Az 1940-ben készült Az örök zsidó (Der Ewige Jude) című, valamiért gyakran dokumentumfilmnek nevezett mű a zsidók "igazi arcának" leleplezésére törekszik, mely magasztos cél érdekében szépen levezeti nevezettek más népeken intézett élősködésének évezredes történetét, különös figyelmet fordítva az asszimilációt segítő "álcázási módszerekre" és a hasznos munkavégzés iránti hajlam teljes és genetikai alapú hiányára. S hogy a néző még jobban értse, hogy miről is van szó, ízléses párhuzamot von a zsidók és a patkányok között, melyet vizuálisan is megsegít: egy hömpölygő patkányhordára rávágja egy szűk sikátorban menetelő, meglehetősen slampos és rosszarcú emberek képét, miközben a narrátor a sunyiság, a gonoszság és a parazita lét mindkét "fajra" jellemző megnyilvánulási formáit taglalja. Nem tudni, hogy az ilyen és ehhez hasonló propagandafilmeknek mekkora szerepe volt a világtörténelem alakulásában, mindenesetre okkal feltételezhető, hogy a jól megtervezett és hathatósan átadott gyűlöletkeltés megtette a hatását. Ne legyenek illúzióink, megteszi ma is.
A Jobbik - mára sokat emlegetett - kampányvideója (http://www.youtube.com/watch?v=LcWsq9CkIwc&feature=player_embedded) valamelyest finomított ezen a már bevált képleten: náluk rágcsálók helyett szúnyogok jelennek meg erőteljes szimbólumként, de azért így sem bíztak sokat potenciális választóik fantáziájára. A kisfilmben szemlátomást jóravaló magyar emberek, többek között egy dolgos munkás és egy harcsabajszú kistermelő búslakodnak a honi igazságtalanságok felett, mindig ugyanazzal a kérdéssel zárva pár másodperces szereplésüket: "A bankoknak/a politikus bűnözőknek/a multiknak/a cigány bűnözőknek mindent szabad?" Problémáikat tetézi néhány szúnyog jelenléte, melyeket hasztalan próbálnak elhessegetni, majd a fináléban jön Vona Gábor, aki kedélyesen lecsap egy vérszívót, és mellé az üzenet: "Elegünk van az élősködőkből. Ha önnek is, október 3-án szavazzon a Jobbikra!" Kell-e mondani, Az örök zsidó is a minden bajt orvosló vezér képével (konkrétan Hitler egy 1939-es, rendcsinálásra és a zsidók megregulázására vonatkozó beszédének részletével) zárul.
Világnáci
A világhálón fellelhető szélsőjobboldali kampányfilmek közül egyedül a nemrég húsz parlamenti széket elfoglaló Svéd Demokraták büszkélkedhetnek olyan profin - látható tévészakmai hozzáértéssel - kivitelezett propagandaművel, mint a Jobbik: cseppet burleszk-szerű kisfilmjükben (http://www.youtube.com/watch?v=pumIT31qqQQ) egy járókeretes néni és néhány burkába bugyolált asszonyság szó szerint versenyt fut a célvonalban található támogatásért. Meglepő módon a British National Party csak amatőr videókat gyárt, melyekben nem túl bizalomgerjesztő figurák London lepukkantabb részeit bejárva azt ecsetelik, mennyire félnek a helyben lézengő bevándorlóktól. Lényegében ugyanez történik a francia Front National kampányvideójában is, azzal a különbséggel, hogy náluk nem egy aktivista, hanem különféle feliratok tájékoztatják a nézőt arról, hogy mit is kell látnia, gondolnia és éreznie. Valamivel ötletesebbek az osztrák Bündnis Zukunft Österreich anyagai, melyekben kemény technóalapra rappelik rá a politikusok a bevándorlókkal, tolvajokkal, a drogdílerekkel és egyéb kétes elemekkel kapcsolatos lesújtó véleményüket. Bár hivatalos kampányfilmet nem találtunk tőle, a legszórakoztatóbb videókkal mégis az orosz Liberális-Demokrata Párt büszkélkedhet, hála első emberének, a televíziós vitákat pillanatok alatt kocsmai verekedéssé transzformáló Vlagyimir Zsirinovszkijnak.
A nyugat-európai országok szélsőjobboldali pártjainak kampányanyagai mondandójukat és szándékukat tekintve semmivel sem különbek a mieinknél, a különbség lényegében annyi, hogy ők "a kendőbe bugyolált", "sötét bőrű", "a külvárosokban lakó" embercsoportokra húzzák rá nagyjából ugyanazt a mesterségesen kreált és alapjaiban hazug sablont, mint amit a Jobbik hazánk cigány állampolgáraira. Az más kérdés, hogy Nyugaton legalább odáig nem süllyednek, hogy egy számos országban betiltott náci propagandafilmből merítsenek ihletet.
Persze abszolút lényegtelen, hogy a Jobbik koppintott-e, vagy csak arról van szó, hogy a gyűlöletkeltés heveny szándéka mellett kevés hely marad a kreativitásnak; kampányvideójuk önmagában elfogadhatatlan. Nem is csupán azokra nézve sértő, akikről szól (hisz azok szinte jó része nyilvánvalóan csak a szélsőjobb fantáziájában és szóhasználatában létezik), de azokra nézve főként, akikhez szól, akikhez elér. Ha elfordítjuk a fejünket, mondván, hogy semmi vész, nem mi állunk a célkeresztben, meg ez csak szófia beszéd, ráadásul a patkány, lám, szúnyoggá finomodott, akkor magunk is visszautaztunk hetven évet az időben.
