A bankokat szemmel láthatóan nem izgatja különösebben, hogy továbbra is náluk tartjuk-e a pénzünket, vagy a növekvő veszteség láttán odébbállunk. Csak akkor válnak kicsit nagyvonalúbbá, ha akciós időszakban új pénzt viszünk hozzájuk, és kötünk le hosszabb időre, netán a náluk vezetett értékpapírszámlánkon lévő és éppen lejáró állampapírunkat váltjuk át betétre. Vagy akkor, ha a betételhelyezésünk valamilyen más, díjfizetéssel járó szolgáltatás igénybevételével is párosul, mint amilyen a bankkártyás vásárlás. Vannak még a jól bevált csalik, mint amikor a lekötés első hónapjára fizetett vonzó kamatot a második hónaptól már jóval kisebbek követik.
Az MNB összesítése szerint a bankokban elhelyezett betétei állományára átlagosan 2 százalék kamatot kap a lakosság, ami az egy ideje két számjegyű, és a még mindig növekvő infláció mellett két számjegyű, és hónapról hónapra növekvő értékvesztéssel jár. Most, a gyorsan felívelő infláció idején valamekkora veszteséget persze nem kerülhetünk el a pénzügyi megtakarításainkon, de azért nem mindegy, hogy mekkorát és meddig.
Pénzben úszó bankok
Bármennyire nehéz is ezt innen, alulról észrevenni, a magyar gazdaság még mindig úszik a pénzben, hála jegybankunk és kormányunk növekedésösztönző politikájának, és különösen az utolsó egy év állami költekezésének és a szavazatszerző juttatásdömpingjének. Ez tette a magyar inflációt rekordmagassá európai uniós összevetésben, a meglóduló belső kereslet nyomta az egekbe a szűkülő energia- és élelmiszer-kínálat hatására másutt is gyorsan növekvő árszintet. Hasonló túlfűtöttség magyarázza az Egyesült Államok inflációját is, csak ott azt némileg csillapítják a mérsékeltebb energiaárak. Nálunk szerencsétlen módon fokozottan van jelen az infláció mindkét irányból érkező összetevője: a kínálati szűkösségek, valamint a gazdaság túlfűtöttségéből fakadó keresleti többlet árnövelő hatása.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
