Hol a farkas?

  • 2004. július 15.

Publicisztika

A mögöttünk hagyott európai parlamenti választások gyõztesének a kampányából, mára mint emlékezetes szál, a különféle pénzelvonó és árdrágító intézkedésekkel, ilyen-olyan csomagokkal való riogatás maradt meg. A vesztesébõl meg az, hogy meg kell állítani a Fidesz hazugságáradatát. A választás elõtti utolsó napokban a Mûegyetem elõtti nagygyûlésen Orbán, mint valami gonosz miniszterelnök-karikatúra, a kormány nevében több száz milliárdos "megszorításokat" jelentett be; a szocialisták e pimaszságot kétségbeesetten cáfolták - de igen, de nem, de igen, de nem, végül eközött lehetett választani.

A két kampány vezérfonalának hitelét illetõen aztán maga a választás hozott perdöntõ ítéletet, amit nagyon leegyszerûsítve úgy is összefoglalhatunk, hogy a Fidesznek lett igaza. Nyertek, tehát nem áradt belõlük a hazugság, következésképp megszorítások várhatók, kutya világ jön ránk. Ha nem most, akkor kisvártatva: a bukott választás után a padlón nyaraló kormány örül, hogy luk van a fülin, nemhogy még bármiféle elvonásokkal próbálkoznának, de várjuk ki, mire talpra állnak, majd adnak nekünk. És különben is: már itt vannak a "megszorító intézkedések"! Ahogy a Fidesz az elõzõ ciklusban mindig emelkedésrõl, gyarapodásról, építésrõl, növekedésrõl és hízásról és általános duzzadásról vakított, úgy ver rá most a Medgyessy-kormányra nap mint nap újabb állítólagos el- és megvonásokat, áremeléseket, rombolást, éhkoppot, córeszt és lappadást. Jön egy képviselõ, és azt állítja, a Pénzügyminisztérium ezermilliárd forintot csaklizott el. Jön egy - nem mellesleg: jogszerûtlenül - kirúgott igazgató, és letapossa a kormány dédelgetett makrogazdasági mutatóit. Jön egy parlamenti alelnök, és csak legyint: ez csak a kezdet, barátaim! Jön valaki, és buszjeggyel hadonászik: a kormány árat drágít! És a jövõ héten felrobban a húsbomba!

Mindez akár még igaz is lehetne, mint ahogy feltételezhetõen nem az. Túlzással sem állíthatjuk, hogy Magyarországon most rosszabb lenne, mint bármikor a korábbiakban. Nem söpri a padlásunkat senki; és amit a legnagyobb ellenzéki párt elvonásként meg népnyúzásként reklámoz, az egyrészt nincs, vagy ha van, nem annyi, és nem úgy, és nem azért. A részletek értelmes megvitatásának lehetõsége viszont fel sem merül: a dolog eldõlt. A kimondott szó hatalmát fényesen igazolja napjaink honi közhangulata, miszerint nyakig ülünk a szarban, soha ilyen rossz még nem volt nekünk. Ez az ország összecsinálta magát, semmi jóra nem számít: egy gyõztes választási stratégia közvetlen következményeként. Pislogunk ki a lecsóból, és várjuk a cigarettaszünet végét. Ezt az érzetet még tovább erõsíti a választások után mindenkor szokásos turbulencia, ami a gyõztessel való azonosulás irányába fejti ki hatását, tehát számosan hajlanak pillanatnyilag arra, hogy õk is a Fideszben bíznak - akkor is, ha másokra vagy egyáltalán nem szavaznak.

Mindeközben a szocialista párt úgy viselkedik, mintha máris ellenzékbe szorult volna. Rendezni próbálja sorait, remélhetõen tisztázni óhajtva viszonyát saját kormányához - amit éppenséggel a választási kampány megkezdése elõtt kellett volna megtennie. A választópolgár pedig lesi, hogy beigazalódnak-e a szívós kitartással beléplántált félelmei. A félelmei, amikre szavazott.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.