Felmegy Elemér pumpája

Publicisztika

I. István (II. Béla, V. László, XIII. Elemér, VI. Lenin, VIII. Kerület stb.) királyról alkalmi, politikai célú beszédeket előállítani egyszerre embert próbáló és lélekemelő feladat, úgy szakmai-művészi szempontból, mint a célhatékonyság követelményeit figyelembe véve.

I. István (II. Béla, V. László, XIII. Elemér, VI. Lenin, VIII. Kerület stb.) királyról alkalmi, politikai célú beszédeket előállítani egyszerre embert próbáló és lélekemelő feladat, úgy szakmai-művészi szempontból, mint a célhatékonyság követelményeit figyelembe véve. Minimális szinten meg kell felelni az úgynevezett történelmi hűségnek, legalább annyira, hogy nyilvánvaló képtelenségek ne keveredjenek a beszédbe ("a művelt Európa még mit sem tudott a vulkanizálásról és a felfújható gumitömlőről, midőn Elemér királyunk feltalálta a biciklipumpát, amivel kiverte ezeréves állami kereszténységünk védőbástyájának oltalmából az árfelhajtó vizitótokat"); aztán meg kell felelni a kánonnak, ám eredetinek is kell lenni, legalább annyira, hogy a szórend kicsit más legyen a tavalyi beszédhez képest; s végül az illető történelmi személyiség pályafutásának esszenciáját nagy ívben össze kell kötni a heti politikai menetrendünkkel, s akár évszázadokon átnyúló, ám első pillantásra nyilvánvaló oksági kapcsolatot kell teremteni saját politikai céljaink, hovatovább előjegyzési naptárunk és az ősi uralkodó intézkedései között. A beszéd performálója ráadásul nagy nyomás alatt áll: joggal érzi úgy, ha hétköznapjainkat, azok jó vagy kárhozatos gyakorlatait nem rögtön az állameszméből (vagy annak lábbal tiprásából) vezeti le, a közösséget összetartó spirituális kötőelem elporlad, s a következő fél órában a nemzet darabokra hullik.

A nemzet egysége iránti igény a hétvégi színpompás ünnepségeken is kitapintható volt, miként a nemzet jobbítására s önbizalmának visz-szaadására irányuló nemes szándék is. Ez utóbbi felettébb nagy hangsúlyt kapott, s csak hálatelt szívvel gondolhatunk választott vezetőinkre, akik végre észrevették, hogy kiáltó szükség van a nagy-csoportos terápiára. Bizonyára valami nagy-nagy ágyat kéne vetni, ahová egyetlen hatalmas szimbolikus testet alkotva felfeküdhet a tízmillió (tizenötmillió) kicsinyhitű, szorongó, eltévedt ("a rendszerváltásba belefáradt") lélek, s az ágy mellett ülő szakember avatott irányításával rálel régi magabiztosságára. (A liberális kultuszminiszter kiáltvá-nyának is szinte lejtmotívuma ez: a kultúra adja vissza - vagy meg? vagy oda? - a nemzet önbecsülését. De melyik kultúra? És kinek? És mi az, amit vissza kell adni?) Különösen figyelemreméltó volt a frissen hivatalba lépett államelnök fájdalomcsillapító gyógymódja. A nagy ambíciókról árulkodó kijelentések közül az egyik a kettős állampolgárság ügyét annak ellenére mondta megoldatlannak, hogy tavaly decemberben az ország polgárai - a demokrácia szabályait a legmesszebbmenőkig betartva - úgy döntöttek: nem óhajtanak a jelenlegi szabályozáson változtatni.

De szinte nem volt száj, ami ne egyesítette, gyógyította, erősítette volna a nemzetet - s nyilván megátalkodott, cinikus sertésnek kell lennie annak, aki a szív eme általános beszédmondói és szentbeszédmondói és áldást és kenyeret osztó felbuzdulását szenvtelenül képes szemlélni. Vagy, ne adj isten, felmerül benne, hogy mit jelentenek egészen pontosan az ilyen, a procedurális jogra keveset adó szavak - jó esetben semmit, rossz esetben az ellenkezőjét.

És mit jelent az a kép, amelyen a katolikus főszentmise és körmenet első soraiban az államfő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Állami Számvevőszék elnöke, valamint az Országgyűlés elnöke látható (két, mondjuk félmagánember, a volt miniszterelnök - nem, nem Horn Gyula! - és a volt államfő társaságában)? Nem az állam és az egyház szigorú szétválasztásáról kívánunk prédikálni most, mert nem gondoljuk, hogy mondjuk a magyar bíróságok ítélkezési gyakorlatában holnaptól kitapinthatóan megjelenne - készüljünk a legrosszabbra! - a Szent Ágoston-i tanítás. De a magas állami hivatalnokok az első sorba, a kamerák elé helyezett teste itt nem privát test, hanem választott köztest, melynek ily módon s e helyütt való mutogatása akár kellemetlen érzéseket is kelthet abban a néhány millió emberben, aki a saját állama létindokát nem a Szent Jobból áradó spiritualitásban meg a Szent István-i csodatételben, hanem a szabad emberek szerződésében látja, és aki a katolicizmust, a magyar államot és a magyar nem-zetet nem valami megbonthatatlan egységbe forrt monstrumként képzeli el. Amiben persze ezeknek az illetőknek teljesen igazuk is van, elvégre államformánk a demokratikus köztársaság, és nem az etnikai teokrácia: de akkor a közösség nagy ünnepein esetleg az előbbihez illő képeket kéne produkálni, ha már mindenkinek úgy a szivin fekszik a közösség összetartozása. Az meg már csak hab az ostyán, hogy a házelnök véletlenül a szocialisták vezető politikusa is; ha a klerikalizmus túlterjesz-kedését annak a pártnak az egyik vezetője is demonstratíve végigmosolyogja, amelynek egyik ideológiai pillére épp az egyház és az állam szigorú szétválasztása, mi lesz itt akkor, ha, tesszük föl, a klerikális párt lesz kormányon? Mindenkinek illik majd a misére elmenni? Előbb illik, aztán meg kell? Különben a mise megy el hozzá?

Pedig az üresség, amit e beszédek s e képek akarnak betölteni, nincs is. Vanni a valóság van: amíg az üresség, mely e beszédek s e képek sajátja, el nem eszi.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.