Publicisztika

Háromnegyed év múlva választás lesz Magyarországon. Pártszerű obskúrus képződmények készülődnek az eseményre, dúlt kedélyű honpolgárok tömegei reménykednek változásban, közvélemény-kutatási eredményeket böngésznek: miféle eljárások révén szabadulhatnánk az immár nyolcadik éve ránk telepedett borzalomból.

Hetvenötödik születésnapja alkalmából az amerikai képregények népszerű szuperhősnőjét, Wonder Womant az ENSZ tavaly a női jogok ikonjának jelölte. A jelölés ellen épp a női méltóság nevében sokan tiltakoztak, így a Csodanő elesett a tiszteletbeli ENSZ-nagyköveti címtől. De azért Petty Jenkins Wonder Woman-filmje Gal Gadottal a főszerepben így is tarol a világ mozijaiban. Nálunk is.

Nem vagyunk „egymás” – Lévai Júlia válasza Vajda Mihálynak (is).

Úgy két évtizede egy fülledt nyári estén Kreuzbergben, a Golgatha nevű kerthelyiség bábeli hangzavarába egy magyar mondat is keveredett. Valaki azt mondta: „Én magyar vagyok, s büszke vagyok rá.” Mire gondolhatott? Mire lehetett büszke?

„Mélységes mély a múltnak kútja” – idézzük számtalanszor Thomas Mann József-tetralógiájának első mondatát, holott a regény korántsem csupán kútba nézés. Sokkal inkább örökké jelenvaló „szép történet és istenkitalálás”, ahogyan az utolsó szavaival meghatározza önmagát. Az Istent fokozatosan elgondoló s benne megerősödő zsidó nép mítoszi őstörténetének újramondásával saját jelenét, elsősorban a pusztításba és pusztulásba rohanó 20. századi Németországot kívánta megszólítani az író. Egyúttal pedig a jövőnek, a mi jelenünknek, a válságba jutott 21. századi Európának is üzent. „Európa, vigyázz!” – mondta híres esszéjében −, ne kövesd azokat, akik „az erőszakon kívül csak a hazugságban hisznek”. A regényt amerikai emigránsként fejezte be Mann, e tény markáns nyomot is hagyott a végén.

A békéscsabai városházán 2014 ősze óta kettős hatalom van, s ehhez az immár világhíres viharsarki sportolóknak is jó képet illik vágni.

A magyar Alkotmánybíróság (AB) a minap alkotmányellenesnek találta, hogy jelenleg csak a bevett egyházaknak ajánlható fel a személyi jövedelemadó 1 százaléka. Az AB szerint a többi vallási közösség mellőzése olyan Alaptörvény-ellenes mulasztás, amit a törvényhozó az év végéig köteles orvosolni. A diszkrimináció visszaszorítása nyilván jó hír a vallásszabadság barátainak, de az AB-határozat mégis komoly aggodalmakra ad okot.

Bírósági reform alakjában kapna az alkotmányos jogállam e napokban újabb pofont Lengyelországban. Bár július 24-én, hétfő reggel Andrzej Duda köztársasági elnök váratlanul megvétózta a kormány terveinek megfelelően elfogadott törvényeket, ez nem von le a próbálkozás értékéből, csupán azt jelzi, hogy a lengyel államfő – magyar kollégájával ellentétben – ellenzéki tüntetések és komoly európai politikai tiltakozás esetén hajlandó ellenállni a kormány nyers erejének.

Közben a legfiatalabb generáció életét is megkeserítik.

A 2014-es választások előtti ellenzéki politizálás kudarcának kétrészes eseménytörténeti leírása, a taktikai lépések részletes ismertetése után (lásd: Össze, borulás!, és Roncsderbi, Magyar Narancs, 2017. június 22. és 29.) egy kérdés megválaszolatlanul maradt.

A sorosozó óriásplakátok sűrűjében könnyen az a benyomása támadhatott az embernek, hogy sikeresen dübörög a kormánypropaganda, de a Google és a Facebook adatai mást mutatnak.

A magam részéről, ha a politikáról van szó, szarok a barátságokra és egyéb családi, szerelmi, akolbéli kapcsolatokra.

Gyakran halljuk mostanában, hogy nemsokára eltűnik az életünkből a készpénz. Nem a jól bevált papírdarabokkal fogunk fizetni, hanem kártyával vagy a fintech cégek újabb és újabb elektronikus megoldásaival.

Ha már Orbán Viktor június 21-én tartott beszédében Horthy Miklóst kivételes államférfiúnak nevezte, s ez éles visszhangot váltott ki itthon és külföldön, érdemes felidézni, amit erről a korszakról a számok nyelvén mondani lehet.