Gázadás a Bountyn

  • 2002. július 4.

Publicisztika

Orbán Viktor azzal riogatott a két forduló között, hogy Medgyessy a 13. havi nyugdíjat az emelt gázszámla kompenzációjának szánja.

n

Orbán Viktor - még ha az idei, nagyobb arányú gázáremelést talán meg is úszhatja az igen tisztelt lakosság - ezt szerfölött jól látta. Az pedig legyen a mi bajunk, hogy a normalitás szava Magyarországon leginkább fenyegetésként hangzik, ennélfogva az MSZP az ellenkampányban kísérletet sem tett arra, hogy a fogyasztókat beavassa a gázárképzés és a társadalmi igazságosság - kétségkívül nem könnyen megragadható - összefüggéseibe, hanem minden igyekezete arra irányult, hogy a szükséges gázáremelést pacekba, rezzenéstelen tekintettel letagadja.

Most viszont, miután Medgyessy Péter ilyen szépen belejött, itt az ideje, hogy a D-209 helyett a propán-butánról beszéljen, és bejelentse: a gáz árát fel fogjuk emelni.

Ha ugyanis a nyugdíjasokat akarjuk támogatni, akkor nem biztos, hogy ingyenjegy képében a MÁV-ba kell a pénzt önteni, vagy a Mol gázüzletágát kell államosítani. A részvényesekkel nem lehet lenyeletni azokat a veszteségeket, amelyeket az állam vagy a rövid távra játszó politikusok kényszerítettek rájuk. Ha a Mol egyik termékét az állam rendeleti úton olcsón - a beszerzési árnál olcsóbban - tartja, akkor a vállalat a veszteségeit úgyis leveri a fogyasztókon. Megemeli a benzin árát. Beperli az államot. Hisz nem az ő vagy a gázszolgáltató tulajdonosainak a kötelessége gondoskodni arról, hogy a nyugdíjasok ne fagyjanak meg. Még hülyébb a helyzet, ha az állam - mint a Mol esetében - maga is tulajdonos: a veszteség rá eső részét ilyenkor ő finanszírozza. Az adókból, mi másból. Az autósok vagy valakik, az adózók kiköhögik a gázszámlát, azokét is, akik erre a lehető legkevésbé sem szorulnának rá. A gázzal melegített vizű medencék tulajdonosainak fűtésszámláját is. És a végén az isten sem igazodik el azon, hogy ki melegszik, és ki fizet. Eközben a tőkések azt látják, hogy a befektetett pénzüket az állam egy tollvonással elveszi. Tönkremegy a tőzsde, tönkremegy egy csomó bróker meg részvényes meg rohadt kapitalista is, kifordul a hitéből, alkoholista lesz, Che Guevara-pólóban fog feszt randalírozni Kőbányán meg Csepelen, és molesztálja a didergő nyugdíjasokat.

Mert gáz viszont nem lesz.

Ez így rossz, hatékonytalan, versenyellenes, átláthatatlan, igazságtalan. Miként az ingyenes felsőoktatás, az alanyi jogon járó családi pótlék és a szocialista párt még néhány apróbb választási ígérete is az.

Nincsenek illúzióink: ebből a csapdából, amelybe a két nagy párt felelőtlenül ígérgető politikusai hajszolták bele az országot, csak az EU-csatlakozás menekíthet ki minket.

Az Európai Unió kormányának, a Bizottságnak e havi, energiáról szóló jelentése szerint a belépésre váró országoknak meg kell hozniuk azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a csatlakozást az évtized közepére kialakuló egységes európai energiapiachoz. Az EU nyilvánvalóvá tette: ebben a kérdésben nincs halasztás, nincs sumákolás. "A fennmaradó ártorzításokat meg kell szüntetni" - követeli a tavalyi országjelentés. Az egyesült Európa, ez az eredetileg baloldali kitaláció világosan fogalmaz: ne legyen államosítás, és ne legyen diszkriminatív állami támogatás sem. Az árakat a piacnak kell meghatároznia, és az állami szabályozásnak piacbarátnak kell lennie. Az egyes termékeket nem lehet más termékek, a benzin vagy a vaníliafagylalt árával keresztfinanszírozni. Ha be akarunk lépni, meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy az évtized közepére több gázszolgáltató versenyezzen az igen kedves lakosság kegyeiért, és csatlakoznunk kell a nagy közös európai gázpiachoz is. Ahol többé-kevésbé mindenütt ugyanannyi lesz a gáz ára (magas) - de ahol sok gázszolgáltató vállalat fog törekedni arra, hogy megnyerje a 13. havi nyugdíjjal megsegített nyugdíjasok bizalmát. A gázpiac egy piac, ahol mindenki egyenlő feltételekkel versenyez - értünk. A magyar gázipart sem lehet sem árrendeletekkel padlóra küldeni, majd állami támogatásokkal felsegíteni onnét: úgy kell versenyeznie az európai gázszolgáltatókkal, hogy senki nem fogja a kezét.

Lássuk tisztán, mi mennyibe kerül - és utána azt, aki rászorul, támogassuk. Merjünk adóból segélyt adni, ne tologassuk körbe a fél országon a problémát. Ne játsszunk sajátosan magyar piacgazdaságot sem a gáz-, sem más piacokon. Ne próbáljuk egymást átkúrni.

Hisz a végén úgyis csak magunkból csinálunk hülyét.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.