Háború helyett

  • 2003. április 3.

Publicisztika

A háborún és annak hazai vonatkozásain kívül nehéz manapság más belpolitikai eseményt komolyan venni, pedig aki ezt mondja, mint most mi, annak nincs igaza. A tíz éve a helyét kereső Fidesz mellett immár mindenkit elért az átalakítás, az önmaga újrafogalmazásának a kényszere. Mindez persze nem egyik pillanatról a másikra következett be, csupán a 2002-es választások tették nyilvánvalóvá valamennyi párt számára, hogy ez így nem mehet tovább. (Az eddigi világrend kiüresedése sem hirtelen történt; hogy a II. világháború után kialakult nemzetközi mechanizmusok nem elégségesek a krízishelyzetek kezelésére, az már a jugoszláv háborúk idején kiderült, az iraki beavatkozás pedig visszavonhatatlanná tette e tényt.)

n A háborún és annak hazai vonatkozásain kívül nehéz manapság más belpolitikai eseményt komolyan venni, pedig aki ezt mondja, mint most mi, annak nincs igaza. A tíz éve a helyét kereső Fidesz mellett immár mindenkit elért az átalakítás, az önmaga újrafogalmazásának a kényszere. Mindez persze nem egyik pillanatról a másikra következett be, csupán a 2002-es választások tették nyilvánvalóvá valamennyi párt számára, hogy ez így nem mehet tovább. (Az eddigi világrend kiüresedése sem hirtelen történt; hogy a II. világháború után kialakult nemzetközi mechanizmusok nem elégségesek a krízishelyzetek kezelésére, az már a jugoszláv háborúk idején kiderült, az iraki beavatkozás pedig visszavonhatatlanná tette e tényt.)

Mozgások persze nem csak a jobboldalon vannak, noha az ottani turbulenciák vitathatatlanul látványosabbak, mindenekelőtt azért, mert az egymással rivális szövetséges erők vezetői rendszeresen és láthatóan nagy kedvvel szólnak be a másiknak. Belső elhajlók ugyanakkor alig akadnak: az MDF korábbi önmagához képest meglepő kulturáltsággal kezeli a jelenlegi vezetés és az ellenlábasaik közötti vitákat, a Fideszben pedig Rogán Antalon kívül eddig senki sem fejezte ki nyilvánosan a "néppártosodással" szembeni ellenérzéseit. (Bár virágnyelven fogalmazta meg kritikáját az index.hu-nak adott pár héttel ezelőtti interjújában, mégis fura, hogy gyakorlatilag semmi visszhangja sem volt megszólalásának; pedig csak a legöregebb fideszesek emlékezhetnek arra, hogy belülről mikor bírálták utoljára Orbánt a köz előtt.)

A jobbfélen ráadásul a tét nagy: a kérdés nem csupán az, hogy a hajdani nagy MDF, illetve az előző kormányzat körüli politikusok vagy a Fidesz tájékán szerveződő feltörekvő mozgalmárok győznek-e a jobboldal vezérpártja címért folytatott versenyben, hanem mindenekelőtt az, hogy (négyéves ciklust feltételezve) legkésőbb 2005-re képes lesz-e összeállni egy olyan formáció, amelyre a nem MSZP-szavazó állampolgárok jó szívvel voksolhatnak. A Fidesz és a polgári körök egymásra csúsztatásából bármi kijöhet; egy 2006-os siker éppúgy, mint a totális bukta; és bár az MDF esetében momentán egyértelműbbnek látszik a helyzet (most a parlamentbe se jutnának be önállóan), nem árt itt sem az óvatosság. Az ő jövőbeni mozgásterük szélessége - hasonlóan az 1996 óta tartó időszakhoz - elsősorban a Fideszben történtek függvénye. Nem nagy hír, és egyelőre a helyén is kell kezelni, de Dávid Ibolya a Népszabadságban megpendítette a három évvel ezelőtti Békejobbot idéző "mérsékelt, jobbközép" erők MDF vezette szövetségének lehetőségét. A törekvés világos: a fideszes nyitással párhuzamosan ők is lépnek, alternatívát kínálva az arra hajlamos választóknak. Tessék választani, melyik jobboldali gyűjtőpárt a rokonszenvesebb: nemegyszer a MIÉP-esnél is MIÉP-esebb polgári körök dominálta szövetség vagy a polgári jobbközép. Horribile dictu: azt teszik, amit a Fidesz 1998 előtt, amikor a jobboldali választókat a Torgyán vagy Orbán dilemma elé állították.

A baloldalon idillinek tűnhet a helyzet (leszámítva persze a kisebbik kormánypárton belüli szokásos személyeskedéseket), de ez csak a látszat: az MSZP körül olyannyira nem történik semmi világrengető, hogy az már maga is esemény. Alakulnak átfele persze ők is, már amennyire ezt a múlt hét végi kongresszusukból ki lehetett hámozni, és valaminek tényleg kell lennie, mert van már minderre bizottság is. Az MSZP-t ismerve azt is minden további nélkül el lehet fogadni, hogy azért nem tudnak semmi értelmeset mondani, mert még maguk sem tudják, hogy valójában kik, mik ők, honnan és hová tartanak. De ne zárjunk ki egy harmadik lehetőséget sem: a jobboldal szétesettsége, a rendkívül kockázatos és mind jobbra tartó orbáni irányváltás, valamint a tavalyi két győztes választás miatt olyannyira megnyugodtak, úgy odavannak a saját kormányzásuk nagyszerűségétől, hogy feleslegesnek tartanak lépni bármit is. Ha ez így van, akkor a szocialista fejekben végzetes tévképzetek kavarognak mind az országról, mind a választóikról.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.