Operabál

Publicisztika

Most hirtelen semmiféle válasz nem jut az eszünkbe arra a kérdésre: ki a hajó kapitánya. Mármint az Operaházban.
A miniszter kinevezte főigazgatónak Hegyi Árpád Jutocsát - a színházi és zenés szakmában sokaknak már ettől a ténytől is felállt a hátán a szőr, de ez mellékes. Ugyancsak sokaknak jutott eszébe, hogy ezt az embert egyszer már kitessékelte színházából, a miskolciból a saját társulata, ami a színházi berkekben nem éppen hétköznapi esemény, de ez is mellékes. H. Á. J. pályázatában az állt, hogy "még egy évig főzeneigazgató marad" az egyébként "kincsesbányának" is mondott Petrovics Emil, aki addig is a főzeneigazgatói posztot töltötte be, sőt: készre tervezte az elkövetkező évadot is. A kinevezés utáni nyilatkozatokban már nemcsak ez, hanem sok egyéb is szerepelt: többek között annak lebegtetése, hogy Kovalik Balázs, egy másik pályázó csapat tagja, aki "örömmel vette, hogy H. Á. J. beírja nevét a pályázatába", lenne jövőre a főrendező. Ezt Kovalik hamar lerázta magáról - ő tudja, miért. És elhangzott az is, hogy a főzeneigazgatói poszt egyelőre megmarad ugyan, de a későbbiekben összevonják a művészeti igazgatói tisztséggel; lefordítva ez annyit tesz, hogy Petrovics maradhat még kicsit, aztán ő lesz a Kesselyák Gergely, vagy fordítva, nyilván fordítva. Ettől már gyanút kellett volna fogni, csak nem tudjuk, kinek.

Az előkészületi munka úgy kezdődött, hogy a még ki sem nevezett gazdasági embert elküldték Petrovicshoz: mondatná le - még kitüntetéseket is kilátásba helyezett. Korábban Petrovics állítólag azt mondta, "az Operaház én vagyok", ami nyilvánvalóan tévedés, meg azt, hogy "az operához értek", ami nyilvánvalóan nem az. De a sértés célba talált: Petrovics - akinek a főzeneigazgatói hátán el kellene vinni a következő évadot - lemondott. De hogy most ezt a senkijancsit még gazdasági igazgatónak is ki fogják nevezni, az azért túlzás.

Annyit tudunk még, hogy a következő szezon eltervezett három (?) bemutatójából egy (?) lesz, ha lesz.

Hogy mindez mennyire emlékeztet arra a pályázatra, melynek alapján a kinevezettek poszthoz jutottak, nem tudjuk. Hogy a stratégiai igazgató - Müller Péter Sziámi - momentán pocsék straté-giát javasolt, azt látjuk. Meg azt is, hogy a szezon még el sem kezdődött.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.