Gyere a diszkóklub alá!

  • 2002. július 4.

Publicisztika

Az elmúlt hónapban több helyen is (na, hol, a bulvárban meg valami szép, színes magazinban) olvastunk egy hirdetést. Egy vérbeli profi ajánlotta szolgáltatásait. Ha szórakozni kíván, ne bízza a véletlenre, házibulijába, baráti találkozójára, zárszámadására, gyerekzsúrjára hívjon nagy tapasztalatú, hivatását nagy múltjával és fényes jelenével hitelesítő mókamestert, meglátja, lesz ott ereszd el a hajam, szolid díjazás, elegancia és egy híresség megrendelőre vetett dicsfénye, a hülyének is megéri. A hirdetés feladójának referenciái között, ki ne tudná, olyan tekintélyt parancsoló gesztusok szerepelnek, mint a Három kívánság című televíziós sikertörténet, illetve 1049 különösen nagy érdeklődést kiváltó, Balaton körüli, kelet-magyarországi, sőt felvidéki ORI-turné nagyvonalú levezénylése, mint "Vidám percek a szilveszteri műsor kedvenceivel", "Nóta és hahota", "Tavaszi dévajságok".

n Az elmúlt hónapban több helyen is (na, hol, a bulvárban meg valami szép, színes magazinban) olvastunk egy hirdetést. Egy vérbeli profi ajánlotta szolgáltatásait. Ha szórakozni kíván, ne bízza a véletlenre, házibulijába, baráti találkozójára, zárszámadására, gyerekzsúrjára hívjon nagy tapasztalatú, hivatását nagy múltjával és fényes jelenével hitelesítő mókamestert, meglátja, lesz ott ereszd el a hajam, szolid díjazás, elegancia és egy híresség megrendelőre vetett dicsfénye, a hülyének is megéri. A hirdetés feladójának referenciái között, ki ne tudná, olyan tekintélyt parancsoló gesztusok szerepelnek, mint a Három kívánság című televíziós sikertörténet, illetve 1049 különösen nagy érdeklődést kiváltó, Balaton körüli, kelet-magyarországi, sőt felvidéki ORI-turné nagyvonalú levezénylése, mint "Vidám percek a szilveszteri műsor kedvenceivel", "Nóta és hahota", "Tavaszi dévajságok".

Hogy Dévényi Tibor milyen piaci igényekre alapozta fölajánlkozását, arról eddig csak mindenféle kósza pletykák álltak a rendelkezésünkre. Egyet mondunk: egy, az életét a szigorú robotnak áldozó segédlevéltáros ötévi megfeszített segédlevéltárolásának bérét összekuporgatva, tényleg csak szárított zsíros kenyéren élt, vásárolt magának egy szolidabb haciendát Malibu Beachen, de csak három komornyikkal, így addig fogához vert (ezért sajna fogorvosra is félre kellett raknia) garasaiból még arra is tellett, hogy búcsúestjére kibéreljen egy divatos tánczenekart, játszanák már egész éjjel, megszakítás nélkül azt a szép, szomorú, tengerparti számunkat, kivilágos virradatig talán.

Ha Dévényi is ilyesmire bazírozott, alulbecsülte lehetőségeit.

Bár volt némi tülekedés érte, mindenkit fejhosszal megelőzött az Ifjúsági és Sportminisztérium. A miniszter tanácsadójának hívták a nagy tréfamestert. S ő jött, sőt jön egyfolytában, teli tervekkel. Például sokkal több pénzt juttatna a gyerekműsorok készítésére, meg nem erősített információink szerint fölmérve, hogy a magyarok szívesen látnak színészeket műsorvezetői szerepben, ezért az új kakaóbár beindításához Arnold Schwarzeneggert szeretné, nagyon tetszett neki az Ovizsaruban.

Hülyeségeket beszélt az ellenzék, amikor arról fröcsögött, hogy az új kormány osztogatni akar. Az nem. Ifjúsági és sportvonalon semmiképpen, pusztán teljesíteni választói jogos kívánságait. Ha mindet nem is - Tomi üres kasszát hagyott, elment a lé szolibérletre -, de hármat föltétlenül, még a száz nap alatt.

Nos, kedves gyerekek, kívánjatok valamit! Robogózhattok Komár Lászlóval! Nevetekre írathatjátok a kopoltyús hermelint Görbe Nórával! Vagy vannak világsztárjaink is: megsimogathatjátok Fidel bácsi kihúzott szivarját Maradonával! És ne felejtsétek: pokolba a sunyi internethasználókkal, mert újra indul a Dunán szerdánként a diszkóhajó, Abba, Boney M., Baccara, Szűcs Judith, vagy amit akartok. Ha rajtam múlik, újraindítjuk az építőtábori mozgalmat, és öreganyámat a VIII. kerületben.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.