Rontása tört

Érdekes, bár újnak talán nem mondható aspektusokkal gazdagodott a kampány véghajrája: mind többen vannak, akik sajátos ezoterikus, misztikus, (naná: fekete-)mágikus kontextust igyekeznek a választás egyes eseményei mögé illeszteni, ami ugye kicsit premodern és egy csöppet irracionális, ám hatása így is garantált. A választás asztrológiai természetű interpretációja még csak a tabloid sajtótermékek hasábjain bukkant fel - mint megtudhattuk, az MSZP, meg általában Gyurcsány kormányfő szolárja, vagy mije jobban áll Orbánénál, nem is szólva a házakról (itt ne [csak] az összesíbolt ingatlanokat és a pártházakat tessenek érteni), így nem is meglepő a koalíció első fordulós sikere.

Nos, ez legalább oly meggyőző magyarázat, mint a Majom éve és a növekvő munkanélküliség közti szoros kapcsolat tételezése két évvel ezelőtt. Miután az emberek állítólag szeretnek hinni abban, hogy a világ sorsát mélyebb, igazabb (esetleg: ősibb, gonoszabb) erők irányítják, nem meglepő a következő lépés sem (elvégre egy politikustól el is várják, hogy saját sorsának kovácsa legyen).

A Fidesz egyik (egykori?) tanácsadója és (legalábbis Hír TV-s szinten) médiakompatibilis képviselője, Hankiss Ágnes ilyet bírt szólni: Gyurcsány és híveinek narancsosbukta-evése nem volt más, mint színtiszta fekete mágia - a legyőzött ellenfél testét falták fel szimbolikusan, ami ugye a rontás egyik fajtája: csak éppen rendre fordítva szokott elsülni, s a rontás visszahullik az átokmondó fejére, aki azután nyilván békává változik, és nem veheti át az újabb kinevezést. Mielőtt ez az undorító szokás elterjedne, felhívnánk a figyelmet arra, hogy a tulipán és a szekfű igen rossz ízű, a szabad madaraktól pedig, influenzás időkben némileg indokoltan, parázik népünk: nemhogy lenyelni, de még babusgatni sem merné őket.

Amúgy az említett buktaevést látva elsőre nem éppen a feketemise jutott az ember eszébe, csupán annyi, hogy nyert meccs után talán nem kéne (továbbá felesleges) belekönyökölni az ellenfélbe. Tudjuk, a káröröm jólesik ám a zúzának, de jobb ezt a négy fal között, a kameráktól távol gyakorolni, a nyilvánosság előtt meg inkább gratulálni, elvégre az is nagyon tud fájni - meg azután a klasszikus (Chamfort) is megmondta: a képmutatás a bűn bókja az erénynek. Azon most felesleges rágódni, hogy az említett feltételezésnek s annak kiötlőjének műsort biztosító, neve alapján hírcsatornának tűnő adó miért foglalkoztat eszementeket - a választások végével a Hadseregtábornok esetleg elgondolkodik a kontraproduktív kampányeszközök és -szereplők hasznáról, káráról.