Úgy látszik, Horn Gyula megelégelte a tökölést.
Azt, amit az elmúlt fél évben a szocialisták műveltek tudniillik. A parlamenti frakció - akárcsak a szabaddemokratáké - tehetetlen a kormánypártok erőszakosságával szemben, pedig volt kivonulás, kísérlet különbizottságok felállítására, a NATO-ügyi alkotmánymódosítás megfúrása, hápogás a bizottságokban, alkotmánybírósági beadványok, tiltakozás és sajtóértekezlet, hogy megszakadt belé a szív. Minden, amire lehetőséget adnak a törvények és az írott parlamenti szabályok. Voltak ügyek is, közbotránynak szánt kiszivárogtatások szép számmal (amelyek mit sem rontottak a Fidesz népszerűségén), bágyadt fenyegetőzések parlamenten kívüli (ám törvényes!) aktivizmussal meg sztrájkokkal, és közben sok beszéd kiútkeresésről meg jövőépítésről.
Ám ez eddig nem elég semmire. A Fidesz úgy rázza le magáról a szocialisták minden próbálkozását, mint kutya a vizet. Akikről amúgy is messziről szaglik a rossz lelkiismeret: a megtisztulásról szóló beszédből - amit senki nem hitt el - a választók csak azt szűrték le, hogy van mitől megtisztulni, amit viszont mindenki készséggel elhisz (pláne, hogy a Fidesz is feszt ugyanezt hajtogatja). Közben erő nuku, koncepció nista, arcok nimolé.
Horn Gyula kicsit nézte a taccsvonalról, mire mennek nélküle, aztán lassan hozzálátott a melegítéshez. A múlt év végén megpöndítette az előzetesen torgyántalanítandó kisgazdák leválasztását a Fideszről. Ezt jól kiszámolta Horn: 196 mínusz 48, az 34-gyel kevesebb, mint 134 plusz 48, ami viszont kormányváltással egyenlő. Az ötlet csak első hallásra tűnik képtelenségnek. Egy szocialista-kisgazda kormány - a Fidesz-vezetők választások előtti lidérces álma - csak annyira lenne abszurd, mint a jelenlegi Fidesz-FKGP-koalíció. (Mindkét kombinációnak a kisgazdák jelenléte kölcsönöz abszurditást.) A kisgazdákban érzékelhetően megzendült erre egy finom húr, a jó Horváth Béla a Népszabadságban arról beszélt, abba kéne már hagyni a komcsizást; és Bánk Attila sem sértődött meg a gondolattól annyira, mint Horn pártos társai például. De Hornnak tetszik a kétkamarás országgyűlés meg a közvetlen elnökválasztás, a kisgazdák két, csak rájuk jellemző fixációja is. (A halálbüntetés visszaállítására, a harmadikra Horn még kormányfő korában tett célzásokat.) Hornnak a parlament új munkarendjével sincs sok baja, és lenne egy köztársaságielnök-jelöltje is, Glatz Ferenc, az Akadémia elnöke személyében (úgyse lesz már elnök sokáig).
Bár a volt miniszterelnök legendás rögtönzéseihez soha és most sem mellékelt megvalósíthatósági tanulmányt, tény marad: arra, hogy hogyan lehetne Orbántól és Torgyántól egyszerre megszabadulni, még senkinek sem volt jobb ötlete. Lakossági fórumokon kifejezetten jól hangzik. Ezt hamar beláthatják azok a szocialisták is, akik Horn ötletei hallatán első döbbenetükben orvosért kiáltanának. Valamint: az elmúlt fél év nyilvánvalóvá tette, hogy a kormánypártok között csak úgy magától konfliktus nemigen lesz. De ha valaki kívülről kavarná? Márpedig a kavarásban Horn párját ritkítja.
