Publicisztika

Érdekes, bár újnak talán nem mondható aspektusokkal gazdagodott a kampány véghajrája: mind többen vannak, akik sajátos ezoterikus, misztikus, (naná: fekete-)mágikus kontextust igyekeznek a választás egyes eseményei mögé illeszteni, ami ugye kicsit premodern és egy csöppet irracionális, ám hatása így is garantált. A választás asztrológiai természetű interpretációja még csak a tabloid sajtótermékek hasábjain bukkant fel - mint megtudhattuk, az MSZP, meg általában Gyurcsány kormányfő szolárja, vagy mije jobban áll Orbánénál, nem is szólva a házakról (itt ne [csak] az összesíbolt ingatlanokat és a pártházakat tessenek érteni), így nem is meglepő a koalíció első fordulós sikere.

Ahogy az európai alkotmányt a kertek alatt igyekezték érdemi nyilvános deliberáció nélkül hazánkba csempészni, úgy fogadta el a francia Villepin-kormány a diákok százezreinek megmozdulását kiváltó új esélyegyenlőségi (!) törvényt, az alkotmány 49.3 cikkelye alapján gyorsított eljárásban, parlamenti egyeztetés nélkül.

Az elmúlt héten Magyarországon médiaesemény szem- és fültanúi lehettünk. Megvalósult a plurális televíziózás szkeptikusainak nagy álma: az összes magyar, magát kicsit is közszolgálatinak feltüntetett csatorna ugyanazt adta. Hogy mit, azt nevezzük hipotetikusan műsornak.

A címben idézett, egy úgynevezett "alternatív szórakozóhely" performanszára emlékeztető mondattal vélt Gyulay Endre rámutatni a tohuvabohu manifesztációjára anno, az erkölcseinket romboló, kereskedelmi televíziós valóság-show-k elleni összevont szemöldökű egyházi kultúrharc során.

A hetven, még állva maradt MDF-es képviselőt a lapunk megjelenése és a második forduló közti időszakban meg fogják keresni Orbán Viktor megbízottai, feltehetőleg a körzet fideszes képviselőjelöltjei. Telefonon, személyesen, vagy közvetítők útján.

A választási kampány kevés érdekes és radikális javaslatainak egyike az egykulcsos adó bevezetése.

A Kampány (ez a mű címe) 2006-ban igazából egyszemélyes show-műsor. Színielőadás. Sikeres (azaz nyerő) politikus kizárólag olyan valakiből válhat, akiben jókora adag színészi tehetség és exhibicionizmus lappang.

Ez hát a nép, [...] még most gyermek ő, kit el lehet könnyen bolondítani [...] (Petőfi) A nép szava mindig Isten szava. Isten szava azonban nem mindig a nép szava.

Egy friss interjú tanúsága szerint a Fidesz elnöke táborába várja a liberálisokat - főképpen azokat, akik csalódtak az SZDSZ-ben, mikor az Horn Gyulával szövetkezett. Az tizenkét éve volt: aki akkor csalódott, azóta nyilván már talált magának másik pártot, tán épp a Fideszt...

Helytelenül tennénk, ha megadnánk magunkat a közönynek, és felülnénk a magyar nyilvánosságban szinte egyeduralkodó magyarázatnak, miszerint Belaruszban tulajdonképpen tízmillió birka lakik, akik kifejezetten szeretik elnöküket, s a maguk szerény módján elégedettek mindavval, amit a rezsim kínál. Ezt a képet a választások végeredménye hivatott igazolni: az eddigi elnök, Alekszandr Lukasenko a szavazatok közel 90 százalékával diadalmaskodott vetélytársai felett. Jó, kalkuláljuk bele, hogy Lukasenko csalt, de ennyit nem csalhatott.

Kedves Olvasók, azok, akik már régóta, és azok is, akik most először!

Basescu államelnök maga keres szövetségest a radikálisnak nevezett erdélyi magyar szervezetek között. Lehet-e a kettős állampolgárság témájával szavazatokat szerezni a magyarországi választáson? Valóban nyer-e pár százezer szavazatot otthon a Fidesz, ha a határon túlra is átüzen néhány ígéretet?

A népszuverenitásból adódik, hogy a mindenkori kormány elkergethető. Ki testesíti meg az államot, a köztársaságot? Ez a kérdés vár eldöntésre, ha az államfő által az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványról gondolkodunk.

Fellélegezhetnek azok, akiket napok óta a szívbaj kerülgetett: vajon lejátssza-e a két tábor a Pál utcai fiúk legendás fináléját?