Jeszenszky Géza

Ismét meghaladni az egypártrendszert

Pártépítés akkor és most

Publicisztika

„Már csak a legöregebbek emlékeznek” a daliás 1980-as évek második felére, amikor látványosan recsegni kezdett a pártállam gépezete és – Gorbacsov szovjet pártfőtitkárnak köszönhetően – már nem kellett tartani a Szov­jetunió „testvéri” segítségétől. 1985-ben Monoron, 1987-ben pedig Lakiteleken a magyar értelmiség független gondolkodói keresték a gazdasági és erkölcsi válságból kivezető utat. Ami különösen aggasztotta az akkori pártvezetést, hogy a „népi” és az „urbánus” irányzat, a nemzeti és a demokrata gondolat együtt lépett föl. Közös nevezőjük volt az 1956-os forradalom, Nagy Imre és mártírtársai emlékét visszahoztuk a köztudatba. 

Így jöttünk

A szellemi ellenállókból, klubmozgalmakból és a környezetvédőkből politikai szerveződések nőttek ki. 1988-ban három új párt, a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Kezdeményezések Hálózata – a későbbi SZDSZ –, valamint a 35 év alatti fiatal demokratákat hívó Fidesz alakult meg. Mivel a hatalom némi zaklatáson, fenyegetőzésen túlmenő megtorlással nem élt, ezen fölbátorodva az 1945-ös koalíciós, történelmi pártok itthon maradt, de meghurcolt egykori vezetői és tagjai is életre keltették szervezetüket. Szerintem azonban a legfontosabb az volt, hogy az állampárton (MSZMP) belül kialakult a nyugati világot is ismerő, az ország rosszabbodó helyzetével tisztában lévő, zömmel fiatalabbakból álló „refomkommunista” irányzat, és Németh Miklós személyében 1988 végén a pártvezetés „villámhárítónak” szánva rábízta az akkor még a párt Politikai Bizottságának alárendelt kormány vezetését.

Akiknek elegük volt a Kádár-féle „legvidámabb barakk” finom diktatúrájából, azok nagy többségének tetszett az MDF nemzeti retorikája. Sokukban föléledtek ’56-os emlékeik. Az új párt gerincét a középnemzedék, a 40-esek és 50-esek alkották. Kezdetben mint mozgalom terjedt, majd 1989 nyarán Antall József integratív személyében jó megjelenésű, imponáló műveltségű, a legjobb magyar hagyományokat megjelenítő vezetőt talált. Az MDF tagsága ekkor már több tízezer volt, szervezetei lefedték az egész országot. Nyáron, néhány rossz hírű pártfunkcionárius parlamenti képviselő visszahívását követően, négy pótválasztást megnyert. A nemzeti kerekasztal-tárgyalások megteremtették a békés rendszerváltozás lehetőségét, a többpártrendszer és a jogállam visszaállítását. A szerintem szükségtelen „4 igenes” népszavazás sikerével a politikai verseny nyílttá vált, de végül az SZDSZ alulmaradt a „nyugodt erő”-vel szemben. A szabadság légkörében (csakúgy, mint ’56 feledhetetlen napjaiban) több tucat párt jött létre, de csak hat tudta átlépni az akkor 4 százalékos parlamenti küszöböt – meglepetésre ez nem sikerült a belső vitákkal, vezetési versengéssel terhelt Szociáldemokrata Pártnak.

Az új és föléledt pártoknak nem volt anyagi bázisuk, hivatali apparátusuk, médiájuk, de a hatalom nem akadályozta a lelkes önkéntesek szervezőmunkáját, sőt a sajtó és a televízió is jórészt melléjük állt. Elsősorban az MSZMP utódpártját, az MSZP-t, és a hangos kommunistaellenes propagandát folytató SZDSZ-t támogatta. Az állampárt vagyonának részleges szétosztása, majd a szabad választások nyomán megvalósult törvényes pártfinanszírozás révén a parlamentbe bejutott pártok működése a továbbiakban biztosítva volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.