Visel-e Orbán rózsaszínű bőrtangát?

Publicisztika

Egy friss interjú tanúsága szerint a Fidesz elnöke táborába várja a liberálisokat - főképpen azokat, akik csalódtak az SZDSZ-ben, mikor az Horn Gyulával szövetkezett. Az tizenkét éve volt: aki akkor csalódott, azóta nyilván már talált magának másik pártot, tán épp a Fideszt...
De Orbán meglátta az állítólagos tízszázaléknyi habozó választó között az "egykori pártjában csalódott, ám eszményeit még őrző" fedőnevű csoportot, és tett egy gesztust. "Jobb az embernek táboron belül lennie (ezt most direkt nem értjük rosszindulatúan félre), majd ott, együtt megbeszéljük az egészet" - nyom egy barackot a jelentős államférfi az elkódorgott, ám nyájához hazataláló liberális választó buksijára. Hát lenne mit megbeszélni, de ugyan kivel? Tölgyessyt, a polgári erő korábban egyetlen, ám sajnálatosan öntörvényű díszliberálisát is sikerült kiakolbólítani (aki rögvest nyilvánosan is szembefordult egykori szövetségeseivel - nagy lélek), így csak a haladó jobbos hagyományokhoz nyilván nagyon hű antiliberális arcok maradtak Orbán körül, leginkább a jól ismert, rendszeresen őrjöngő típusból. Nagyon szép az egy a tábor, egy a zászló jelszó, meg az is derék dolog, ahogy a vezénylő tábornok mintegy Noé bárkájává alakítja enpártját, ahol minden lelkes állatból van minimum kettő: a kereszténydemokraták, kisgazdák, nemzeti fórumosok, a nő- és munkástagozat; például a levitézlett exkomcsik mellé tényleg hiányzik néhány liberális, mondjuk kettő (természetesen ellenkező nemű, csak hogy ki ne haljon a fajtájuk). Csak mintha épp fideszest nem lehetne látni azon a lélekvesztőn... De mi a fenét csinálnak majd szegény szabadelvűek, ha a táborban találkoznak mondjuk Bayer hírlapíróval, aki magát a "liberális" Cromwellnek képzelve épp megküzdött "harmincezer rózsaszín bőrtangás buzival"? Vagy jő Mikola, az országos méretű orvos, hogy körmöst osszon a szinglik hordáinak... S akkor már csak Semjén képviselő hiányzik, hogy elrikkantsa magát: alkotmányos jogokat sért, aki arról beszél, hogy a vallás magánügy (ugyan szinte az összes modern alkotmányos jogállam erre az elvre épül, persze vannak kivételek: pl. Afganisztán). Szép dolog megbeszélni a világ dolgait, de a mostani sajátosan kontraszelektált fideszes garnitúrával már nem igazán tud miről társalogni egy liberális gondolkodású választó - különösen, ha azt látja, hogy az őt csábító párt leginkább még jobbra nyitott, s némely előkelő listás helyű tagja nyíltan kampányol Csurkáéknak. Ezúttal (is) elszámította magát Orbán: aligha akad olyan szavazó, aki önként állna azok közé, akik legszívesebben jól leköpnék.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.