Jeszenszky Géza

Ismét meghaladni az egypártrendszert

Pártépítés akkor és most

Publicisztika

„Már csak a legöregebbek emlékeznek” a daliás 1980-as évek második felére, amikor látványosan recsegni kezdett a pártállam gépezete és – Gorbacsov szovjet pártfőtitkárnak köszönhetően – már nem kellett tartani a Szov­jetunió „testvéri” segítségétől. 1985-ben Monoron, 1987-ben pedig Lakiteleken a magyar értelmiség független gondolkodói keresték a gazdasági és erkölcsi válságból kivezető utat. Ami különösen aggasztotta az akkori pártvezetést, hogy a „népi” és az „urbánus” irányzat, a nemzeti és a demokrata gondolat együtt lépett föl. Közös nevezőjük volt az 1956-os forradalom, Nagy Imre és mártírtársai emlékét visszahoztuk a köztudatba. 

Így jöttünk

A szellemi ellenállókból, klubmozgalmakból és a környezetvédőkből politikai szerveződések nőttek ki. 1988-ban három új párt, a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Kezdeményezések Hálózata – a későbbi SZDSZ –, valamint a 35 év alatti fiatal demokratákat hívó Fidesz alakult meg. Mivel a hatalom némi zaklatáson, fenyegetőzésen túlmenő megtorlással nem élt, ezen fölbátorodva az 1945-ös koalíciós, történelmi pártok itthon maradt, de meghurcolt egykori vezetői és tagjai is életre keltették szervezetüket. Szerintem azonban a legfontosabb az volt, hogy az állampárton (MSZMP) belül kialakult a nyugati világot is ismerő, az ország rosszabbodó helyzetével tisztában lévő, zömmel fiatalabbakból álló „refomkommunista” irányzat, és Németh Miklós személyében 1988 végén a pártvezetés „villámhárítónak” szánva rábízta az akkor még a párt Politikai Bizottságának alárendelt kormány vezetését.

Akiknek elegük volt a Kádár-féle „legvidámabb barakk” finom diktatúrájából, azok nagy többségének tetszett az MDF nemzeti retorikája. Sokukban föléledtek ’56-os emlékeik. Az új párt gerincét a középnemzedék, a 40-esek és 50-esek alkották. Kezdetben mint mozgalom terjedt, majd 1989 nyarán Antall József integratív személyében jó megjelenésű, imponáló műveltségű, a legjobb magyar hagyományokat megjelenítő vezetőt talált. Az MDF tagsága ekkor már több tízezer volt, szervezetei lefedték az egész országot. Nyáron, néhány rossz hírű pártfunkcionárius parlamenti képviselő visszahívását követően, négy pótválasztást megnyert. A nemzeti kerekasztal-tárgyalások megteremtették a békés rendszerváltozás lehetőségét, a többpártrendszer és a jogállam visszaállítását. A szerintem szükségtelen „4 igenes” népszavazás sikerével a politikai verseny nyílttá vált, de végül az SZDSZ alulmaradt a „nyugodt erő”-vel szemben. A szabadság légkörében (csakúgy, mint ’56 feledhetetlen napjaiban) több tucat párt jött létre, de csak hat tudta átlépni az akkor 4 százalékos parlamenti küszöböt – meglepetésre ez nem sikerült a belső vitákkal, vezetési versengéssel terhelt Szociáldemokrata Pártnak.

Az új és föléledt pártoknak nem volt anyagi bázisuk, hivatali apparátusuk, médiájuk, de a hatalom nem akadályozta a lelkes önkéntesek szervezőmunkáját, sőt a sajtó és a televízió is jórészt melléjük állt. Elsősorban az MSZMP utódpártját, az MSZP-t, és a hangos kommunistaellenes propagandát folytató SZDSZ-t támogatta. Az állampárt vagyonának részleges szétosztása, majd a szabad választások nyomán megvalósult törvényes pártfinanszírozás révén a parlamentbe bejutott pártok működése a továbbiakban biztosítva volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.