Hogy semmi ne maradjon meg

  • 1996. szeptember 19.

Publicisztika

Lehetett volna elegánsabban is, például a nagy nap előestéjén suttyomban lefaragni egy kicsit a medence hosszából, esetleg valami jó kis japcsi minimotort (a Zemplényi kölcsönkérhetett volna valamelyik ismerősétől) építeni az úszógumikba, végső esetben olcsó ukrán delfineket álcázni magyar olimpikonoknak, az úszósapi meg a hegesztőszemüveg amúgy is elrejti viselőjét, a sajtótájékoztatóra úgyis vissza lehet őket cserélni úszóra, óg-móg az ember magában, leprázva, akit ér, megfeledkezve arról, hogy maguk az úszók, akiket testületileg belekevertek, tényleg világklasszisok, hogy Atlantában nem magyar mágnások, hanem angol lordok osztják az aranyat.
Lehetett volna elegánsabban is, például a nagy nap előestéjén suttyomban lefaragni egy kicsit a medence hosszából, esetleg valami jó kis japcsi minimotort (a Zemplényi kölcsönkérhetett volna valamelyik ismerősétől) építeni az úszógumikba, végső esetben olcsó ukrán delfineket álcázni magyar olimpikonoknak, az úszósapi meg a hegesztőszemüveg amúgy is elrejti viselőjét, a sajtótájékoztatóra úgyis vissza lehet őket cserélni úszóra, óg-móg az ember magában, leprázva, akit ér, megfeledkezve arról, hogy maguk az úszók, akiket testületileg belekevertek, tényleg világklasszisok, hogy Atlantában nem magyar mágnások, hanem angol lordok osztják az aranyat.

De nem, ebben az országban - hacsak nem valami apróságról van szó, ahol lehet hazardírozni, mint alapszerződés, energiaprivatizáció vagy bankreform - biztosra mennek, az eleganciához meg annyi közük van, mint egy pannon gyíknak az argentin tangóhoz. Tehát - nyilván mert úgy gondolják, az úszók sem tudnak úszni, az eredményeikhez ők is versenybírák megvásárlása, edzők bérének ki nem fizetése, a medence lenyúlása útján jutottak - úgy, ahogy van, meghamisítják az egészet, ami nem baj, ezt csinálja az egész ország, a bétéjével, a tébéjével, meg amikor adózik.

A baj csak annyi, hogy az egyszerű, bulvársajtóra szakosodott átlagpolgár számára mindez annyit jelent, hogy kellő mennyiségű készpénzért minden, tehát nem csak az országos napilap meg a közszolgálati tévé infrastruktúrája meg a természetvédelmi terület meg a politikai elit eladó, hanem még az a rohadt kis utolsó reménysugár, amikor az ember, még a legszemetebb liberális is akaratlanul a tévével dünnyögi a Himnuszt, és azt képzeli, hogy ez még az ő gyerekével is megtörténhetne egyszer; az olimpia, még az is eladó. Nekik, akiknek futja rá, meg minden másra is, kivéve arra, hogy legalább ne bukjanak meg vele, hülyén, nevetségesen, ahogy a Bosnyák téren szokás a felfordított ládákon, ultiparti közben, de onnan az ember, ha csal, és rajtakapják, a fülében viszi haza a tökét.

Ilyenkor a liberális sajtónak az volna a dolga, hogy higgadtan és racionálisan érvelve megpróbálja leválasztani ezeket az embereket arról, amit a közvélemény előtt, nincs erre jobb szó: bitorolnak. Vállalkozásról, szabad piacról, politikai és gazdasági elit szükségszerű összefonódásáról, ami minden hibája ellenére mégis az eddig ismert leghatásosabb mechanizmus arra, hogy bűnözéstől és korrupciótól mentesen biztosítson gazdasági lehetőségeket és politikai szabadságot minden állampolgár számára. Ezt kéne, de a fenének van kedve hozzá.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.