A képviselők és jelöltek mentelmi joga a magyar demokrácia súlyos botránykövévé nőtte ki magát, pedig tán nem kellene így lennie. A mostani állapotot szabályozó elvek ősrégiek, a liberális képviseleti rendszer hajnala óta védik a közért tevékenykedőket. Másrészt a rendszerváltás idejéhez köthetők - csak éppen most lett feltűnő a jelenlétük, mivel egyre többen próbálnak visszaélni velük. A képviselőjelöltek mentelmi joga már majd' egy tucatnyi wannabe honatyát óvna meg a kiérdemelt bűnügyi eljárástól, rendre olyan ügyekben, melyeknek alig is van közük a köz szolgálatához.
A képviselői mentelmi jog két dolgot jelent. Egyrészt a képviselő "felelőtlenségét", miszerint képviselőként az ország házában, választói, ellenségei/ellenfelei előtt elmondott szavaiért nem tartozik jogi felelősséggel - ez garantálja a képviselői szólásszabadságot. A képviselői felelőtlenség azonban nem abszolút: a hatályos magyar jog szerint nem vonatkozik például az államtitoksértésre, a rágalmazásra, becsületsértésre, valamint a képviselők polgári jogi felelősségére - más kérdés, hogy a képviselőt ilyen esetben is ki kell adnia a Háznak, mégpedig kétharmados többséggel. A mentelmi jog másik ága a sérthetetlenség: az országgyűlési képviselőt csak tettenérés közben lehet elfogni, és csak az Országgyűlés előzetes engedélyével lehet büntetőeljárást indítani ellene, kézrátételt alkalmazni, kommandósokkal egzecíroztatni stb. Mi több, eme jogáról a képviselő magától le sem mondhat - csupán a Ház kétharmada dönthet úgy, hogy az igazságszolgáltatás szervei elé veti bűnbe tévedt tagját.
Húsz éve nálunk (kuriózumként) a jelöltekre is kiterjesztették eme indemnitást - ezt az a speciális körülmény indokolta, hogy még a rendszerváltás hajnalán is több képviselőt vegzált az állampárti diktatúra valamely erőszakszerve, s esetleg a többiek is félhettek attól, hogy politikai tevékenységük jogi szankciókat von maga után. Igen ám, de közben eltelt húsz év. Politikai tevékenysége miatt elvileg már senkit sem üldözhetnek (bárhogy is célozgat rá nemzetünk önjelölt, bocskaiba-bakancsba bújt lelkiismerete), viszont immár korrupciós vádak, súlyos adócsalási, sikkasztási ügyek kivizsgálását, s a bizonyítandó bűnök szankcionálását gátolja az önmagát túlélt jogszabály. Mellesleg az OVB most is kiadhatna minden olyan jelöltet, aki nem tagja a még regnáló parlamentnek, pusztán megfelelő érvekkel kell alátámasztani az erre irányuló rendőrségi, ügyészségi vagy bírósági óhajt.
Aki az uborkáját árammal védő Barna bácsit miniszterelnökké avanzsálta, az legkevesebb, hogy gúnyt űz a demokratikus jogintézményekből, s a törvények szelleme ellen cselekszik, nyíltan kétségbe vonja a jogállami rendet, a törvény uralmát. Azokra pedig már kár is szót vesztegetni, akik sok százmilliós vagy milliárdos kárt okozó köztörvényes bűncselekmények dacára szabadon grasszálhatnak, mi több, pártjuk, némi pénz ellenében, még szenzitív adatainkhoz is hozzájuthat - reméljük, csak postaládánk teleszemetelése céljából.
A mostani szabályok már a képviselők védelmét is túlzásba viszik - semmilyen alkotmányos alapelvből sem következik, hogy a mentelmi jognak védenie kéne a tolvaj, a csaló, a megkenhető képviselőt. És semmi szükség arra, hogy korábbi bűnei alól, pusztán a búcsúcédulaként használt "kopicetlik" kreatív felhasználásával, mentesülhessen bárki is - még a megjósolható bukásig hátralévő három hét haladékot is sokalljuk.
E rossz törvény módosításáról már a következő Országgyűlésnek kell döntenie, mégpedig kétharmaddal - kérdés, hogy a hatalom új gazdái mennyire hajlandók majd szűkebbre vonni saját maguk menedékét.
