Operabál

Publicisztika

Most hirtelen semmiféle válasz nem jut az eszünkbe arra a kérdésre: ki a hajó kapitánya. Mármint az Operaházban.
A miniszter kinevezte főigazgatónak Hegyi Árpád Jutocsát - a színházi és zenés szakmában sokaknak már ettől a ténytől is felállt a hátán a szőr, de ez mellékes. Ugyancsak sokaknak jutott eszébe, hogy ezt az embert egyszer már kitessékelte színházából, a miskolciból a saját társulata, ami a színházi berkekben nem éppen hétköznapi esemény, de ez is mellékes. H. Á. J. pályázatában az állt, hogy "még egy évig főzeneigazgató marad" az egyébként "kincsesbányának" is mondott Petrovics Emil, aki addig is a főzeneigazgatói posztot töltötte be, sőt: készre tervezte az elkövetkező évadot is. A kinevezés utáni nyilatkozatokban már nemcsak ez, hanem sok egyéb is szerepelt: többek között annak lebegtetése, hogy Kovalik Balázs, egy másik pályázó csapat tagja, aki "örömmel vette, hogy H. Á. J. beírja nevét a pályázatába", lenne jövőre a főrendező. Ezt Kovalik hamar lerázta magáról - ő tudja, miért. És elhangzott az is, hogy a főzeneigazgatói poszt egyelőre megmarad ugyan, de a későbbiekben összevonják a művészeti igazgatói tisztséggel; lefordítva ez annyit tesz, hogy Petrovics maradhat még kicsit, aztán ő lesz a Kesselyák Gergely, vagy fordítva, nyilván fordítva. Ettől már gyanút kellett volna fogni, csak nem tudjuk, kinek.

Az előkészületi munka úgy kezdődött, hogy a még ki sem nevezett gazdasági embert elküldték Petrovicshoz: mondatná le - még kitüntetéseket is kilátásba helyezett. Korábban Petrovics állítólag azt mondta, "az Operaház én vagyok", ami nyilvánvalóan tévedés, meg azt, hogy "az operához értek", ami nyilvánvalóan nem az. De a sértés célba talált: Petrovics - akinek a főzeneigazgatói hátán el kellene vinni a következő évadot - lemondott. De hogy most ezt a senkijancsit még gazdasági igazgatónak is ki fogják nevezni, az azért túlzás.

Annyit tudunk még, hogy a következő szezon eltervezett három (?) bemutatójából egy (?) lesz, ha lesz.

Hogy mindez mennyire emlékeztet arra a pályázatra, melynek alapján a kinevezettek poszthoz jutottak, nem tudjuk. Hogy a stratégiai igazgató - Müller Péter Sziámi - momentán pocsék straté-giát javasolt, azt látjuk. Meg azt is, hogy a szezon még el sem kezdődött.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.