Írók a szellemi jobbulásért

  • Radics Viktor
  • 2006. október 26.

Publicisztika

Van író, aki szeret politizálni, és van, aki nem. A Magyar Írószövetség (maradék) tagjai, úgy látszik, mind szeretnek, ugyanis a választmány 2006. október 16-án kihirdetett politikai nyilatkozata mindannyiuk nevében beszél.

Van író, aki szeret moralizálni, de van, aki nem. A nyilatkozatból azonban az derül ki, hogy az írók mind szolgálatban lévő erkölcscsőszök, akik most a bal orrlyukukkal roppant veszélyt szimatolnak.

Van író, aki a magyar szellem lángjának őrizője, és van, aki nem tulajdonít magának sem ilyen, sem semmilyen országos, ne adj' isten, történelmi szerepet. Az írószövetség választmánya bezzeg nem szerénykedik; felruházza az írókat mindazokkal a társadalmi, nemzetőri, erkölcsvédő és nacionálpolitikai szerepekkel, amelyekhez már a romantika korában is tudtak szkeptikusan, ironikusan, sőt szarkasztikusan és cinikusan is viszonyulni a nagy magyar költők.

Van író, aki elkötelezett, de van, aki nem tűri ezt a rossz emlékű és rossz hangzású szót. A "nemzeti elkötelezettség", amivel a MÍ a nyilatkozatát motiválja, a tagságára talán jellemző, de nem terjeszthető ki en bloc a hivatkozott "íróelődökre". Még a XIX. századiakra sem, akik igencsak vívódtak a nemzeti érzületükkel.

A MÍ nem mi - a többes szám első személy, amit használ, ha a (maradék) tagokra vonatkozhat is, de "az íróelődök szellemével" - ami sohasem volt egységes - súlyos hiba motiválni és legitimálni azt a nyilatkozatot, mely Gyurcsány Ferencet, a mostani kormányt, az MSZP-t meg az SZDSZ-t, valamint "a kultúra és a média munkásainak nem kis részét" ítéli el "élesen" - azaz olyan mély pátosszal, hogy még egy középiskolai magyartanár is megintené a diákot a hasonló szóvirágokért.

A MÍ nem azért nyilatkozott most meg, mert jobbra tereli a nyáját. Nem, hanem kizárólag azért, mert "a társadalomnak az igazmondás szellemében való összefogásában" reménykedik. A "hazug szavakkal és tettekkel", a "módszeres és cinikus" kultúra- és erkölcsrombolással, az ország "szellemi és erkölcsi létének" veszélyeztetésével vádolt, emiatt "élesen elítélt" fent nevezettek - hacsak meg nem térnek -, nem tartoznak abba az igazmondó, egységes társadalomba, amit a MÍ "szolgálni kíván".

Az a vád, megbélyegzés, meghurcolás, ellenség- és bűnbakképzés, megalázás, ami az utóbbi hetekben az utcai politizálásnak már nemigen nevezhető nyílt színi háborgást, hőbörgést, hőzöngést és hülyülést jellemzi, a MÍ Bajza utcai termeiben is megy, sokkal magasabb szín-vonalon, azaz: cifrábban és burkoltabban. MÍ több, már nem is fér meg a régi falak között, hanem kisugározza ezt az önbíráskodó szellemet, és - reflexió helyett - az alattomos mentális mechanizmusokat meg az erőszakos reflexeket támogatja.

A papírvirágok ugyanis egy drótra vannak felkötözve, s ez a drót jól látható: egy olyan politikai irányvonal, mely hurokká görbül a baloldali és liberális - hazugnak, cinikusnak, rombolónak, ártalmasnak és közveszélyesnek minősített - társaság nyakán.

A MÍ - számos gondolkodó emberrel ellentétben - pontosan tudja, mik az "erkölcsi értékek", és miben áll az ország "erkölcsi léte", tudja, mi az igazság. Igaz, ezt nem fejti ki, még csak nem is utal rá, hiszen utalás nélkül is egyértelmű, hogy bizony a jobboldal az erkölcs, az igazság, a tiszta szellem, az ép nemzeti kultúra és nyelv letéteményese és őrizője.

Mindazonáltal a nyilatkozat költőien enigmatikus. Csak a kormányt, a koalíciós pártokat és a cinikus értelmiségit említi mint mindennemű fertő forrását, azt nem írja le, hogy a MÍ kiben-miben "reménykedik", az "igazmondás szellemében való összefogás" mitől várható. Találjuk ki, mely ötbetűs szó rejti a megfejtést! A miniszterelnök szintén korrekten meg van említve. A második kérdés az, hogy ki a csudának a neve és/vagy pozíciója rejlik a sorok közt a költői homályban? Ki az, aki összefogná azt a másik, igaz és erkölcsös társadalmat, amelyben a MÍ végre jól érezné magát? A megfejtők közt írószövetségi jelentkező lapokat sorsolunk ki, méghozzá sokat, hisz meg kell támogatni a 2004-beli, nevezetes antiszemita nekibuzdulása óta alaposan megkarcsúsodott, a kiváló magyar írók kilépéseivel külön kitüntetett, elkötelezett, magyarosan erkölcsös írószervezetet.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.