A zsebszerződéseket általában fecnikre írják - néha a hentesnél a csomagolópapír sarkát tépik le, olyan kicsire -, hogy könnyebben elrejtsék, mégis, van ellenszerük. Egy tévé (a Duna) műsort szentelt a földkérdésnek, benne egy zongoristával - aki szerint a pápuák bezzeg még tudnak valamit, amit mi már nem - és egy másik versenyzővel, aki tudja, mi a megoldás: az ősiség, a dicső idők, amikor a földdel "nem lehetett seftelni". Hogy mindenki értse: a földet nem lehetne eladni, hitelhez sem lehetne jutni, nem lenne beruházás, vállalkozás, megélhetés - hogy az emiatt egyszer már elmaradt modernizáció ne is említtessék. Hát persze hogy nem voltak zsebszerződők ott, ahol ilyen marhaságok léteztek.
Pedig el lehet spekulálni: miért nem lenne jó, ha a külföldiek földtulajdonhoz jutnának? Jutazsákokban elvinnék az országot, és itt csak egy kráter maradna - kevés galvániszappal az alján -, meg az Aggteleki-cseppkőbarlang? Vagy attól kell tartani, hogy drágább lenne a föld? Nehezebb lenne szaré´-húgyé´ nagybirtokokat összevásárolni, és csak azután emelni a termőföld árát, piacosítani, úgymond?
Az is titokzatos, ahogyan megköttetnek: átjön Jürgen traktorral és ekével Hegyeshalomnál, keres egy szabad vegyértékű gazdát, és a szerszámoskészlet legalkalmasabb darabjával addig veri, amíg az zsebszerződni nem akar vele, vagy vannak földtulajdonosok, akik önként szerződnek? Felháborító.
Holott talán már Szvatoplukkal seftelve is sejteni lehetett, hogy a föld, bizony, áru lesz vala.
