Vállalta

publikálva
2003/9. (03. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Orbán Viktor döntése, miszerint enged a hozzá lecsatlakozott széles néptömegek kapacitálásának, és jelölteti magát Fidesz-elnöknek, mivelhogy a Fidesz elnöksége aláírta a nagy jelentőségű egyetértési nyilatkozatot a Fidesz néppárttá alakításáról és tagozatosításáról, igazából csekély politikai tartalommal bír. Amúgy bizonyára nehéz döntés lehetett, minden szinten, képzeljük, ahogy Orbán otthon, betegágyában tépelődik, elfogadják-e vagy nem-e, és hát az elnökségi tagoknak sem lehetett könnyű, hetek óta avval kelni és feküdni, hogy az anyja köcsögit, döntsem már el végre, egy európai stílusú, a német CDU mintájára szervezett széles néppártban gondolkodom-e, és ha igen, melyik tagozatban, vagy mégis egy ilyen választási programpárt jár a fejemben? És melyik esetben tudom nagyobb eséllyel elkerülni azt, hogy adott esetben kibelezzenek?

n Orbán Viktor döntése, miszerint enged a hozzá lecsatlakozott széles néptömegek kapacitálásának, és jelölteti magát Fidesz-elnöknek, mivelhogy a Fidesz elnöksége aláírta a nagy jelentőségű egyetértési nyilatkozatot a Fidesz néppárttá alakításáról és tagozatosításáról, igazából csekély politikai tartalommal bír. Amúgy bizonyára nehéz döntés lehetett, minden szinten, képzeljük, ahogy Orbán otthon, betegágyában tépelődik, elfogadják-e vagy nem-e, és hát az elnökségi tagoknak sem lehetett könnyű, hetek óta avval kelni és feküdni, hogy az anyja köcsögit, döntsem már el végre, egy európai stílusú, a német CDU mintájára szervezett széles néppártban gondolkodom-e, és ha igen, melyik tagozatban, vagy mégis egy ilyen választási programpárt jár a fejemben? És melyik esetben tudom nagyobb eséllyel elkerülni azt, hogy adott esetben kibelezzenek?

A kérdésfeltevés mindazonáltal igenis mutat - ha nem is túl szoros - kapcsolatot a valósággal. A tavalyi országgyűlési választások újfent igazolták, hogy vegyes választási rendszer ide vagy oda, a parlamenti többség az egyéni választókerületekben dől el. Az az átalakítás tehát, mely szerint a Fidesz a megyei szervezetek rovására a választókerületi alapszervezeteket erősítené, érthető és logikus. A "néppártosodás" koncepciója jól magyarázható továbbá a jobboldal súlyos médiafóbiájával is: mivel a nyilvánosságot nem önálló játékosként, hanem kizárólag más - politikai - érdekek funkciójaként bírják elképzelni (és ezek az érdekek vagy az övék, vagy a komcsiké), a mostani helyzetben (amikor alig valamit tudnak felsorakoztatni utóbbiak vélelmezett "sajtógépezetével" szemben, és, ami számukra a legnagyobb baj, nem az övék a közszolgálati televízió sem), sikerrel - gondolják - a sajtó megkerülése, a politikai direkt marketing kecsegtet. Az ember, aki bekopog a másik emberhez, avval, hogy mindenki hazudik, vegyen inkább igazságot tőlem, én Orbántól kaptam. És különben is: ha a szociknak voltak embereik, akik címlistákkal a kezükben vadásztak tavaly áprilisban a habozókra meg az otthon ülőkre (márpedig hogyne lettek volna: különben nem nyerték volna meg a választást!), akkor nekik is kellenek ilyen ügynökök. Továbbá. Az önkormányzati választásokon a Fidesz a tízezer lakos alatti településeken is tért vesztett az MSZP-vel szemben: ott tehát, ahol tavaly áprilisban még tarolt. Nem nagyon, de annyira mindenképpen, hogy kiszoruljon a hatalomból. Ha ez a tendencia állandósul, és nem stabilizálják pozícióikat a falusi populáció köreiben, és a szocialista párt sem szakad atomjaira, akkor Orbán nemigen alakít többet kormányt Magyar-országon. További beágyazódást kell eszközölni, nem vitás.

És az sem vitás, hogy Orbán nem pusztán a nagyobb vállalati hatékonyság lehetősége miatt forszírozta ezt a megoldást. Több embernek parancsolni sokkal jobb, mint kevesebbnek, és jobb az is, ha ennek a több embernek kevesebb lehetősége van a leváltásomra, felelősségre vonásomra, beszámoltatásomra, ellenőrzésemre, mint amikor a kevesebb embernek több van. A polgári köröket Orbán nyilván a saját janicsárjaiként képzeli el a pártban, és biztos nem ok nélkül számít inkább az ő lojalitásukra, mint mondjuk azokéra a Fidesz-tagokéra, akik az ő elhibázott politikai lépései miatt vesztették el a hatalmukat az önkormányzati választások után. De ez még mindig a Fidesz magánügye lenne: hisz egy párt belső életének nem muszáj okvetlenül demokratikusnak lennie, a bolsevikokkal sem az volt a fő baj, ahogy a saját vezetőiket választották, hanem az, hogy a többiekét eltették láb alól.

Csakhogy a polgári körök becsatlakoztatása a nagypolitikába azt is jelenti, hogy a Fidesz tovább tolódik jobbfelé: és ez nem sok jót jósol. A polgári körök - ha léteznek egyáltalán - a Magyar Demokrata politikai okkultizmusát és alvilági, kétségbeejtő butaságát, a sumér-magyar rokonságot, a komcsizást, az áprilisi két forduló közötti gátlástalan hazudozást, a klerikalizmust, a Nyugat-ellenességet, a politikai ellenfél esztelen, következésképp racionális cselekvésre képtelen gyűlöletét teszik meg a magyarországi jobboldali politizálás főáramának - meg a parlamenti munka és úgy általában a "politika" megvetését és másodrendűvé silányítását. Csupa polgáriatlan dolgot. Orbán talán azt képzeli, hogy még ezt is ő irányítja, hogy neki még efölött is van hatalma (és kétségtelenül nehéz helyzetben kell lavíroznia: szavazótáborának egyik fele EU-párti, másik fele EU-ellenes; legjobb külföldi barátai háborúpártiak, szavazói viszont nem szívlelik a jenkiket). Ha téved, akkor nem átalakítja, hanem hosszú évekre kormányképtelenné teszi a magyar jobboldalt.

publikálva
2003/9. (03. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk