Kende Tamás

Irigység és naivitás

Elrontotta-e az Európai Unió az oltóanyag beszerzését?

Publicisztika

A ring bal sarkában a gyógyszergyár, a jobb sarkában az állami bürokrácia. Gyógyszergyárból egyelőre öt van, állami bürokráciából meg vagy kétszáz.

A gyógyszergyárak a rettegett betegséget így vagy úgy legyőző vakcinából egyre növekvő mennyiséggel rendelkeznek. Kevéssel 2021 első negyedévében, többel a másodikban, még többel a harmadikban, utána pedig korlátlanul. A vakcina piaci értéke ezzel fordítottan arányos. A kevés vakcina időszakában a hiányt kell elosztani. Mindenki vakcinát akar. A vakcina mondjuk 25-ért, 50-ért vagy még többért is eladható az első időszakban, míg értéke könnyen lehet, hogy 1 alá fog menni – éppúgy, mint az influenza elleni oltásé – a negyedik időszakban.

Koronavírus - Boris Johnson

 
 
Boris Johnson örül az AstraZenecának
Fotó: MTI/AP/Pool/Frank Augstein

Ellentétes motivációk

A gyógyszergyár a hiány időszakában élet és halál ura, ténylegesen és politikai értelemben is. Amellett, hogy kaszálni akar és fog is (nincs raktározási költség, a terméket elkapkodják a gyártósorról), gyakorlatilag nincs szállítási költség (a vevő katonai repülőgépe házhoz jön) és nincs reklámköltség sem, a gyár a termékfejlesztés kockázati költségét és az engedélyezési folyamat normálisan hatalmas árát is át akarja hárítani. És sikerül neki. A gazdagabb államok gigantikus összegeket toltak a termékfejlesztésbe (az Egyesült Államok például 10 milliárd dollárt) és a legtöbb államban az engedélyezési időszakot radikálisan lerövidítették, vagy – ahogy például Magyarországon – az egyedi és saját vizsgálatokon alapuló engedélyezést elengedték, ha a gyógyszer másutt már bizonyított.

A gyógyszergyár kockázatkezelése rendes esetben azon alapul, hogy követi az előírt folyamatot: végigfuttatja a bevett, háromfázisú tesztet, közzéteszi az ismert ellenjavallatokat, és mindent elkövet, ami lehetséges a mellékhatások elkerülésére. Ezen alapul a felelősségbiztosítása is. De ez az, amire most nincs idő. Ha a gyógyszergyárak mindezt megtennék, akkor az idén nem lenne vakcina, csak mondjuk jövőre. Azaz a kockázatkezelési protokollt (már ahol van ilyen) nem tartják be – de a rizikót sem akarják viselni. Ezért alapvető érdekük, hogy a kapkodás kockázatát áthárítsák az állami vevőkre. Azaz – Pócs Alfréd ortopédsebész-szakorvos klasszikus szavait idézve – egyfajta „emberkísérlet” zajlik, amelynek a kockázatát az állami vevők és a résztvevők viselik.

Az államok magatartását a lezárások és korlátozások mielőbbi megszüntetésének gazdasági imperatívusza és – legalábbis a demokráciákban – a szavazói tömegek vélt és valós szempontjai határozzák meg. Tehát a kormányok – ideértve a még Trump vezette Egyesült Államokét is – minél több vakcina minél gyorsabb beszerzésében érdekeltek. A gyógyszer-engedélyezés lazítása mellett részben vagy egészben kikapcsolták azokat a szempontokat és eljárásokat is, amelyek a fejlett országokban az állami beszerzéseket korlátozzák és elhúzzák időben – a nyilvánosságot, az árszempontokat, a versenytárgyalásokat, a szerződéses feltételek kimerítő végigtárgyalását.

A kormányok nemcsak abban érdekeltek, hogy a saját polgáraikat minél gyorsabban és minél nagyobb számban beoltsák, hanem abban is, hogy meggyőzzék a szavazóikat: ők hatékonyabbak és gyorsabbak, mint mások. Ez vezet oda, hogy a kormánybarát Magyar Nemzet internetes honlapján naponta látjuk, hogy hogyan áll hazánk a beadott oltások számában; de osztrák, olasz lapok és a brit bulvársajtó is szívesen közli ezt az információt. Az államok hatékonyságuk bizonyítékaként használják fel az oltási arányszámokat (a halálozást valamiért nem), és a statisztikákból rövid távú politikai előnyöket akarnak kisajtolni. Az uniós országokban egyes politikai pártok, mozgalmak pedig az EU alkalmatlanságát akarják – és tulajdonképpen tudják is – bizonyítani az oltási program lassúságával.

A polgárok észszerűen gondolkozó többségét a betegség elkerülésének és a szabadság visszaszerzésének a kettős célja motiválja. De ahogy egyesek már vakcinaútlevelet villanthatnak, mások meg megrekedtek a dupla maszk kettős fedezékében vagy a home office melegében, terjed a vakcinairigység, és az utazások meg az egyéb kimaradó lehetőségek miatt mind többeket kerít hatalmába a FOMO (fear of missing out), a szorongás amiatt, hogy lecsúsznak valamiről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.