Visel-e Orbán rózsaszínű bőrtangát?

Publicisztika

Egy friss interjú tanúsága szerint a Fidesz elnöke táborába várja a liberálisokat - főképpen azokat, akik csalódtak az SZDSZ-ben, mikor az Horn Gyulával szövetkezett. Az tizenkét éve volt: aki akkor csalódott, azóta nyilván már talált magának másik pártot, tán épp a Fideszt...
De Orbán meglátta az állítólagos tízszázaléknyi habozó választó között az "egykori pártjában csalódott, ám eszményeit még őrző" fedőnevű csoportot, és tett egy gesztust. "Jobb az embernek táboron belül lennie (ezt most direkt nem értjük rosszindulatúan félre), majd ott, együtt megbeszéljük az egészet" - nyom egy barackot a jelentős államférfi az elkódorgott, ám nyájához hazataláló liberális választó buksijára. Hát lenne mit megbeszélni, de ugyan kivel? Tölgyessyt, a polgári erő korábban egyetlen, ám sajnálatosan öntörvényű díszliberálisát is sikerült kiakolbólítani (aki rögvest nyilvánosan is szembefordult egykori szövetségeseivel - nagy lélek), így csak a haladó jobbos hagyományokhoz nyilván nagyon hű antiliberális arcok maradtak Orbán körül, leginkább a jól ismert, rendszeresen őrjöngő típusból. Nagyon szép az egy a tábor, egy a zászló jelszó, meg az is derék dolog, ahogy a vezénylő tábornok mintegy Noé bárkájává alakítja enpártját, ahol minden lelkes állatból van minimum kettő: a kereszténydemokraták, kisgazdák, nemzeti fórumosok, a nő- és munkástagozat; például a levitézlett exkomcsik mellé tényleg hiányzik néhány liberális, mondjuk kettő (természetesen ellenkező nemű, csak hogy ki ne haljon a fajtájuk). Csak mintha épp fideszest nem lehetne látni azon a lélekvesztőn... De mi a fenét csinálnak majd szegény szabadelvűek, ha a táborban találkoznak mondjuk Bayer hírlapíróval, aki magát a "liberális" Cromwellnek képzelve épp megküzdött "harmincezer rózsaszín bőrtangás buzival"? Vagy jő Mikola, az országos méretű orvos, hogy körmöst osszon a szinglik hordáinak... S akkor már csak Semjén képviselő hiányzik, hogy elrikkantsa magát: alkotmányos jogokat sért, aki arról beszél, hogy a vallás magánügy (ugyan szinte az összes modern alkotmányos jogállam erre az elvre épül, persze vannak kivételek: pl. Afganisztán). Szép dolog megbeszélni a világ dolgait, de a mostani sajátosan kontraszelektált fideszes garnitúrával már nem igazán tud miről társalogni egy liberális gondolkodású választó - különösen, ha azt látja, hogy az őt csábító párt leginkább még jobbra nyitott, s némely előkelő listás helyű tagja nyíltan kampányol Csurkáéknak. Ezúttal (is) elszámította magát Orbán: aligha akad olyan szavazó, aki önként állna azok közé, akik legszívesebben jól leköpnék.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.