Rontása tört

Publicisztika

Érdekes, bár újnak talán nem mondható aspektusokkal gazdagodott a kampány véghajrája: mind többen vannak, akik sajátos ezoterikus, misztikus, (naná: fekete-)mágikus kontextust igyekeznek a választás egyes eseményei mögé illeszteni, ami ugye kicsit premodern és egy csöppet irracionális, ám hatása így is garantált. A választás asztrológiai természetű interpretációja még csak a tabloid sajtótermékek hasábjain bukkant fel - mint megtudhattuk, az MSZP, meg általában Gyurcsány kormányfő szolárja, vagy mije jobban áll Orbánénál, nem is szólva a házakról (itt ne [csak] az összesíbolt ingatlanokat és a pártházakat tessenek érteni), így nem is meglepő a koalíció első fordulós sikere.
Nos, ez legalább oly meggyőző magyarázat, mint a Majom éve és a növekvő munkanélküliség közti szoros kapcsolat tételezése két évvel ezelőtt. Miután az emberek állítólag szeretnek hinni abban, hogy a világ sorsát mélyebb, igazabb (esetleg: ősibb, gonoszabb) erők irányítják, nem meglepő a következő lépés sem (elvégre egy politikustól el is várják, hogy saját sorsának kovácsa legyen).

A Fidesz egyik (egykori?) tanácsadója és (legalábbis Hír TV-s szinten) médiakompatibilis képviselője, Hankiss Ágnes ilyet bírt szólni: Gyurcsány és híveinek narancsosbukta-evése nem volt más, mint színtiszta fekete mágia - a legyőzött ellenfél testét falták fel szimbolikusan, ami ugye a rontás egyik fajtája: csak éppen rendre fordítva szokott elsülni, s a rontás visszahullik az átokmondó fejére, aki azután nyilván békává változik, és nem veheti át az újabb kinevezést. Mielőtt ez az undorító szokás elterjedne, felhívnánk a figyelmet arra, hogy a tulipán és a szekfű igen rossz ízű, a szabad madaraktól pedig, influenzás időkben némileg indokoltan, parázik népünk: nemhogy lenyelni, de még babusgatni sem merné őket.

Amúgy az említett buktaevést látva elsőre nem éppen a feketemise jutott az ember eszébe, csupán annyi, hogy nyert meccs után talán nem kéne (továbbá felesleges) belekönyökölni az ellenfélbe. Tudjuk, a káröröm jólesik ám a zúzának, de jobb ezt a négy fal között, a kameráktól távol gyakorolni, a nyilvánosság előtt meg inkább gratulálni, elvégre az is nagyon tud fájni - meg azután a klasszikus (Chamfort) is megmondta: a képmutatás a bűn bókja az erénynek. Azon most felesleges rágódni, hogy az említett feltételezésnek s annak kiötlőjének műsort biztosító, neve alapján hírcsatornának tűnő adó miért foglalkoztat eszementeket - a választások végével a Hadseregtábornok esetleg elgondolkodik a kontraproduktív kampányeszközök és -szereplők hasznáról, káráról.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.