Kende Tamás

Irigység és naivitás

Elrontotta-e az Európai Unió az oltóanyag beszerzését?

  • Kende Tamás
  • 2021.03.31 21:00

Publicisztika

A ring bal sarkában a gyógyszergyár, a jobb sarkában az állami bürokrácia. Gyógyszergyárból egyelőre öt van, állami bürokráciából meg vagy kétszáz.

A gyógyszergyárak a rettegett betegséget így vagy úgy legyőző vakcinából egyre növekvő mennyiséggel rendelkeznek. Kevéssel 2021 első negyedévében, többel a másodikban, még többel a harmadikban, utána pedig korlátlanul. A vakcina piaci értéke ezzel fordítottan arányos. A kevés vakcina időszakában a hiányt kell elosztani. Mindenki vakcinát akar. A vakcina mondjuk 25-ért, 50-ért vagy még többért is eladható az első időszakban, míg értéke könnyen lehet, hogy 1 alá fog menni – éppúgy, mint az influenza elleni oltásé – a negyedik időszakban.

Koronavírus - Boris Johnson

 
 
Boris Johnson örül az AstraZenecának
Fotó: MTI/AP/Pool/Frank Augstein

Ellentétes motivációk

A gyógyszergyár a hiány időszakában élet és halál ura, ténylegesen és politikai értelemben is. Amellett, hogy kaszálni akar és fog is (nincs raktározási költség, a terméket elkapkodják a gyártósorról), gyakorlatilag nincs szállítási költség (a vevő katonai repülőgépe házhoz jön) és nincs reklámköltség sem, a gyár a termékfejlesztés kockázati költségét és az engedélyezési folyamat normálisan hatalmas árát is át akarja hárítani. És sikerül neki. A gazdagabb államok gigantikus összegeket toltak a termékfejlesztésbe (az Egyesült Államok például 10 milliárd dollárt) és a legtöbb államban az engedélyezési időszakot radikálisan lerövidítették, vagy – ahogy például Magyarországon – az egyedi és saját vizsgálatokon alapuló engedélyezést elengedték, ha a gyógyszer másutt már bizonyított.

A gyógyszergyár kockázatkezelése rendes esetben azon alapul, hogy követi az előírt folyamatot: végigfuttatja a bevett, háromfázisú tesztet, közzéteszi az ismert ellenjavallatokat, és mindent elkövet, ami lehetséges a mellékhatások elkerülésére. Ezen alapul a felelősségbiztosítása is. De ez az, amire most nincs idő. Ha a gyógyszergyárak mindezt megtennék, akkor az idén nem lenne vakcina, csak mondjuk jövőre. Azaz a kockázatkezelési protokollt (már ahol van ilyen) nem tartják be – de a rizikót sem akarják viselni. Ezért alapvető érdekük, hogy a kapkodás kockázatát áthárítsák az állami vevőkre. Azaz – Pócs Alfréd ortopédsebész-szakorvos klasszikus szavait idézve – egyfajta „emberkísérlet” zajlik, amelynek a kockázatát az állami vevők és a résztvevők viselik.

Az államok magatartását a lezárások és korlátozások mielőbbi megszüntetésének gazdasági imperatívusza és – legalábbis a demokráciákban – a szavazói tömegek vélt és valós szempontjai határozzák meg. Tehát a kormányok – ideértve a még Trump vezette Egyesült Államokét is – minél több vakcina minél gyorsabb beszerzésében érdekeltek. A gyógyszer-engedélyezés lazítása mellett részben vagy egészben kikapcsolták azokat a szempontokat és eljárásokat is, amelyek a fejlett országokban az állami beszerzéseket korlátozzák és elhúzzák időben – a nyilvánosságot, az árszempontokat, a versenytárgyalásokat, a szerződéses feltételek kimerítő végigtárgyalását.

A kormányok nemcsak abban érdekeltek, hogy a saját polgáraikat minél gyorsabban és minél nagyobb számban beoltsák, hanem abban is, hogy meggyőzzék a szavazóikat: ők hatékonyabbak és gyorsabbak, mint mások. Ez vezet oda, hogy a kormánybarát Magyar Nemzet internetes honlapján naponta látjuk, hogy hogyan áll hazánk a beadott oltások számában; de osztrák, olasz lapok és a brit bulvársajtó is szívesen közli ezt az információt. Az államok hatékonyságuk bizonyítékaként használják fel az oltási arányszámokat (a halálozást valamiért nem), és a statisztikákból rövid távú politikai előnyöket akarnak kisajtolni. Az uniós országokban egyes politikai pártok, mozgalmak pedig az EU alkalmatlanságát akarják – és tulajdonképpen tudják is – bizonyítani az oltási program lassúságával.

A polgárok észszerűen gondolkozó többségét a betegség elkerülésének és a szabadság visszaszerzésének a kettős célja motiválja. De ahogy egyesek már vakcinaútlevelet villanthatnak, mások meg megrekedtek a dupla maszk kettős fedezékében vagy a home office melegében, terjed a vakcinairigység, és az utazások meg az egyéb kimaradó lehetőségek miatt mind többeket kerít hatalmába a FOMO (fear of missing out), a szorongás amiatt, hogy lecsúsznak valamiről.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

„Félig-meddig röhögtem”

  • Soós Tamás

Rapben ritkán hallani ennyire zavarba ejtő érzelmességet, amelybe mégis rengeteg ön­irónia vegyül. A Take Me Please című, Friss Hús-nagydíjas kisfilmjéről ismert animátor, Hegyi Olivér nemrég adta ki első, punkosan nyers lemezét Sírunk és nevetünk címen, s a korong generációs látleletnek sem utolsó. Ön­ostorozó szövegekről, a harmincpluszosan kezdett rapkarrier előnyeiről, és arról a politikai szakadékról is beszélgettünk, ami a Fidesz-szavazó szülőktől választja el a korosztályát.

Odalent, a fenéken

  • Bacsadi Zsófia

Jimmy McGovern és a BBC háromrészes drámasorozata nem bíbelődik sokat az expozícióval: egyből behajítja nézőjét az addig büntetlen előéletű Mark Cobden (Sean Bean) börtönfelvételi procedúrájába.

Kebabpizza

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Verseny, társakkal

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Helyzetgyakorlatok

  • TPP

Pályaindító film volt a Rengeteg, eredeti, szokatlan, izgalmas. Hét, egymással közvetlenül össze nem függő etűd, hét, visszatérő kört le­író párbeszéd, hét, ítéletalkotó reflexeinket próbára tevő, nyitott befejezésű, ám önmagukba zárult világok találkozásra való képtelenségét megjelenítő szituáció.

„A pénz nem elég”

Megkerülhetetlen gyűjtő, a magyar kultúra egyik legbefolyásosabb szereplője. Egyebek mellett gyűjteményépítésről, a Centre Pompidou akvizíciós bizottságában vitt szerepéről és a Magyar Nemzeti Bank műtárgyvásárlási tanácsadójának a feladatairól kérdeztük.

Pogromok alulnézetből

Apor Péter legfőbb kutatási területe Kelet-Közép-Európa kultúrtörténetének vizsgálata a 20. század második felében, a térség nemzetközi folyamatokban betöltött szerepének áttekintésével kiegészítve.

Városvarázs

  • Sándor Panka

Pelsőczy Réka rendezése felvillantja a lehetőséget, hogy milyen is lenne, ha friss szemmel, turistaként tekinthetnénk Budapestre.

Komisszárkultúra – I. rész

  • Farkas Zsolt

Kulturális hadviselés hosszú távú politikai program- és stratégiajavaslat a „NER” (Orbán-Fidesz) számára, hogyan kell a magyar közintézményrendszer totális bürokratikus fideszesítését betetőzni a kultúra és az oktatás minden résztvevője, és végső soron mindenki gondolkodásának fideszesítésével.

Géppuskával Bodri ellen

Gyakori, hogy a szomszédban kutyás, macskás, netán kígyót tartó ember lakik, de mi a teendő, ha a lakóközösségből valakit sérelem ér? Milyen írott és íratlan szabályok szerint zajlik a kisállatos együttélés a társasházakban?

Eszi, nem eszi

A világon előállított összes élelmiszer egyharmada hulladékká válik, mielőtt a termelőtől a fogyasztóig jutna. Az élelmiszer-pazarlás Magyarországon is jelentős, de jó néhányan vannak, akik megpróbálnak tenni ellene.