Függöny

  • 2004. november 25.

Publicisztika

A summa, mint ilyen ügyekben mindig, most is ez: a Demszky-Hack-féle törvényjavaslatnak törvénnyé kellett volna lennie az új köztársaság hajnalán, és akkor már rég tudnánk, ki mindenki súgott be ki mindenkit. De mert nem így lett, pötyögtetve jönnek a lebukások, legutóbb Molnár Gál Péteré, a Népszabadság színikritikusáé. És jöttek, jönnek és jönni fognak a részletek: a lakonikus beismerés és a hallgatás; meg a vádak, a hazugságok, a csúsztatások.

A TV2 múlt vasárnap esti riportja is teli volt velük; már sejtetve van, hogy a besúgó élet és halál ura volt színikritikáiban, hogy halálba kergetett, szíven döfött, letaszított és sárba tiport - meg hogy szakmailag is hiteltelen, hisz amirõl azt mondta, rossz és végig se nézte, arról jót írt másnap: ilyenek a besúgók. Kern András ezzel a nyilatkozatával kijelölte azt a pályát, amelyen ez a botrány mostantól - a színházi szakma egy részének nagy megkönnyebbülésére - haladni fog: a kritikusi életmûvet próbálta meg érvényteleníteni. Ha a besúgó színikritikát írt, akkor amit rossznak mondott, az nyilván jó volt, akit rossznak mondott, az a kommunizmus áldozata.

Ahogy MGP besúgását suttogják hetek óta, úgy suttogják nyomában a görög tragédiák vehemenciáját és horderejét idézõ áldozatlistát, a sértettség-megbántottság-káröröm-bosszú tirádákat. Már nem kell azon gondolkodni, hogy a betegség milyen bugyrai, a nehéz ember milyen társadalmi konfliktusai vezettek Latinovits Zoltán halálához. Elég annyit tudni, hogy besúgója megsemmisítõ kritikája "halálba kergette". És lesz persze, aki mindezt el is hiszi.

És MGP vajon kit gyõz meg, hogy elszámolása az õ magánügye? Ki hiszi el, hogy ez egyszemélyes játszma? Hogy úgy helyes, ha még a jelentések nyilvánossága is nagyobb, mint az elszámolásé? Még õ maga se gondolja így, nyilván. A Népszabadság a kezdeti zavar és mentegetés-mentegetõzés után kedd reggel - igaz, némileg dodonai módon megfogalmazott - vezércikkben mondta ki, hogy MGP színházi kritikákat a lapba többé nem írhat. Ha másképp döntenek, MGP magát a lapot rántotta volna a mélybe.

Széles körben mondogatták, hogy MGP a színikritikáiban sem állt szilárd morális alapokon. Néha sötét, néha kiszámíthatatlan motivációk feltételezésével kellett fölfejteni - nem azt, hogy mit írt, mert az mindig világos és frappáns volt, hanem hogy miért azt írta, amit írt. Errõl most már sejthetünk valamit. (A színházi szakma egy nem jelentéktelen hányada ugyanakkor nem gyûlölte, hanem kedvelte MGP-t, a barátságát kereste - olykor találta is -, és törleszkedett hozzá.) Múlt hét óta nemcsak eddigi szakmai észrevételei váltak megkérdõjelezhetõvé, de a további kritikusi tevékenység morális fedezete is megsemmisült. Nemcsak azt nem lehet elhinni ezentúl, amit a III. Richárdról mond, hanem azt sem, amit a Charlye nénjérõl. Ekkora a különbség a titokban maradt és a leleplezett bûn között.

Kiderült egy mocskos titok. Nyomában még több mocsok árad. Így lesz mindaddig, amíg az író, a filmrendezõ, a politikus, a sportoló és most a színikritikus után - akár már holnap - leleplezõdik egy újabb szakma képviselõje. Így lesz ez mindaddig, amígÉ Ceterum censeo: a Demszky-Hack-féle törvényjavaslatot el kellett volna fogadni. A politika felelõssége, hogy nem így lett; azoké, akik annak idején ellenérdekeltek voltak a lista nyilvánosságra hozatalában. 'k tudják, miért. Mi is tudjuk.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.