Visel-e Orbán rózsaszínű bőrtangát?

Publicisztika

Egy friss interjú tanúsága szerint a Fidesz elnöke táborába várja a liberálisokat - főképpen azokat, akik csalódtak az SZDSZ-ben, mikor az Horn Gyulával szövetkezett. Az tizenkét éve volt: aki akkor csalódott, azóta nyilván már talált magának másik pártot, tán épp a Fideszt...
De Orbán meglátta az állítólagos tízszázaléknyi habozó választó között az "egykori pártjában csalódott, ám eszményeit még őrző" fedőnevű csoportot, és tett egy gesztust. "Jobb az embernek táboron belül lennie (ezt most direkt nem értjük rosszindulatúan félre), majd ott, együtt megbeszéljük az egészet" - nyom egy barackot a jelentős államférfi az elkódorgott, ám nyájához hazataláló liberális választó buksijára. Hát lenne mit megbeszélni, de ugyan kivel? Tölgyessyt, a polgári erő korábban egyetlen, ám sajnálatosan öntörvényű díszliberálisát is sikerült kiakolbólítani (aki rögvest nyilvánosan is szembefordult egykori szövetségeseivel - nagy lélek), így csak a haladó jobbos hagyományokhoz nyilván nagyon hű antiliberális arcok maradtak Orbán körül, leginkább a jól ismert, rendszeresen őrjöngő típusból. Nagyon szép az egy a tábor, egy a zászló jelszó, meg az is derék dolog, ahogy a vezénylő tábornok mintegy Noé bárkájává alakítja enpártját, ahol minden lelkes állatból van minimum kettő: a kereszténydemokraták, kisgazdák, nemzeti fórumosok, a nő- és munkástagozat; például a levitézlett exkomcsik mellé tényleg hiányzik néhány liberális, mondjuk kettő (természetesen ellenkező nemű, csak hogy ki ne haljon a fajtájuk). Csak mintha épp fideszest nem lehetne látni azon a lélekvesztőn... De mi a fenét csinálnak majd szegény szabadelvűek, ha a táborban találkoznak mondjuk Bayer hírlapíróval, aki magát a "liberális" Cromwellnek képzelve épp megküzdött "harmincezer rózsaszín bőrtangás buzival"? Vagy jő Mikola, az országos méretű orvos, hogy körmöst osszon a szinglik hordáinak... S akkor már csak Semjén képviselő hiányzik, hogy elrikkantsa magát: alkotmányos jogokat sért, aki arról beszél, hogy a vallás magánügy (ugyan szinte az összes modern alkotmányos jogállam erre az elvre épül, persze vannak kivételek: pl. Afganisztán). Szép dolog megbeszélni a világ dolgait, de a mostani sajátosan kontraszelektált fideszes garnitúrával már nem igazán tud miről társalogni egy liberális gondolkodású választó - különösen, ha azt látja, hogy az őt csábító párt leginkább még jobbra nyitott, s némely előkelő listás helyű tagja nyíltan kampányol Csurkáéknak. Ezúttal (is) elszámította magát Orbán: aligha akad olyan szavazó, aki önként állna azok közé, akik legszívesebben jól leköpnék.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.