Miskolcon elkezdődött. A helyi szocialisták éppen azt olvasták az erdélyi származású polgármester, a fideszes Kriza Ákos fejére, hogy sorra nevezi ki stratégiai posztokra földijeit. „A partiumi származású Kriza Ákos polgármestersége óta egyre több partiumi, erdélyi származású ember kap vezető állást a polgármesteri hivatalban, a város cégeiben, intézményeiben. Kriza Ákos ne beszéljen mellé! Mondja meg: igaz-e, hogy Pálffy Kinga, a Miskolc Holding vezérigazgatója az ő rokona, és beszéli a román nyelvet? Igaz-e, hogy Perecsenyi Attila, a Miskolci Városgazda igazgatója az ő barátja, s korábban ugyanabban a nagyváradi Ady Endre Líceumban tanult, ahol ő is? Igaz-e, hogy Szélyes Domokos, az MIK Zrt. vezérigazgatója Székelyudvarhelyen született?” – tette fel a kérdéseket az MSZP miskolci szervezete.
Kimondatott: az áttelepült magyarokat nem minden esetben és nem mindenki várja tárt karokkal az anyaországban. Főleg, ha pozícióik elnyerése mögött valóban politikai okok állnak, mert így akarva-akaratlanul részesei lesznek a magyar közélet nemritkán nemtelen csörtéinek. A kialakult helyzet miatt lehet haragudni arra, aki kimondja, de arra is, aki alapot ad a külhoni magyarokkal szembeni ellenérzés erősödésére. Mert Miskolcon igenis régóta beszédtéma, hogy egyes önkormányzati irodákban olykor román nyelvre váltanak a vezetők, ha nem akarják a környezetükkel is tudatni mondanivalójukat. Hallani kis faluról, ahová Erdélyből származó református lelkész került, majd jött még néhány család ugyanonnan, végül a helybeliek azt vették észre, hogy már ők rendezik a gyülekezet ügyeit.
Ugyanaz csíkosban
Kriza megosztó káderpolitikája rímel a kormányzat külpolitikájára, ami a romániai magyarság szervezeteit is egymás ellen fordítja, hogy két szék között mindannyian a pad alatt találják magukat. És hogy az itthoniak is szívják a fogukat: minden idők legnagyobb összegű támogatását adja határon túli magyar iskoláknak, amikor a hazai oktatási intézmények éhkoppon tengődnek.
De a java még hátravan. Jövőre parlamenti választás lesz, és „nemzetegyesítés” címén most először a külhoni magyarok is szavazhatnak. Tudjuk jól, hogy a szomszédos országokban élő magyarok többsége nem érdeklődik különösebben az anyaországi belpolitika iránt, és aki igen, az sem feltétlenül Fidesz-szimpatizáns. Ám tartja magát a vélekedés, hogy aki kérte a honosítását, valószínűleg a jobboldalra voksol majd. Vagyis, ha a következő szavazáskor véletlenül pár ezer vagy tízezer szavazattal nyer a Fidesz, akkor egy fél ország okolja majd ezért a külhoni magyarokat. Azok ellenszenvét is kiváltják, akik egyébként ma még szimpátiával viseltetnek irántuk. Vélhetően látja ezt a kormányzat is, de a hatalom megőrzése mindennél fontosabb. Mivel a kormányzat öncélúan idézte elő ezt a helyzetet, már csakis a külhoni magyarok éleslátásában és józan eszében bízhatunk.
