Turbuly Lilla

Üvegtigrisek viadala

A zalaegerszegi színházigazgatói pályázat margójára

Publicisztika

A Ruszt József alapította zala­egerszegi színház jelenlegi korszakában nem csak földrajzilag esik távol az országos színházi nyilvánosságtól. A megyén kívül ritkán jutnak el vendégjátékokra, és az előadásaik sem vonzzák a városon kívüli nézőket, pedig a 2010 óta tartó, Besenczi Árpád nevével fémjelzett korszakban sem volt ez mindig így.

2015-ben még megnyerték (az azóta már nem létező) Vidéki Színházak Fesztiválját, eljutottak (az azóta már nem létező) POSZT-ra, példaértékű tantermi színházi programot építettek fel. Aztán távozott a színházból a tantermi színház motorja, Madák Zsuzsanna. Majd az igazgató és Sztarenki Pál művészeti vezető közötti konfliktus miatt Sztarenkinek mennie kellett, mert az igazgató „nem kívánt vele együttműködni”. Ő az­óta a Pinceszínház igazgatója lett, az egerszegi színház pedig 2018-tól művészeti vezető nélkül dolgozott. Az addigi kétsebességes működés, amelyet a Besenczi Árpád által preferált, leginkább szórakoztató, komolyabb részében pedig a kötelező olvasmányokra és a hazafias musicalekre építő vonal jellemzett, kiszorította a kortárs drámákra, kockázatvállalóbb rendezésekre, lakásszínházra nyitott Sztarenki-féle koncepciót.

Az évadok azóta Besen­czi Árpád bohózatrendezéseivel indulnak, színpadra állítanak egy-egy kötelező olvasmányt, és rendszeresen rendez Moravetz Levente történelmi musicaleket, amelyekben Sasvári Sándor játssza a főszerepet, illetve láthatunk egy-két filmadaptációt is. A visszatérő rendezők közül Böhm György és Funtek Frigyes megbízható minőségű rendezéseit említhetjük. S akadt egy üdítő kivétel is a tavalyi évadban: a zalai Szálinger Balázs Becsvölgye című darabja Mihály Péter rendezésében. Besenczi Árpád szívesen oszt magára szerepet, sokat játszik a színházában. Hozzá kell tenni, hogy azokban az előadásokban, amelyekben nem magát rendezi, mint amilyen a már említett Becsvölgye, emlékezetes alakításai is vannak. A Déryné-programba bevett monodrámájával, A helység kalapácsával járja az országot. Az elmúlt évadban pedig két gyermeke is főszerepet kapott a színházban. Az Indul a bakterházban Zsongor fia játszhatott együtt az édesapjával (a kisfiú a VIDOR Fesztiválon díjat kapott Bendegúz megformálásáért), Hella lánya pedig az Annie, a kis árva című musicalben játszotta el a címszerepet. Az idén a Sárkányszív című történelmi családi musicalben Liána nevű kislánya is feltűnt apródként. Ez utóbbi már a megyei lap kritikusát, Arany Horváth Zsuzsát is arra késztette, hogy így fejezze be írását: „Hogy miért egy kicsike apródlánykára bízták a felnőtt férfiak borral kínálását? Ismerős a talány, nagyobb baj, hogy morális hiba.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.