Harcban a korrupcióval

  • 2003. március 6.

Publicisztika

A Kiss-féle botrány napjaiban a kormány tagjai fényes javaslatokkal rukkoltak elő a hazánkban tomboló korrupció megfékezésére.

n A Kiss-féle botrány napjaiban a kormány tagjai fényes javaslatokkal rukkoltak elő a hazánkban tomboló korrupció megfékezésére.

Maga Kiss az ügyvédi törvényt akarta módosítani: a kormánytag ügyvédek irodái ne kaphassanak állami megbízásokat. Az igazságügy-minisztert felkérte a kormányfő, hogy dolgozza ki a miniszterek etikai kódexét. A miniszterelnök még külön testületet is fel kíván állítani, hogy az emberül megküzdjön a korrupcióval.

Az ügyvédi törvény módosításának perspektívájára felsírtak a kamara vezetői: miért csak az ügyvédek megbízásairól beszélünk? Mi lesz a mérnökökkel, közgazdászokkal? Az ő volt üzlettársaik elfogadhatnak állami megbízásokat? És nemigen szoktak működni Magyarországon az "etikai kódexek" sem - igaz viszont, hogy a minisztereknek még nem volt ilyenjük, és miért ne próbálnánk ki ezt is. Néhány minisztériumi hivatalnoknak lesz pár zaklatott hete, amit e felesleges agytornával tölt el, oszt´ szépen elfelejtjük a dolgot.

A korrupció elleni bizottsággal viszont nem ilyen ártatlan a helyzet. Mit fog csinálni ez a testület? Kidolgozza az Országgyűlés által tárgyalt üvegzsebprogramhoz benyújtandó módosítókat? Megfellebbezhetetlen erkölcsi tekintélyével arra buzdít majd a nyilvánosság előtt, hogy "ne lopj"? Esetleg látogatást tesz közintézményekben, meg állami tulajdonú gazdasági társaságoknál, és megkérdezi a főnöktől: "elnézést, van-e önöknél korrupció?" Mire a főnök azt feleli, hogy "most épp nincs, de nézzen be a jövő héten"? Vagy azt mondja, hogy "van, kapcsolom a megvesztegetési osztály vezetőjét, de már most szólok, hogy számla nélkül olcsóbb lesz"?

Márpedig a miniszterelnök tanácsadó testülete mást nagyon nem tehet. Nem gyakorolhat például érdemi hatásköröket - hisz jogállamban élünk. Sőt. Parlamenti demokráciákban ilyen bizottságokra egyáltalán nincs is szükség. Megteszi a hatékonyan működő számvevőszék, a közérdekű adatok nyilvánosságáról gyorsan döntő bíróság, a rossz törvényekkel nem korlátozott nyilvánosság, a szigorú és egyértelmű titkosítási szabályok. Ha a választókhoz eljutnak a korrupcióra utaló információk, elzavarják a kormányt. Ezt Magyarországon három választás példája bizonyította.

És nem ez az egyetlen baj ezzel a bizottsággal. Vezetésére a miniszterelnök a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökét, a mai is tanácselnökként ítélkező Solt Pált kérte föl. Aki semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy aktív bíróként egy, a kormány által létrehozott "független testületet" vezessen.

Tegyük minél átláthatóbbá az állami pénzek útját, és bízzuk a mindenkori ellenzékre meg a szabad nyilvánosságra a korrupt politikusok elleni kutakodást - ennél jobb rendszert a korrupció ellen még senki nem talált ki. Különösen nem olyat, ami a hatalommegosztás követelménye alól jelentene kibúvót.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.