A két kampány vezérfonalának hitelét illetõen aztán maga a választás hozott perdöntõ ítéletet, amit nagyon leegyszerûsítve úgy is összefoglalhatunk, hogy a Fidesznek lett igaza. Nyertek, tehát nem áradt belõlük a hazugság, következésképp megszorítások várhatók, kutya világ jön ránk. Ha nem most, akkor kisvártatva: a bukott választás után a padlón nyaraló kormány örül, hogy luk van a fülin, nemhogy még bármiféle elvonásokkal próbálkoznának, de várjuk ki, mire talpra állnak, majd adnak nekünk. És különben is: már itt vannak a "megszorító intézkedések"! Ahogy a Fidesz az elõzõ ciklusban mindig emelkedésrõl, gyarapodásról, építésrõl, növekedésrõl és hízásról és általános duzzadásról vakított, úgy ver rá most a Medgyessy-kormányra nap mint nap újabb állítólagos el- és megvonásokat, áremeléseket, rombolást, éhkoppot, córeszt és lappadást. Jön egy képviselõ, és azt állítja, a Pénzügyminisztérium ezermilliárd forintot csaklizott el. Jön egy - nem mellesleg: jogszerûtlenül - kirúgott igazgató, és letapossa a kormány dédelgetett makrogazdasági mutatóit. Jön egy parlamenti alelnök, és csak legyint: ez csak a kezdet, barátaim! Jön valaki, és buszjeggyel hadonászik: a kormány árat drágít! És a jövõ héten felrobban a húsbomba!
Mindez akár még igaz is lehetne, mint ahogy feltételezhetõen nem az. Túlzással sem állíthatjuk, hogy Magyarországon most rosszabb lenne, mint bármikor a korábbiakban. Nem söpri a padlásunkat senki; és amit a legnagyobb ellenzéki párt elvonásként meg népnyúzásként reklámoz, az egyrészt nincs, vagy ha van, nem annyi, és nem úgy, és nem azért. A részletek értelmes megvitatásának lehetõsége viszont fel sem merül: a dolog eldõlt. A kimondott szó hatalmát fényesen igazolja napjaink honi közhangulata, miszerint nyakig ülünk a szarban, soha ilyen rossz még nem volt nekünk. Ez az ország összecsinálta magát, semmi jóra nem számít: egy gyõztes választási stratégia közvetlen következményeként. Pislogunk ki a lecsóból, és várjuk a cigarettaszünet végét. Ezt az érzetet még tovább erõsíti a választások után mindenkor szokásos turbulencia, ami a gyõztessel való azonosulás irányába fejti ki hatását, tehát számosan hajlanak pillanatnyilag arra, hogy õk is a Fideszben bíznak - akkor is, ha másokra vagy egyáltalán nem szavaznak.
Mindeközben a szocialista párt úgy viselkedik, mintha máris ellenzékbe szorult volna. Rendezni próbálja sorait, remélhetõen tisztázni óhajtva viszonyát saját kormányához - amit éppenséggel a választási kampány megkezdése elõtt kellett volna megtennie. A választópolgár pedig lesi, hogy beigazalódnak-e a szívós kitartással beléplántált félelmei. A félelmei, amikre szavazott.
