Az is világos, hogy egy ekkora tömeget nem egyszerű távozásra bírni, a rendelkezésre álló egy óra biztos kevés lett volna hozzá. Tán még kommunikálni is nehéz lett volna velük - habár, például a konkurencia állításával szemben, igenis voltak a helyszínen nagy teljesítményű hangosítóeszközök, különben nem hallhatta volna a nép Palik ordítozását a légiparádé alatt.
A katasztrófa megelőzéséhez mindenesetre szükség lett volna valamiféle racionális kockázatkezelésre - a mostani tragédia egyik szomorú tanulsága az, hogy a magyar illetékesek szerint Budapesten tömegrendezvényt nem sodorhat el a förgeteg, pláne nem Szt. István napján. Ilyen esetre semmiféle (pl. menekülési) terv sem készült, bíztak a szerencsében.
Mintha nem volna elég a jogkör, az illetékesek csak ukázra mernek cselekedni. Jut eszünkbe: hol volt a nemzeti ünneppel egybekötött katasztrófa idején Gyurcsány miniszterelnök? Egy rövid részvétnyilvánításon túl a szavát sem hallani. Sólyom elnökét sem, pedig ő szeret akkor is beszélni, ha éppen senki sem kérdi. De mit is mondhatna a miniszterelnök? Hogy alárendeltjei töketlenek, hogy az ide vonatkozó jogszabályok rosszak, s kísérlet sem történt a megváltoztatásukra? Lehet, hogy az agytrösztje már fogalmazza a magyarázatokat - de minek, eső után sár.
