Hogy semmi ne maradjon meg

  • 1996. szeptember 19.

Publicisztika

Lehetett volna elegánsabban is, például a nagy nap előestéjén suttyomban lefaragni egy kicsit a medence hosszából, esetleg valami jó kis japcsi minimotort (a Zemplényi kölcsönkérhetett volna valamelyik ismerősétől) építeni az úszógumikba, végső esetben olcsó ukrán delfineket álcázni magyar olimpikonoknak, az úszósapi meg a hegesztőszemüveg amúgy is elrejti viselőjét, a sajtótájékoztatóra úgyis vissza lehet őket cserélni úszóra, óg-móg az ember magában, leprázva, akit ér, megfeledkezve arról, hogy maguk az úszók, akiket testületileg belekevertek, tényleg világklasszisok, hogy Atlantában nem magyar mágnások, hanem angol lordok osztják az aranyat.
Lehetett volna elegánsabban is, például a nagy nap előestéjén suttyomban lefaragni egy kicsit a medence hosszából, esetleg valami jó kis japcsi minimotort (a Zemplényi kölcsönkérhetett volna valamelyik ismerősétől) építeni az úszógumikba, végső esetben olcsó ukrán delfineket álcázni magyar olimpikonoknak, az úszósapi meg a hegesztőszemüveg amúgy is elrejti viselőjét, a sajtótájékoztatóra úgyis vissza lehet őket cserélni úszóra, óg-móg az ember magában, leprázva, akit ér, megfeledkezve arról, hogy maguk az úszók, akiket testületileg belekevertek, tényleg világklasszisok, hogy Atlantában nem magyar mágnások, hanem angol lordok osztják az aranyat.

De nem, ebben az országban - hacsak nem valami apróságról van szó, ahol lehet hazardírozni, mint alapszerződés, energiaprivatizáció vagy bankreform - biztosra mennek, az eleganciához meg annyi közük van, mint egy pannon gyíknak az argentin tangóhoz. Tehát - nyilván mert úgy gondolják, az úszók sem tudnak úszni, az eredményeikhez ők is versenybírák megvásárlása, edzők bérének ki nem fizetése, a medence lenyúlása útján jutottak - úgy, ahogy van, meghamisítják az egészet, ami nem baj, ezt csinálja az egész ország, a bétéjével, a tébéjével, meg amikor adózik.

A baj csak annyi, hogy az egyszerű, bulvársajtóra szakosodott átlagpolgár számára mindez annyit jelent, hogy kellő mennyiségű készpénzért minden, tehát nem csak az országos napilap meg a közszolgálati tévé infrastruktúrája meg a természetvédelmi terület meg a politikai elit eladó, hanem még az a rohadt kis utolsó reménysugár, amikor az ember, még a legszemetebb liberális is akaratlanul a tévével dünnyögi a Himnuszt, és azt képzeli, hogy ez még az ő gyerekével is megtörténhetne egyszer; az olimpia, még az is eladó. Nekik, akiknek futja rá, meg minden másra is, kivéve arra, hogy legalább ne bukjanak meg vele, hülyén, nevetségesen, ahogy a Bosnyák téren szokás a felfordított ládákon, ultiparti közben, de onnan az ember, ha csal, és rajtakapják, a fülében viszi haza a tökét.

Ilyenkor a liberális sajtónak az volna a dolga, hogy higgadtan és racionálisan érvelve megpróbálja leválasztani ezeket az embereket arról, amit a közvélemény előtt, nincs erre jobb szó: bitorolnak. Vállalkozásról, szabad piacról, politikai és gazdasági elit szükségszerű összefonódásáról, ami minden hibája ellenére mégis az eddig ismert leghatásosabb mechanizmus arra, hogy bűnözéstől és korrupciótól mentesen biztosítson gazdasági lehetőségeket és politikai szabadságot minden állampolgár számára. Ezt kéne, de a fenének van kedve hozzá.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.