Hol a farkas?

  • 2004. július 15.

Publicisztika

A mögöttünk hagyott európai parlamenti választások gyõztesének a kampányából, mára mint emlékezetes szál, a különféle pénzelvonó és árdrágító intézkedésekkel, ilyen-olyan csomagokkal való riogatás maradt meg. A vesztesébõl meg az, hogy meg kell állítani a Fidesz hazugságáradatát. A választás elõtti utolsó napokban a Mûegyetem elõtti nagygyûlésen Orbán, mint valami gonosz miniszterelnök-karikatúra, a kormány nevében több száz milliárdos "megszorításokat" jelentett be; a szocialisták e pimaszságot kétségbeesetten cáfolták - de igen, de nem, de igen, de nem, végül eközött lehetett választani.

A két kampány vezérfonalának hitelét illetõen aztán maga a választás hozott perdöntõ ítéletet, amit nagyon leegyszerûsítve úgy is összefoglalhatunk, hogy a Fidesznek lett igaza. Nyertek, tehát nem áradt belõlük a hazugság, következésképp megszorítások várhatók, kutya világ jön ránk. Ha nem most, akkor kisvártatva: a bukott választás után a padlón nyaraló kormány örül, hogy luk van a fülin, nemhogy még bármiféle elvonásokkal próbálkoznának, de várjuk ki, mire talpra állnak, majd adnak nekünk. És különben is: már itt vannak a "megszorító intézkedések"! Ahogy a Fidesz az elõzõ ciklusban mindig emelkedésrõl, gyarapodásról, építésrõl, növekedésrõl és hízásról és általános duzzadásról vakított, úgy ver rá most a Medgyessy-kormányra nap mint nap újabb állítólagos el- és megvonásokat, áremeléseket, rombolást, éhkoppot, córeszt és lappadást. Jön egy képviselõ, és azt állítja, a Pénzügyminisztérium ezermilliárd forintot csaklizott el. Jön egy - nem mellesleg: jogszerûtlenül - kirúgott igazgató, és letapossa a kormány dédelgetett makrogazdasági mutatóit. Jön egy parlamenti alelnök, és csak legyint: ez csak a kezdet, barátaim! Jön valaki, és buszjeggyel hadonászik: a kormány árat drágít! És a jövõ héten felrobban a húsbomba!

Mindez akár még igaz is lehetne, mint ahogy feltételezhetõen nem az. Túlzással sem állíthatjuk, hogy Magyarországon most rosszabb lenne, mint bármikor a korábbiakban. Nem söpri a padlásunkat senki; és amit a legnagyobb ellenzéki párt elvonásként meg népnyúzásként reklámoz, az egyrészt nincs, vagy ha van, nem annyi, és nem úgy, és nem azért. A részletek értelmes megvitatásának lehetõsége viszont fel sem merül: a dolog eldõlt. A kimondott szó hatalmát fényesen igazolja napjaink honi közhangulata, miszerint nyakig ülünk a szarban, soha ilyen rossz még nem volt nekünk. Ez az ország összecsinálta magát, semmi jóra nem számít: egy gyõztes választási stratégia közvetlen következményeként. Pislogunk ki a lecsóból, és várjuk a cigarettaszünet végét. Ezt az érzetet még tovább erõsíti a választások után mindenkor szokásos turbulencia, ami a gyõztessel való azonosulás irányába fejti ki hatását, tehát számosan hajlanak pillanatnyilag arra, hogy õk is a Fideszben bíznak - akkor is, ha másokra vagy egyáltalán nem szavaznak.

Mindeközben a szocialista párt úgy viselkedik, mintha máris ellenzékbe szorult volna. Rendezni próbálja sorait, remélhetõen tisztázni óhajtva viszonyát saját kormányához - amit éppenséggel a választási kampány megkezdése elõtt kellett volna megtennie. A választópolgár pedig lesi, hogy beigazalódnak-e a szívós kitartással beléplántált félelmei. A félelmei, amikre szavazott.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.