Függöny

  • 2004. november 25.

Publicisztika

A summa, mint ilyen ügyekben mindig, most is ez: a Demszky-Hack-féle törvényjavaslatnak törvénnyé kellett volna lennie az új köztársaság hajnalán, és akkor már rég tudnánk, ki mindenki súgott be ki mindenkit. De mert nem így lett, pötyögtetve jönnek a lebukások, legutóbb Molnár Gál Péteré, a Népszabadság színikritikusáé. És jöttek, jönnek és jönni fognak a részletek: a lakonikus beismerés és a hallgatás; meg a vádak, a hazugságok, a csúsztatások.

A TV2 múlt vasárnap esti riportja is teli volt velük; már sejtetve van, hogy a besúgó élet és halál ura volt színikritikáiban, hogy halálba kergetett, szíven döfött, letaszított és sárba tiport - meg hogy szakmailag is hiteltelen, hisz amirõl azt mondta, rossz és végig se nézte, arról jót írt másnap: ilyenek a besúgók. Kern András ezzel a nyilatkozatával kijelölte azt a pályát, amelyen ez a botrány mostantól - a színházi szakma egy részének nagy megkönnyebbülésére - haladni fog: a kritikusi életmûvet próbálta meg érvényteleníteni. Ha a besúgó színikritikát írt, akkor amit rossznak mondott, az nyilván jó volt, akit rossznak mondott, az a kommunizmus áldozata.

Ahogy MGP besúgását suttogják hetek óta, úgy suttogják nyomában a görög tragédiák vehemenciáját és horderejét idézõ áldozatlistát, a sértettség-megbántottság-káröröm-bosszú tirádákat. Már nem kell azon gondolkodni, hogy a betegség milyen bugyrai, a nehéz ember milyen társadalmi konfliktusai vezettek Latinovits Zoltán halálához. Elég annyit tudni, hogy besúgója megsemmisítõ kritikája "halálba kergette". És lesz persze, aki mindezt el is hiszi.

És MGP vajon kit gyõz meg, hogy elszámolása az õ magánügye? Ki hiszi el, hogy ez egyszemélyes játszma? Hogy úgy helyes, ha még a jelentések nyilvánossága is nagyobb, mint az elszámolásé? Még õ maga se gondolja így, nyilván. A Népszabadság a kezdeti zavar és mentegetés-mentegetõzés után kedd reggel - igaz, némileg dodonai módon megfogalmazott - vezércikkben mondta ki, hogy MGP színházi kritikákat a lapba többé nem írhat. Ha másképp döntenek, MGP magát a lapot rántotta volna a mélybe.

Széles körben mondogatták, hogy MGP a színikritikáiban sem állt szilárd morális alapokon. Néha sötét, néha kiszámíthatatlan motivációk feltételezésével kellett fölfejteni - nem azt, hogy mit írt, mert az mindig világos és frappáns volt, hanem hogy miért azt írta, amit írt. Errõl most már sejthetünk valamit. (A színházi szakma egy nem jelentéktelen hányada ugyanakkor nem gyûlölte, hanem kedvelte MGP-t, a barátságát kereste - olykor találta is -, és törleszkedett hozzá.) Múlt hét óta nemcsak eddigi szakmai észrevételei váltak megkérdõjelezhetõvé, de a további kritikusi tevékenység morális fedezete is megsemmisült. Nemcsak azt nem lehet elhinni ezentúl, amit a III. Richárdról mond, hanem azt sem, amit a Charlye nénjérõl. Ekkora a különbség a titokban maradt és a leleplezett bûn között.

Kiderült egy mocskos titok. Nyomában még több mocsok árad. Így lesz mindaddig, amíg az író, a filmrendezõ, a politikus, a sportoló és most a színikritikus után - akár már holnap - leleplezõdik egy újabb szakma képviselõje. Így lesz ez mindaddig, amígÉ Ceterum censeo: a Demszky-Hack-féle törvényjavaslatot el kellett volna fogadni. A politika felelõssége, hogy nem így lett; azoké, akik annak idején ellenérdekeltek voltak a lista nyilvánosságra hozatalában. 'k tudják, miért. Mi is tudjuk.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.