Felelőtlenek 2

Publicisztika

A parádéval kísért katasztrófára eddig kizárólag felháborító s csupán a dolog mélyen tragikus voltára tekintettel nem kacagtató válaszok születtek a feltoluló kérdésekre.
A rapid vizsgálóbizottság nagyjából nem állapított meg semmit, maszatolt csak. A feltárt tényszerűségek szerint a meteorológiai szolgálat átküldte a figyelmeztetést a katasztrófavédelemnek egyszer/kétszer, esetleg faxszal is kísérve, amit azok időben elolvastak/órákkal később/soha nem olvastak el, de egyébként is félreértették, intézkedési jogkörük pedig nincs. Szilvásy kancelláriaminiszter szerint először is senki sem hibázott, főleg nem a tűzijátékot szervező Nexus Kft., majd ugyanezzel a lendülettel: a katasztrófáért senki sem felelős, legfőképpen nem az ostoba, értelmetlen petárdamánia, csakis a vihar. Azt is megjegyezte: tulajdonképpen vannak (vagyunk) itt néhányan, akik le is állíthatták(-tuk) volna a tűzijátékot: Bodor főosztályvezető, Tóth szakállamtitkár, Gál J. államtitkár, ja és tulajdonképpen én is, már ha birtokomban lettek volna a szükséges információk (ez utóbbiak alatt, fájdalom, a főnöki utasítást - illetve éppen azok hiányát értette). Amúgy mintha Demszky főpolgármester, a fővárosi védelmi bizottság elnöke is tehetett volna egyet s mást.

Az is világos, hogy egy ekkora tömeget nem egyszerű távozásra bírni, a rendelkezésre álló egy óra biztos kevés lett volna hozzá. Tán még kommunikálni is nehéz lett volna velük - habár, például a konkurencia állításával szemben, igenis voltak a helyszínen nagy teljesítményű hangosítóeszközök, különben nem hallhatta volna a nép Palik ordítozását a légiparádé alatt.

A katasztrófa megelőzéséhez mindenesetre szükség lett volna valamiféle racionális kockázatkezelésre - a mostani tragédia egyik szomorú tanulsága az, hogy a magyar illetékesek szerint Budapesten tömegrendezvényt nem sodorhat el a förgeteg, pláne nem Szt. István napján. Ilyen esetre semmiféle (pl. menekülési) terv sem készült, bíztak a szerencsében.

Mintha nem volna elég a jogkör, az illetékesek csak ukázra mernek cselekedni. Jut eszünkbe: hol volt a nemzeti ünneppel egybekötött katasztrófa idején Gyurcsány miniszterelnök? Egy rövid részvétnyilvánításon túl a szavát sem hallani. Sólyom elnökét sem, pedig ő szeret akkor is beszélni, ha éppen senki sem kérdi. De mit is mondhatna a miniszterelnök? Hogy alárendeltjei töketlenek, hogy az ide vonatkozó jogszabályok rosszak, s kísérlet sem történt a megváltoztatásukra? Lehet, hogy az agytrösztje már fogalmazza a magyarázatokat - de minek, eső után sár.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.