Az új, sajátos választási rendszerben sok biztosnak hitt befutó végül elesett, és sok esélytelen nyert. (Erről lásd cikkünket: Nyertes vesztesek, Magyar Narancs, 2008. december 4.) A belpolitika még mindig képlékeny: semmi sem az, aminek látszik, politikai szövetségek bomlottak fel, mandátumokat mentettek meg és osztottak újra. Annyi azonban biztos, hogy győzött a Román Demokrata Párt (PD) és a Szociáldemokrata Párt (PSD), az egyik több mandátumot, a másik több szavazatot gyűjtött. Majd pedig ez az eddig kibékíthetetlennek hitt két párt, a jobboldali demokrata és a baloldali szociáldemokrata szövetkezett egymással, s így - elvileg - nagyon erős kormány jött létre Romániában. Ennek a váratlan frigynek, s a kiszámíthatatlan fordulatoknak a nagy vesztese az eddigi királycsináló, a Nemzeti Liberális Párt (PN-L) és a korábban mindig a mérleg nyelveként egyensúlyozó RMDSZ lett.
Furcsa politikai partnerség ez - mintha a Fidesz és az MSZP lépne koalícióra. Az eddig közösen kormányzó demokraták és liberálisok viszonya soha nem volt felhőtlen, de ez a két párt tartotta magát (és egymást) rendszerváltó politikai erőnek, amely szembefordult a múlt örökségével megbirkózni képtelen szociáldemokratákkal. A Demokrata Párt és maga Basescu a Szociáldemokrata Párttal szembeni harcból szerzett politikai tőkét és ismertséget, s mindeddig az együttműködés halvány esélyét is elutasította. Ha volt is konfliktus az eddig koalícióban működő pártok között, az elsősorban személyi összeférhetetlenségből, a lobbierejéről híres Tariceanu és a populizmusával zsaroló Basescu összeférhetetlenségéből fakadt. Balra azonban, a szocdemek felé az RMDSZ segítségével és asszisztálásával e szövetség tökéletesen zárt volt.
A liberálisok most is nyitottak voltak egy újabb együttműködésre, s az RMDSZ segítségével most is felállhatott volna ugyanaz a román kormány, ami eddig működött. A két gyengébb, kisebb párt kiszolgáltatottsága elég játékteret biztosíthatott volna Traian Basescu pártjának. Ám a demokraták nem a könnyebb utat választották, nem azokat, akiket mostanra tulajdonképpen betörtek. Basescu a 2009-es államelnök-választásra készül: a jelenlegi kormányalakítás ezt készítette elő. A liberálisokból az elnök kicsavart mindent, amit kicsavarhatott, és az erdélyi magyar politikában is felmérte, mire számíthat. Támogatottsága a magyarok között jelentős, és magyar szimpatizánsaihoz nem az RMDSZ-en keresztül vezet az út. Viszont igazi eséllyel akkor indulhat újra az államelnöki posztért, ha a legnagyobb ellenzéki párt nem teszi lehetetlenné az újraválasztását, és ha nem próbálja gyengíteni az utóbbi években olyan gondosan megerősített elnöki pozícióit. Basescu a szociáldemokratákkal kötött koalícióval legnagyobb riválisát fegyverezte le, és ezzel Kelet-Európa legstabilabb elnöki rendszerét működtetheti.
A magyar érdekképviselet kiesett a kormánykoalícióból, s most Bukarestből visszavonulni kényszerül az erdélyi önkormányzatokba. Ez az erdélyi magyar politika átalakulásához vezethet. Elsősorban a székelyföldi települések és a "székelyföldi" (radikálisabb) politika jelentősége nőhet meg. Önkormányzati győzelmet csak itt és Szatmár megyében aratott az RMDSZ; ezen kívül még néhány megyei önkormányzat vezető pozícióját tudhatja a magáénak.
Az RMDSZ-es önkormányzatok mindeddig azért működtek hatékonyan, mert folyamatosan kormányzati támogatást kaptak. Ám az RMDSZ most kivonul Bukarestből, csökken a lobbiereje, ezért az amúgy is emberhiánnyal küzdő szervezet további veszteségeket lesz kénytelen elkönyvelni. Nemcsak a főváros, de Erdély is gyengül a kormánytagság elvesztésével. Lemorzsolódik az RMDSZ-ről az a réteg, amelynek ez a szervezet jelentette az egzisztenciát. Az utánpótlás, az RMDSZ-közeli gazdasági és politikai körök Erdély-szerte mind úgy voltak fenntarthatók, hogy a szervezet a bukaresti kormányhivatalokból helyzetbe hozta az embereit, kapcsolatokat, pénzeket, támogatásokat szerzett. Most a vidékiek nemcsak "fedetlenül" maradnak, de Markóéknak gondoskodniuk kell a Bukarestből hazakényszerülőkről is. Soha nem volt ilyen éles a pozícióharc, mint most, az eddig egy csapatban dolgozó tisztségviselők, politikusok most egymás ellen kénytelenek játszani a túlélésért: hadban állnak egymással a vidékiek a Bukarestből hazamenekülőkkel, az RMDSZ-tagok a szervezeten kívüliekkel. A vidé-ki RMDSZ-közeli intézményvezetők, tisztségviselők pozíciója is ingataggá válik. Kártyavárként omolhat össze az RMDSZ teljes klientúrája.
A legélesebb ilyen konfliktus Marosvásárhelyen tört ki, ahol tizenháromezer megszerzett szavazat dacára is mandátum nélkül maradt a szervezet egyik legismertebb helyi jelöltje. A kardiológus professzor, dr. Benedek Imre a vereség után szembefordult az RMDSZ-szel. Megtámadta a szavazatok visszaosztását, pert indított a 34 szavazattal az afrikai és a közel-keleti szórványt (!) parlamentben képviselő Kötő József mandátuma ellen. Az eljárás még nem zárult le, ám az RMDSZ - eddig példátlan módon - kizárta Benedeket. Az RMDSZ fél a hasonló konfliktusoktól, fél a pártszakadástól is, és igyekszik fegyelmezni magát.
Markó Béla, a szervezet elnöke előremenekül. Amikor eldőlt a kormányalakítás mikéntje, erős hangot ütött meg: várható - nyilvánította ki -, hogy etnikai alapon jönnek a leváltások. Az RMDSZ fegyelmező zsarolásként óva intette az új román kormányt "az etnikai tisztogatástól" - nyilván az európai politikában sem venné jól ki magát, ha a magyar érdekvédelem rásütné ezt a bélyeget az új román hatalomra. Markó "etnikai paktumot" ígért a román pártoknak (elsősorban Basescunak), ha sikerül megvédeni és megtartani pozícióikban a magyar tisztségviselőket.
A legnagyobb siker, hogy a mandátum nélkül maradt kolozsvári szenátor, Eckstein-Kovács Péter lett Basescu kisebbségi tanácsosa. (Eckstein-Kovács karácsonyi számunkban olvasói levélben pontosította a romániai választásról szóló cikkünket - a szerk.) Ezt a tisztséget a minap, talán kifejezetten az egykori magyar szenátor számára hívták létre. Az új pozíció sok mindent jelenthet - akár új kisebbségpolitikát is, hiszen annak ellenére, hogy az RMDSZ ez irányú javaslatait (mint például maga a kisebbségi törvény) csak részben valósította meg a leköszönt román kormány, Basescu többször utalt rá, hogy kész a szemléletváltásra, akár az autonómiát, akár a teljes kisebbségpolitikát illetően. Az sem véletlen, hogy Basescu épp a liberális Eckstein-Kovácsot, Markó valamikori kihívóját (az RMDSZ egyik "belső ellenzékét") szemelte ki erre a tisztségre: nyilván igényt tart politikai kapcsolataira az RMDSZ-en belül és a román liberális politikai körökben is. Annyi biztos: a tanácsadók körül eddig mindig izzott a levegő, sőt, mintha az egész román belpolitika ezen a szinten dőlt volna el. Basescu tanácsadójaként működött az író és egykori külügyminiszter Andrei Plesu vagy Theodor Stolojan exminiszterelnök és többszörös miniszterelnök-jelölt, a liberális párt valamikori feje is. Tanácsadók mentek mennybe és tűntek el a süllyesztőben, politikai botrányok és diplomáciai bravúrok múltak ezeken a pozíciókon.
Egy biztos: ma a kisebbségi magyar politika egyetlen nagykövetet tudhat magáénak elnöki-kormányzati szinten. Az RMDSZ pedig fáradalmas és konfliktusokkal terhes éveknek néz elébe. Vagy legalulról építi újjá magát az erdélyi magyar politika, vagy összeomlik.
