról a tortát, leveszi a szemüvegét és a két lukon néz ki a tejszínhabból.
Hhhá-hhhá-hhhá!
Mondok még egy jót:
"Értelmiségi!"
Hhhá-hhhá-hhhá!
