E lap két héttel ezelőtti száma kimerítő részletességű cikket közölt a budapesti olimpiáért indított mozgalomról (lásd: Álmok és számok, 2006. augusztus 10.). Az az írás is említi, hogy az ötlet nem új, 2002-ben az erre a kérdésre szakosodott nagy könyvvizsgáló cég, a PriceWaterhouseCoopers (PWC) egy megvalósíthatósági előtanulmányt már letett az akkori kormány asztalára. Most ennek az újragondolása, frissítése zajlik, immár nem a kormány, hanem egy szerfölött potens magánbefektetői csoport megbízásából. Ám erre a tanulmányra még néhány hetet várni kell, tudtam meg a cikkből; de hogy addig se unatkozzak, elolvastam az előzőt.
Az olimpia olyan vállalkozás, melynek költségeit és hatásait nem lehet teljes körűen számszerűsíteni. Az áttételesen jelentkező társadalmi és gazdasági hatásokat szinte képtelenség felmérni; ezért objektív módon talán el sem lehet dönteni, hogy az olimpia jó üzlet-e vagy sem. Véleményünk persze lehet - de hogy az megalapozott legyen, legalább a pénzben kifejezhető, közvetlenül az olimpiához kapcsolódó költségeket, bevételeket és kockázatokat pontosan ismernünk kell.
Bevallom, erős prekoncepcióval fogtam neki a pénzügyi-finanszírozási terv tanulmányozásának (ez a tanulmány 4. és 5. fejezete). Úgy gondoltam, hogy a tanulmány alaplogikája megfelel majd néhány elvárásnak. Először is éves bontásban közli az olimpia pénzben kifejezhető (várható) költségeit és bevételeit. Másodszor, csak az olimpia miatt jelentkező többletberuházások hatásait veszi alapul az olimpiai projekt értékelésénél - de azt teljes körűen. Harmadszor, valaminő állítást tesz arról, hogy az államnak várhatóan mekkora részt kell vállalnia a finanszírozásból. Negyedszer, érzékelteti a számításokban rejlő kockázatokat.
Csalódnom kellett. Vegyük sorra, hogy miért.
*
A tanulmány 2002-ben készült, és a 2012-es olimpiát célozta meg. A felkészülési időszak tehát 10 év lett volna. Ám a tanulmány szerzői nem tartották szükségesnek a tíz év folyamán jelentkező kiadásokat és bevételeket éves bontásban részletezni - egy összegben, összevontan adták meg őket. Csak remélni lehet, hogy a különböző időszakbeli pénzösszegeket az időszaki hozamokkal korrigálva adták össze - erre azonban semmi nem utal. A módszertani megjegyzésekből kiderül, hogy az előrejelzésekben inflációt nem tartalmazó, reál számok szerepelnek. De ettől még egyáltalán nem mindegy, hogy a több száz milliárdos tételek a 10 éves időszak elején vagy végén jelentkeznek.
A tanulmányból megtudjuk (4. fejezet, 3. oldal), hogy az olimpia költsége három részből tevődik össze, a következőképpen: 1. Pályázati költségek 4 milliárd forint, 2. Az olimpia rendezési/szervezési költségei 402 milliárd forint, 3. közvetlenül az olimpiához kapcsolódó fejlesztések 427 milliárd forint, összesen tehát 833 milliárd forint. Olimpiai bevételek 424 milliárd forint, vagyis a "nettó költség" 408 milliárd forint.
A rendezési, szervezési költségeket (402 milliárd forint) a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az OCOG (Olimpiai Játékok Szervező Bizottsága) finanszírozza, cserébe megkapja a közvetlen olimpiai bevételeket, amit a szerzők 424 milliárdra becsülnek. Az OCOG költségvetését tehát érdemes lenne teljesen külön kezelni, és csak a maradékkal foglalkozni, vélnénk - a 402 milliárdos rendezési, szervezési költségeket egyszerűen vegyük ki a költségek közül. Az államra és a magánbefektetőkre háruló költség így 4+427=431 milliárd forint marad - gondolnánk jámboran. Nem így a tanulmány szerzői. 'k inkább levonják az összes költségből az OCOG bevételeit, aztán 833-424=408 milliárd forintos ún. "nettó költséggel" számolnak tovább. Lehet, az OCOG a végén visszaadja a nyereségét az államnak? Ezt sajnos nem sikerült kiderítenem, de különben is, 23 milliárdon nem illik fennakadni. Akadjunk fenn inkább valami nagyobb összegen!
*
Rögtön az első bekezdés leszögezi, hogy az "olimpia költsége csak az, ami az olimpia nélkül nem merülne fel". Ez eddig jól hangzik. Az előbbiekben kiszámolt 408 Mrd forintnyi költség tartozik tehát szigorúan magához az olimpiához. Ám emellett komoly infrastrukturális fejlesztésekre is szükség van a rendezéshez. A tanulmány hangsúlyozza, hogy e fejlesztésekre a tervek szerint az olimpia nélkül is sor kerülne. Az amúgy is megvalósuló fejlesztések két részre oszlanak (4. fejezet, 4. oldal): 2002-2012 között tervezettekre (2958 milliárd forint) és 2012 utániakra (790 milliárd forint). Ez a tétel összesen tehát 3748 milliárd forint.
Ne firtassuk, hogy ezeket az összegeket hogyan aggregálták, és melyik időszaki pénzben adták meg, csak fogadjuk el, hogy 2002 és 2012 között 2958 milliárd forintnyi fejlesztésnek kell megvalósulnia - az olimpiától függetlenül. De fordítsuk figyelmünket az előrehozott 790 milliárd forintra, amiről csak annyit tudunk, hogy valamikor 2012 után akartuk teljes egészében infrastruktúrára (konkrétan közlekedésre) költeni. Ez a 790 milliárdos kiadás mennyiben terheli az olimpiai projektet? Vajon miatta merült fel, vagy amúgy is meg akartuk csinálni?
Nos, a tanulmány egyik állítása szerint az olimpiát csak az előrehozatal finanszírozási költsége terheli. Az államnak hamarabb kell 790 milliárd forint hitelt felvennie, mint eredetileg tervezte, és hamarabb kell elkezdenie fizetni a kamatait - ám az olimpiát csak ezek az extra kamatkiadások terhelik, nem az egész 790 milliárd. A tanulmány 112 milliárd forintra becsüli a kamatkiadásokat, de semmit nem árul el a számítás részleteiről. Nem tudjuk, hogy melyik évről hozták előre a fejlesztési költségeket, és mekkora kamattal számoltak. Pedig ezek nem elhanyagolható részletek. Nem egy bűvészmutatvány kiszámolni, hogy ha 790 milliárd forintot 10 évvel korábbra hozunk évi 6 százalékos kamat mellett, az mai áron úgy 348 milliárd forintba kóstál. De ne kekeckedjünk, fogadjuk el, hogy a kamatköltség 112 milliárd forint! Már csak azért is érdemes így tennünk, mert a tanulmány a következőképpen folytatódik: "A fent számolt finanszírozási költség az állam számára a szükséges források előteremtési módjának függvényében nem feltétlenül fog tényleges költségként megjelenni (és ha igen, 2012-ig akkor is csak kis része), ezért az olimpiai felkészülés és a rendezés összköltségében nem vesszük figyelembe."
Értik, hogy mi történt a 790 milliárd forintnyi infrastrukturális kiadással? Először előrehozták szegényt a jövőből, aztán kiszámolták a finanszírozási költségeit, majd eltekintettek tőle. A tanulmány szerint nemhogy a 790 milliárd, de a 112 milliárdos finanszírozási költség sem terheli közvetlenül az olimpiát. Innen már csak egy lépés a konklúzió: az olimpia mindössze 408 milliárdba fáj, s ehhez kapcsolódnak az egyébként is szükséges (tehát az olimpiára nem terhelendő) fejlesztések 2958+790=3748 milliárd forint értékben. (Ez az ún. Duna menti olimpia költsége, a két másik helyszín valamivel többe kerülne. Mi a legolcsóbb változattal számolunk.) Látjuk-e a gondolat szépségét? A szerzők szereztek az olimpiának 790 milliárdot a jövőből, de úgy, hogy az a kimutatások szerint nem került semmibe. De akkor miért csak 790 milliárdot hozunk előre, miért nem 7900 vagy 7 900 000 000 milliárdot? Előttünk a végtelen időtengely, kis absztrakcióval végtelen nagyságú beruházást idekoncentrálhatnánk a jövőbőlÉ
Vagy mégsem?
A fenti gondolatmenetre természetesen némi árnyékot vet, hogy az előrehozatalnak igenis van finanszírozási költsége. Sőt, amortizációs és üzemeltetési költsége is. Tegyük fel, hogy a jövőbeli beruházási tervek betonbiztosak: vagy mert egy külső hatóság (például az unió) ránk kényszeríti, vagy mert nagyon elkötelezettek vagyunk. Ekkor pontosan meg tudjuk mondani, hogy e beruházások közül melyiket akarjuk az olimpia miatt hamarabb tető alá hozni. A korrekt eljárás, hogy meghatározzuk mindennek finanszírozási költségét - meg az amortizációt és az üzemeltetést -, és szépen hozzáírjuk az olimpiához.
Akkor persze bajban vagyunk, ha a jövőbeli tervek homályosak, bizonytalanok, esetleg nem is léteznek. Nem mondhatjuk azt, hogy egyszer úgyis építünk két hidat, most csak előre hozzuk; lehet ugyanis, hogy végül három alagutat ásunk majd, vagy bevezetjük a teleportálást, netán a vízen járást. És azt sem tudjuk, hogy pontosan mikorról hozzuk előre a beruházást - így aztán finanszírozási költséget sem tudunk számolni. Minél bizonytalanabbak a jövőbeli fejlesztési tervek, annál kevésbé mondhatjuk, hogy csak a beruházások előrehozataláról van szó. A 2002-ben írott tanulmány egyik legfontosabb érve az olimpia mellett éppen az, hogy a beruházási terveket olimpia híján nem hajtjuk végre elég határozottan és következetesen. A magam részéről még azt is megkockáztatom, hogy 2002-ben semmilyen komolyan vehető fejlesztési terv nem állt rendelkezésre a 2012 utáni évekre. Ilyen feltételekkel pedig a 790 milliárd forintos beruházási költséget teljes egészében az olimpiára kellett volna elszámolni. (Sőt, akkor járnánk el helyesen, ha a 2002-2012 időszakra eső 2958 milliárdos fejlesztések bizonytalanabb részét is mind az olimpiára írnánk. Információ hiányában ettől most eltekintek.) A 790 milliárd forintnyi többletköltség tehát igenis az olimpiának lenne betudható, így teljes egészében hozzá kell adni a 408 milliárdhoz, vagy még inkább a 431 milliárdhoz, hogy megkapjuk az olimpia miatti pótlólagos költség végső adatát.
Ez mindösszesen 431+790=1221 milliárd forint - a tanulmányban szereplő 408 milliárd közel háromszorosa.
*
Ki viseli az olimpia költségét?
A tanulmány szerint a finaszírozást három szereplő vállalná: az állam, a magánszféra és az unió, mégpedig a következő bontásban (4. fejezet, 19. oldal):
Költségkategória össz állami magán EU
Alapeset-fejlesztések 2958 2238 189 531
Előre hozott fejlesztések 790 580 0 210
Olimpiai fejlesztések 427 176 244 7
Összesen 4175 2994 433 748
Az államnak tehát összesen 580+176=756 milliárdot kell áldoznia az eseményre (előrehozatal és a közvetlen olimpiai kiadások). Némiképp meglepő módon, és a legelső táblázatban szereplő 408 milliárddal szemben itt már 427 milliárd a rendezvény közvetlen költsége - legyen ez egyfajta önrevízió. (De akkor hol a 4 milliárdos pályázati költség?) A 4. fejezet 22. táblázata, mely mintha teljesen más számokkal operálna, még ennél is talányosabb. Ennek a végkövetkeztetése, hogy az olimpia megvalósítása 722 milliárd forint többlet állami forrást igényel. Hogy ez hogyan jött ki, fel nem foghatom, ami azért is zavaró, mert a vezetői összefoglalóba is ez az adat talált utat. Azzal a megjegyzéssel, hogy a 722 milliárdos összeg 10 évre elosztva évi 72 milliárd többletköltséget jelent, ami "nem meghatározó, de nem is elhanyagolható az állami költségvetés nagyságrendjét figyelembe véve". A tanulmány itt dicséretesen visszafogott - korábbi logikája szerint azt is megtehette volna, hogy e többletterhet az előttünk álló végtelen időtávra osztja le, úgy még alacsonyabb lenne az évenkénti teher.
Ám a fő gondom mégsem ez, hanem a magánfinanszírozás illúziója.
Mint láttuk, a tanulmány becslése szerint az olimpiának összesen 424 milliárd forint pénzben kifejezett, konkrét hozadéka lesz. Minden más bevétel csak áttételesen, sokszor nem is pénzben jelentkezik: növekszik a működőtőke-beáramlás, a foglalkoztatottság, a turizmus, az adóbevételek, cizellálódik az országimázs és erősödik a nemzeti öntudat. A 427+790=1217 milliárd forintnyi költséget viszont valakinek ki kell fizetnie e pozitív társadalmi és gazdasági hatásokért (hiszen a 424 milliárdos bevételt elviszi az OCOG). Nem nehéz belátni, hogy ez a szereplő az állam lesz - akár a központi költségvetésből, akár az önkormányzatoktól, akár az unióból érkező forrásokat fordítjuk erre, ez mind a nagy közösség pénze lesz. És bajosan állíthaná bárki, hogy ennek egy részét majd összedobja a magántőke. A magántőke csak akkor teszi ezt meg, ha egészen kézzelfogható profitot kap érte, a társadalmi hasznokat nem kéri. Ha netán PPP-konstrukció formájában beszáll az 1217 milliárdos fejlesztésekbe, akkor az államnak garanciát kell vállalnia, hogy a magánbefektető visszakapja a befektetett tőkét és még valamekkora hozamot is (hogy mekkorát, az üzleti titok). A tanulmány szerint (5. fejezet, 31. oldal) a magántőke olyan beruházásokban venne részt (összesen 433 milliárd forint értékben), mint az olimpiai falu, a médiafalu, a technológia és a biztonság, az idegenforgalom, a városrehabilitáció, a környezetvédelem, a közlekedés. Ezek közül egyedül a 199 milliárd forintra taksált idegenforgalomról képzelhető el, hogy állami szerepvállalás nélkül is megáll a maga lábán (bár a tanulmány úgy véli, az ilyen fejlesztéseket valószínűleg az önkormányzatnak kell majd támogatnia). A többi esetben azonban egyértelmű, hogy az állam a végső finanszírozó. A PPP-projektekben nem történik más, mint hogy az állam jelenlegi kiadásait későbbiekre cseréli, aztán imádkozik, hogy Brüsszel lenyelje, hogy az így vállalt implicit államadósság nem államadósság. A magánvállalkozók persze szívesen jönnek, bankhitelt vesznek fel, még tán versenyeznek is az állami megrendelésért, aztán az állami védőszárny alatt, gyakorlatilag kockázatvállalás nélkül tesznek szert megfelelő (titkos) hozamra: hiszen ők biztosan nem fognak eltekinteni a finanszírozási költségektől. De legyünk derűlátók, és tegyük fel, hogy a 199 milliárdos idegenforgalmi beruházások állami támogatás és garanciavállalás nélkül is megállnak a lábukon. Az ezen felüli 4175-199=3976 milliárd forintot azonban mindenképpen az állam fogja kifizetni, függetlenül a finanszírozás konkrét formájától. A "magánfinanszírozás" csak porhintés, a jelenlegi állami kiadások elhalasztása, amelyek későbbi terheivel a tanulmány egyáltalán nem számol.
*
Az összes eddigi korrekciót figyelembe véve tehát az a véleményem, hogy az olimpia közvetlenül legalább 1221-119=1022 milliárd forint többletterhet jelent az állam számára (no meg az OCOG költségei, melyekről nem lehet tudni, hogy hova számítanak be). Ennyivel növekszik az explicit vagy az implicit államadósság. Hacsak persze az állam nem kezd takarékossági programba az olimpia miatt. A tanulmány meg is említi ezt a lehetőséget: növeljük az adóterheket, és/vagy fogjuk vissza a jóléti (nyugdíj, oktatás, egészségügy) és egyéb állami kiadásokat, és ezeket a többletforrásokat fordítsuk az olimpiára.
És végül még egy megjegyzés. Eddig a pénzben kifejezett kiadásokat és bevételeket tekintettük át, illetve említettünk néhány, pénzben nem számszerűsíthető pozitív hatást. Az utóbbiak értékelésénél vigyáznunk kell arra, hogy ne az egész 1221+2958=4179 milliárdos fejlesztés pozitív hatását állítsuk be az olimpia hozadékának. Csak azt kell vizsgálnunk, hogy az 1221 milliárdos befektetés a maga pőreségében mennyiben járul hozzá, hogy regionális központ legyünk, bevonzzuk a működő tőkét stb. - elvégre a 2958 milliárdos fejlesztés az olimpia nélkül is megvalósulna, így pozitív hatásainak érvényesüléséhez sincs szükség az olimpiára.
Ugyanígy ne feledkezzünk meg a pénzben nem vagy csak nehezen számszerűsíthető többletköltségekről sem. A tanulmány felsorol néhány költségtípust, amelyek értelemszerűen nem szerepelnek az 1221 milliárdban: a fejlesztések előrehozásából és gyorsításából származó szervezési és logisztikai többletköltséget, az előrehozott infrastruktúrai beruházások amortizációs és üzemeltetési többletköltségét, az olimpiai létesítmények utóhasznosítását (a tanulmány szerint ez inkább viszi a pénzt, mint hozza), és a megnövekedett állami kereslet miatti árnövekedést (a szerzők mindent folyó, 2002-es árakon számoltak, és azt feltételezték, hogy az építőanyagárak nem fognak emelkedni a projekt hatására). S azt sem nehéz kitalálni, hogy e nem számszerűsített költségeket ki viselné.
Foglaljuk tehát össze: az állam az olimpiai projektnek köszönhetően kifizet 1022 milliárd forintot (most vagy később, PPP-vel vagy a nélkül) és vállalja a pénzben ki nem fejezett költségeket, cserébe a pénzben ki nem fejezett társadalmi és gazdasági hasznokat kapja. Ennek következtében az államadósság 1022 milliárd forinttal nő, ami az akkori GDP 4,7 százalékának felelt meg. Ha ezt Brüsszel netán rossz szemmel nézné, akkor az olimpia érdekében elindítunk egy, a mostani Gyurcsány-csomaggal összemérhető nagyságrendű takarékossági programot.
Elemi elvárás egy üzleti tervvel szemben, hogy ne egy konkrét számot vagy számsorozatot adjon meg végeredményként, hanem egy sávot, amely megmutatja, milyen tartományban mozoghat a finanszírozási igény vagy a nyereség. Szoktak optimista és pesszimista verziót is megadni, illetve érzékenységvizsgálatot végezni, hogy megállapítsák, mely változók hatnak leginkább a projekt kimenetelére. A PWC elemzői nem építették be a kockázatokat kvantitatív módon az előrejelzésekbe, inkább csak a fontosabb kockázati tényezők azonosítására, felsorolására szorítkoztak, például: "Az olimpia megvalósításának legnagyobb kockázata pedig az ütemezés által diktált kényszerpálya, amelyből adódóan az esetleges költségnövekedéseket kiszállási lehetőségek nélkül el kell viselni. Görögország ma ezzel a problémával küzd, a szervezési problémák miatt bekövetkező csúszások a költségeket mintegy 75 százalékkal megnövelték." (4. fejezet, 25. oldal)
Magyarországnak a következő néhány évben két fő problémát kell megoldania: egyensúlyba kell hoznia a költségvetését (ezzel párhuzamosan fenntartható pályára kell tenni a nyugdíj-, az egészségügyi és az oktatási rendszert), illetve jól kell elköltenie a várható óriási EU-s fejlesztési pénzeket. Mindkét feladat megoldását korlátozza az olimpia. Az elsőt azért, mert igényt tart az amúgy is szűkös állami források egy részére (az EU nem finanszíroz olimpiát, csak infrastruktúrát). A másodikat pedig azért, mert szűkíti a döntési halmazt azáltal, hogy leköti a fejlesztési források egy részét. Szűkebb halmazon pedig nagy valószínűséggel rosszabb lesz az optimum. Ráadásul minél komolyabban vesszük az infrastrukturális fejlesztési terveket, annál kevésbé állja meg a helyét az az érv, hogy csak az olimpia képes egyfajta katalizátorként felgyorsítani a beruházásokat, és irányba állítani a patópálos magyarokat. Higgyük el végre, hogy képesek vagyunk rá: fogjunk össze és oldjuk meg jól az előttünk álló két legfontosabb feladatot! Aztán még mindig el lehet gondolkozni az olimpiáról - megalapozottabb számítások alapján.
A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója és a Collegium Budapest kutató ösztöndíjasa.
