Hogy semmi ne maradjon meg

  • 1996. szeptember 19.

Publicisztika

Lehetett volna elegánsabban is, például a nagy nap előestéjén suttyomban lefaragni egy kicsit a medence hosszából, esetleg valami jó kis japcsi minimotort (a Zemplényi kölcsönkérhetett volna valamelyik ismerősétől) építeni az úszógumikba, végső esetben olcsó ukrán delfineket álcázni magyar olimpikonoknak, az úszósapi meg a hegesztőszemüveg amúgy is elrejti viselőjét, a sajtótájékoztatóra úgyis vissza lehet őket cserélni úszóra, óg-móg az ember magában, leprázva, akit ér, megfeledkezve arról, hogy maguk az úszók, akiket testületileg belekevertek, tényleg világklasszisok, hogy Atlantában nem magyar mágnások, hanem angol lordok osztják az aranyat.
Lehetett volna elegánsabban is, például a nagy nap előestéjén suttyomban lefaragni egy kicsit a medence hosszából, esetleg valami jó kis japcsi minimotort (a Zemplényi kölcsönkérhetett volna valamelyik ismerősétől) építeni az úszógumikba, végső esetben olcsó ukrán delfineket álcázni magyar olimpikonoknak, az úszósapi meg a hegesztőszemüveg amúgy is elrejti viselőjét, a sajtótájékoztatóra úgyis vissza lehet őket cserélni úszóra, óg-móg az ember magában, leprázva, akit ér, megfeledkezve arról, hogy maguk az úszók, akiket testületileg belekevertek, tényleg világklasszisok, hogy Atlantában nem magyar mágnások, hanem angol lordok osztják az aranyat.

De nem, ebben az országban - hacsak nem valami apróságról van szó, ahol lehet hazardírozni, mint alapszerződés, energiaprivatizáció vagy bankreform - biztosra mennek, az eleganciához meg annyi közük van, mint egy pannon gyíknak az argentin tangóhoz. Tehát - nyilván mert úgy gondolják, az úszók sem tudnak úszni, az eredményeikhez ők is versenybírák megvásárlása, edzők bérének ki nem fizetése, a medence lenyúlása útján jutottak - úgy, ahogy van, meghamisítják az egészet, ami nem baj, ezt csinálja az egész ország, a bétéjével, a tébéjével, meg amikor adózik.

A baj csak annyi, hogy az egyszerű, bulvársajtóra szakosodott átlagpolgár számára mindez annyit jelent, hogy kellő mennyiségű készpénzért minden, tehát nem csak az országos napilap meg a közszolgálati tévé infrastruktúrája meg a természetvédelmi terület meg a politikai elit eladó, hanem még az a rohadt kis utolsó reménysugár, amikor az ember, még a legszemetebb liberális is akaratlanul a tévével dünnyögi a Himnuszt, és azt képzeli, hogy ez még az ő gyerekével is megtörténhetne egyszer; az olimpia, még az is eladó. Nekik, akiknek futja rá, meg minden másra is, kivéve arra, hogy legalább ne bukjanak meg vele, hülyén, nevetségesen, ahogy a Bosnyák téren szokás a felfordított ládákon, ultiparti közben, de onnan az ember, ha csal, és rajtakapják, a fülében viszi haza a tökét.

Ilyenkor a liberális sajtónak az volna a dolga, hogy higgadtan és racionálisan érvelve megpróbálja leválasztani ezeket az embereket arról, amit a közvélemény előtt, nincs erre jobb szó: bitorolnak. Vállalkozásról, szabad piacról, politikai és gazdasági elit szükségszerű összefonódásáról, ami minden hibája ellenére mégis az eddig ismert leghatásosabb mechanizmus arra, hogy bűnözéstől és korrupciótól mentesen biztosítson gazdasági lehetőségeket és politikai szabadságot minden állampolgár számára. Ezt kéne, de a fenének van kedve hozzá.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.