Gegesy Ferenc

Kitaposott út a semmibe

Mit üzen a 2014-es ellenzéki „összefogás”?

  • Gegesy Ferenc
  • 2017. augusztus 20.

Publicisztika

A 2014-es választások előtti ellenzéki politizálás kudarcának kétrészes eseménytörténeti leírása, a taktikai lépések részletes ismertetése után (lásd: Össze, borulás!, és Roncsderbi, Magyar Narancs, 2017. június 22. és 29.) egy kérdés megválaszolatlanul maradt.

Mi volt a döntő oka annak, hogy olyan katasztrofális négy­éves kormányzás után, aminek eredményeként a Fidesz 2010-hez képest 600 ezer szavazót vesztett, az MSZP dominálta összefogás ebből csak egyharmadot tudott megszerezni? (A második egyharmad a Jobbiké lett, a harmadik pedig nem ment el szavazni.) Arról nem is beszélve, hogy további 500 ezer 2010-es Fidesz-szavazót kellett volna legalább az országos szavazatszám egyenlőségéhez átcsábítani, ami a 2010-ben elvesztett 1,35 millió MSZP-szavazathoz képest egyáltalán nem lett volna irreális elvárás. (És a kormányváltáshoz még mindig nem lett volna elég, figyelembe véve a még aránytalanabbá tett parlamenti mandátumszerzési szabályokat, illetve a Jobbik képviselőit.) A dolgok szerencsétlen összejátszása a kudarc oka, vagy X., Y., Z. politikusok rossz döntése, netán a Fidesz ármánykodása (a Simon Gábor-ügy, a rezsicsökkentés stb.)?

Pedig a válasz a cikkből kiolvasható lenne. „Mesterházyék viszont úgy vélték, az Együtt fellépése elszívta tőlük a levegőt, ráadásul liberális nézetei mozgásba hozták a Fideszről leválók táborát.”

 

*

Amennyiben az újságíró megfogalmazása pontosan tükrözi az MSZP 2012. végi hangulatát, akkor ez a mondat döbbenetes. Hát nem az volt a legfontosabb cél, hogy minél több korábbi Fidesz-szavazót hódítsanak el (vissza), ami Bajnai fellépésével rögtön bekövetkezett? Ha megjelenik egy új, önmagát középre helyező mozgalom, vajon nem természetes-e, hogy a Fidesz mellett ez az MSZP-től is visz el szavazókat? És ha – netán – indokolatlanul sok szavazót „szívott el” az MSZP-től az új mozgalom, de a Fidesztől is annyit, hogy az ezzel már kisebbségbe szorult, akkor ennek nem inkább örülni kéne? Mi lehetett a Fideszt leváltani képes, demokratikus ellenzéki összefogás elképzelt módja? „Az MSZP vezetői úgy okoskodtak, ha »befogott orral« is, de rájuk szavaznak majd, és azt sem zárták ki, hogy megalkudjanak azokkal a kisebb pártokkal, amelyek viszont vonzóak a közép számára.” Ez is briliáns elképzelés. Miért gondolták, hogy akik 2002-ben és 2006-ban „befogott orral” az MSZP-re szavaztak, de 2010-ben már nem voltak hajlandók ezt megtenni, azok most ismét megjelennek náluk? Mi volt az a jelentős szakmai-politikai szocialista teljesítmény 2010 után, ami a 2010 előtti ellenérzéseket csökkentette volna? És még ha meg is alkusznak a közép számára szimpatikus kis pártokkal (nyilván az MSZP-dominancia elfogadása mellett) – ezek támogatása, mérsékelt jobboldali szavazói háttér nélkül, a kormányváltáshoz tudhatóan nem volt elég.

Milyen közvélemény-kutatási adatok támasztották alá ezt a gondolkodást? A Medián szerint 2012 szeptemberében a biztos szavazók körében a Fidesz 43, az MSZP 28, a DK 6, az LMP 7 százalékon állt, a baloldalra és a centrumra szavazók összesen tehát 41 százalékon. Bajnai fellépése után októberben a Fidesz 40, az MSZP 15, a DK 3, az Együtt 22, az LMP 4 százalékon volt, azaz a baloldal és a centrum összesen 44 százalékra jött fel. Bajnai fellépése – a Jobbikon kívül – minden párttól vitt el szavazókat, és így 2010 óta először a baloldal és a centrum együttes támogatása meghaladta a Fideszét. Végre egy reménysugár a 2014-es választásokra – de „sajnos” ez már nem az MSZP által dominált összefogás lenne. Ki kell küszöbölni gyorsan ezt a kis anomáliát, azonnal meg kell kezdeni az üzengetést az összefogás formájáról, tartalmáról.

A taktika bevált, novemberben már ismét az MSZP lett a legnagyobb erő a Fidesztől balra, és még a Fidesszel szemben is megmaradt az összesítésben némi előny (a megfelelő százalékok: 40, 19, 3, 16, 3, a négy utóbbi összesen 41). És ha egy bolt beindul: sűrűsödő kommunikáció kezdődött az MSZP részéről a megkezdendő tárgyalásokról (például a decemberben meghirdetett totális összefogás a Schmuck Andor-féle szociáldemokratákkal, a Munkáspárttal stb.), majd magukról a tárgyalásokról is, és ezzel párhuzamosan az arányok teljes visszarendeződése (decemberben már Fidesz-előny, a 2014-es választáson pedig 44-31 százalék). Erőltessük a közös programot, a közös listát, majd amikor a népszerűségi arányok már megfelelőek lettek, ragaszkodjunk a legnagyobb párt által kijelölt közös miniszterelnök-jelölthöz. A folyamat csúcsán, tiszteletre méltó köz­életi személyek rábeszélésének hatására Bajnai vissza is lép a jelöltségtől, remélvén, hogy ezt a nagyvonalú szimbolikus lépést a másik fél is viszonozza (ami természetesen nem történik meg). Számomra megfejthetetlen talány, hogy Bajnaiék vajon hogyan sodródhattak ebbe a helyzetbe, de a cikk kitűnően megválasztott illusztrációja – a szárszói biciklis páros – már júniusban minden jobboldali számára érthetővé tette, hogy Bajnai választása egyben az MSZP dominanciájának az elfogadását is jelentené.

 

*

A 2014-es választás tanulságainak elemzése nem pusztán történelmi kérdés. Közeleg a következő, s az előjelek hasonlóak a 2014-esekhez. Most is volt egy hónap – a Momentum megjelenését követően –, amikor a Fidesztől balra állók összesített támogatottsága elérte a kormánypártét, és ez is megszűnt mára. Az MSZP most is csak közös listát tart elfogadhatónak, természetesen MSZP-vezetés mellett. A Fidesztől balra álló sajtóban gyakran szereplő közíró, Tamás Gáspár Miklós a napokban azt javasolja a többi ellenzéki pártnak, hogy ne induljanak a választáson, de híveiket szólítsák fel, szavazzanak az MSZP-re (amit az MSZP miniszterelnök-jelöltje természetesen azonnal egyetértően kitesz a Facebookra).

Pedig be kéne látni végre, hogy a más pártok tagjaival kiegészített MSZP-lista most sem lesz nyerő, az MSZP – komoly teljesítmény nélkül – továbbra sem lesz kormányváltásra képes nagy párt. Persze az, hogy e helyett 2014 után ismét betöltheti a legnagyobb ellenzéki párt pozícióját, előnyös az MSZP-nek (és a Fidesznek is) – de az ország érdeke mégsem ez lenne.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."