Vállalta

  • 2003. március 6.

Publicisztika

Orbán Viktor döntése, miszerint enged a hozzá lecsatlakozott széles néptömegek kapacitálásának, és jelölteti magát Fidesz-elnöknek, mivelhogy a Fidesz elnöksége aláírta a nagy jelentőségű egyetértési nyilatkozatot a Fidesz néppárttá alakításáról és tagozatosításáról, igazából csekély politikai tartalommal bír. Amúgy bizonyára nehéz döntés lehetett, minden szinten, képzeljük, ahogy Orbán otthon, betegágyában tépelődik, elfogadják-e vagy nem-e, és hát az elnökségi tagoknak sem lehetett könnyű, hetek óta avval kelni és feküdni, hogy az anyja köcsögit, döntsem már el végre, egy európai stílusú, a német CDU mintájára szervezett széles néppártban gondolkodom-e, és ha igen, melyik tagozatban, vagy mégis egy ilyen választási programpárt jár a fejemben? És melyik esetben tudom nagyobb eséllyel elkerülni azt, hogy adott esetben kibelezzenek?

n Orbán Viktor döntése, miszerint enged a hozzá lecsatlakozott széles néptömegek kapacitálásának, és jelölteti magát Fidesz-elnöknek, mivelhogy a Fidesz elnöksége aláírta a nagy jelentőségű egyetértési nyilatkozatot a Fidesz néppárttá alakításáról és tagozatosításáról, igazából csekély politikai tartalommal bír. Amúgy bizonyára nehéz döntés lehetett, minden szinten, képzeljük, ahogy Orbán otthon, betegágyában tépelődik, elfogadják-e vagy nem-e, és hát az elnökségi tagoknak sem lehetett könnyű, hetek óta avval kelni és feküdni, hogy az anyja köcsögit, döntsem már el végre, egy európai stílusú, a német CDU mintájára szervezett széles néppártban gondolkodom-e, és ha igen, melyik tagozatban, vagy mégis egy ilyen választási programpárt jár a fejemben? És melyik esetben tudom nagyobb eséllyel elkerülni azt, hogy adott esetben kibelezzenek?

A kérdésfeltevés mindazonáltal igenis mutat - ha nem is túl szoros - kapcsolatot a valósággal. A tavalyi országgyűlési választások újfent igazolták, hogy vegyes választási rendszer ide vagy oda, a parlamenti többség az egyéni választókerületekben dől el. Az az átalakítás tehát, mely szerint a Fidesz a megyei szervezetek rovására a választókerületi alapszervezeteket erősítené, érthető és logikus. A "néppártosodás" koncepciója jól magyarázható továbbá a jobboldal súlyos médiafóbiájával is: mivel a nyilvánosságot nem önálló játékosként, hanem kizárólag más - politikai - érdekek funkciójaként bírják elképzelni (és ezek az érdekek vagy az övék, vagy a komcsiké), a mostani helyzetben (amikor alig valamit tudnak felsorakoztatni utóbbiak vélelmezett "sajtógépezetével" szemben, és, ami számukra a legnagyobb baj, nem az övék a közszolgálati televízió sem), sikerrel - gondolják - a sajtó megkerülése, a politikai direkt marketing kecsegtet. Az ember, aki bekopog a másik emberhez, avval, hogy mindenki hazudik, vegyen inkább igazságot tőlem, én Orbántól kaptam. És különben is: ha a szociknak voltak embereik, akik címlistákkal a kezükben vadásztak tavaly áprilisban a habozókra meg az otthon ülőkre (márpedig hogyne lettek volna: különben nem nyerték volna meg a választást!), akkor nekik is kellenek ilyen ügynökök. Továbbá. Az önkormányzati választásokon a Fidesz a tízezer lakos alatti településeken is tért vesztett az MSZP-vel szemben: ott tehát, ahol tavaly áprilisban még tarolt. Nem nagyon, de annyira mindenképpen, hogy kiszoruljon a hatalomból. Ha ez a tendencia állandósul, és nem stabilizálják pozícióikat a falusi populáció köreiben, és a szocialista párt sem szakad atomjaira, akkor Orbán nemigen alakít többet kormányt Magyar-országon. További beágyazódást kell eszközölni, nem vitás.

És az sem vitás, hogy Orbán nem pusztán a nagyobb vállalati hatékonyság lehetősége miatt forszírozta ezt a megoldást. Több embernek parancsolni sokkal jobb, mint kevesebbnek, és jobb az is, ha ennek a több embernek kevesebb lehetősége van a leváltásomra, felelősségre vonásomra, beszámoltatásomra, ellenőrzésemre, mint amikor a kevesebb embernek több van. A polgári köröket Orbán nyilván a saját janicsárjaiként képzeli el a pártban, és biztos nem ok nélkül számít inkább az ő lojalitásukra, mint mondjuk azokéra a Fidesz-tagokéra, akik az ő elhibázott politikai lépései miatt vesztették el a hatalmukat az önkormányzati választások után. De ez még mindig a Fidesz magánügye lenne: hisz egy párt belső életének nem muszáj okvetlenül demokratikusnak lennie, a bolsevikokkal sem az volt a fő baj, ahogy a saját vezetőiket választották, hanem az, hogy a többiekét eltették láb alól.

Csakhogy a polgári körök becsatlakoztatása a nagypolitikába azt is jelenti, hogy a Fidesz tovább tolódik jobbfelé: és ez nem sok jót jósol. A polgári körök - ha léteznek egyáltalán - a Magyar Demokrata politikai okkultizmusát és alvilági, kétségbeejtő butaságát, a sumér-magyar rokonságot, a komcsizást, az áprilisi két forduló közötti gátlástalan hazudozást, a klerikalizmust, a Nyugat-ellenességet, a politikai ellenfél esztelen, következésképp racionális cselekvésre képtelen gyűlöletét teszik meg a magyarországi jobboldali politizálás főáramának - meg a parlamenti munka és úgy általában a "politika" megvetését és másodrendűvé silányítását. Csupa polgáriatlan dolgot. Orbán talán azt képzeli, hogy még ezt is ő irányítja, hogy neki még efölött is van hatalma (és kétségtelenül nehéz helyzetben kell lavíroznia: szavazótáborának egyik fele EU-párti, másik fele EU-ellenes; legjobb külföldi barátai háborúpártiak, szavazói viszont nem szívlelik a jenkiket). Ha téved, akkor nem átalakítja, hanem hosszú évekre kormányképtelenné teszi a magyar jobboldalt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.