Turbuly Lilla

Üvegtigrisek viadala

A zalaegerszegi színházigazgatói pályázat margójára

Publicisztika

A Ruszt József alapította zala­egerszegi színház jelenlegi korszakában nem csak földrajzilag esik távol az országos színházi nyilvánosságtól. A megyén kívül ritkán jutnak el vendégjátékokra, és az előadásaik sem vonzzák a városon kívüli nézőket, pedig a 2010 óta tartó, Besenczi Árpád nevével fémjelzett korszakban sem volt ez mindig így.

2015-ben még megnyerték (az azóta már nem létező) Vidéki Színházak Fesztiválját, eljutottak (az azóta már nem létező) POSZT-ra, példaértékű tantermi színházi programot építettek fel. Aztán távozott a színházból a tantermi színház motorja, Madák Zsuzsanna. Majd az igazgató és Sztarenki Pál művészeti vezető közötti konfliktus miatt Sztarenkinek mennie kellett, mert az igazgató „nem kívánt vele együttműködni”. Ő az­óta a Pinceszínház igazgatója lett, az egerszegi színház pedig 2018-tól művészeti vezető nélkül dolgozott. Az addigi kétsebességes működés, amelyet a Besenczi Árpád által preferált, leginkább szórakoztató, komolyabb részében pedig a kötelező olvasmányokra és a hazafias musicalekre építő vonal jellemzett, kiszorította a kortárs drámákra, kockázatvállalóbb rendezésekre, lakásszínházra nyitott Sztarenki-féle koncepciót.

Az évadok azóta Besen­czi Árpád bohózatrendezéseivel indulnak, színpadra állítanak egy-egy kötelező olvasmányt, és rendszeresen rendez Moravetz Levente történelmi musicaleket, amelyekben Sasvári Sándor játssza a főszerepet, illetve láthatunk egy-két filmadaptációt is. A visszatérő rendezők közül Böhm György és Funtek Frigyes megbízható minőségű rendezéseit említhetjük. S akadt egy üdítő kivétel is a tavalyi évadban: a zalai Szálinger Balázs Becsvölgye című darabja Mihály Péter rendezésében. Besenczi Árpád szívesen oszt magára szerepet, sokat játszik a színházában. Hozzá kell tenni, hogy azokban az előadásokban, amelyekben nem magát rendezi, mint amilyen a már említett Becsvölgye, emlékezetes alakításai is vannak. A Déryné-programba bevett monodrámájával, A helység kalapácsával járja az országot. Az elmúlt évadban pedig két gyermeke is főszerepet kapott a színházban. Az Indul a bakterházban Zsongor fia játszhatott együtt az édesapjával (a kisfiú a VIDOR Fesztiválon díjat kapott Bendegúz megformálásáért), Hella lánya pedig az Annie, a kis árva című musicalben játszotta el a címszerepet. Az idén a Sárkányszív című történelmi családi musicalben Liána nevű kislánya is feltűnt apródként. Ez utóbbi már a megyei lap kritikusát, Arany Horváth Zsuzsát is arra késztette, hogy így fejezze be írását: „Hogy miért egy kicsike apródlánykára bízták a felnőtt férfiak borral kínálását? Ismerős a talány, nagyobb baj, hogy morális hiba.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.