Egy országban, ahol bármilyen módon meg lehet akadályozni a demokratikus jogok gyakorlását, ez nemcsak arra a politikai hatalomra nézve szégyen, amely ahelyett, hogy e jogok gyakorlásának lehetőségét biztosítaná és garantálná az ország polgárai számára, maffiózó eszközökkel operálva maga tiporja lábbal e jogokat, de szégyen azokra is, akik hagyják magukat ezekkel az eszközökkel sakkban tartani és a jogaik gyakorlásában megakadályozni.
Elfogadhatatlan, hogy a kiherélt és mesterségesen lealjasított magyar képviseleti demokráciában a politikai szerepre alkalmatlan ellenzék legyen az a politikai tényező, amelynek feladata és kötelessége lenne a demokrácia védelme a hatalom túlkapásaival, antidemokratikus törekvéseivel szemben.
Mindez nem menti a hatalmon levőket, akiknek egyre gátlástalanabb, egyre diktatórikusabb napi tevékenységéből egyértelműen kikövetkeztethető, hogy a hatalom megőrzésének érdekében semmilyen eszköztől nem fognak visszariadni.
Tehát az MSZP tragikomikus kudarca a népszavazási kezdeményezés újbóli benyújtását illetően nemcsak önmagában nézve elemzendő esemény, hanem mert erőteljesen figyelmeztető hatású a hosszabb távú történéseket illetően is.
Az esetről készült videófelvételeket megnézve szembeszökő, hogy Nyakó Istvánt, az MSZP politikusát nemcsak az előtte összetorlódott izomemberek akadályozták az egyszerűnek is gondolható feladat végrehajtásában, hanem legalább annyira volt önmaga is a kudarc oka. Az eseményen jelen lévő sajtósok előtt nyilvánvalóan nem történt volna ellene olyan fizikai atrocitás a vélhetően politikai megbízást teljesítő verőlegények részéről, amitől Nyakó úrnak félnie kellett volna. Ha azonban ez mégis megtörténik, az vitathatatlanul megalapozottá és elutasíthatatlanná tette volna Nyakó úr későbbi beadványát az eset kivizsgálását illetően.
Ám sem ez, sem az nem történt.
Annyi történt, hogy az egyik riporter kérésére Nyakó úr akadálytalanul átsétált a kopaszok sorfalán, és a beadóablak melletti blokkolóórához lépve megmutatta, hogy elsőként érkezettként hol lenne a helye valójában, de aztán – ahelyett, hogy ott is maradt volna a népszavazási kezdeményezés benyújtásának pillanatáig – szófogadóan visszament oda, ahol a helyét a szekrényemberek kijelölték. Ha pedig ezt Nyakó úr azért tette, mert tudatában volt annak, hogy valójában mégsem ő volt az első, hiszen ezek a kétes kinézetű figurák megelőzték, akkor az a kérdés merül fel, hogy Nyakó úr és a pártja miért nem gondolt arra, hogy letáborozzanak már egy vagy két nappal korábban a Nemzeti Választási Iroda bejárata előtt, hogy előzve, tolakodva senki a szándékukban ne akadályozhassa meg őket? Ha Nagy Navarro Balázsnak és társainak volt lelkierejük ahhoz, hogy az elveik képviseletében több száz napot is eltöltsenek az MTV székháza előtt, akkor egy magyar ellenzéki politikus 2016-ban miért nem szán rá kicsivel több időt, hogy a saját pártja által eltervezett, fontos politikai feladatot sikeresen teljesítse?
Jelen esetben ez minden volt, csak nem egy határozott, tudatos és felkészült ellenzéki politikushoz méltó viselkedés. Nyakó Istvánnak ugyanis ott és akkor nem csupán önmagát és nem csupán a saját pártját kellett volna képviselnie, hanem kötelessége lett volna minden olyan magyar állampolgár nevében is határozottan, tudatosan fellépnie és helytállnia, akik még hisznek abban a demokráciában, amelynek a védelmére és képviseletére országgyűlési politikusként ő felesküdött.
Amíg az ellenzéki pártok és politikusaik csak ugatják Orbánt, és nem látják benne a veszedelmes és nehezen legyőzhető ellenfelet, illetve nem értik meg, hogy miért nem tudnak fogást találni rajta, pontosabban ennek okát mindig valamilyen külső körülményben, külső tényezőben keresik és találják, addig a tevékenységük továbbra sem lesz más, mint az egyre parodisztikusabb kudarcok sorozata. Csakhogy az a baj, hogy a dilettantizmusukkal nem csupán önmagunkat járatják le, hanem minden baloldali és/vagy liberális és/vagy egy igazi, működőképes demokráciában élni akaró, az ország kormányzását a demokrácia keretein belülre kívánó magyar állampolgárt is. És minthogy ezek a nézetek nem pártfüggőek, ezért a dolog leglényege szempontjából mindegy, hogy a közvetve nevetségessé tett és lejáratott polgárok éppen melyik baloldali vagy liberális, vagy demokratikus párt szavazói, mert ha egyiké sem, az ő szempontjukból akkor is elfogadhatatlan az efféle politikai dilettantizmus, mert egyre inkább csak az lesz nyilvánvalóvá, hogy ebben a helyzetben, amikor nap mint nap hatékonyan és bátran kellene védelmezni a demokráciát és intézményeit (de nem az Orbán által meghirdetett illiberális államförmedvény torzszülött áldemokráciáját), nincs senki, nincs egyetlen olyan tényező sem a professzionális politikai mezőnyben, aki erre a feladatra alkalmas lenne.
(Nyakó István a Narancsnak adott nyilatkozatát vesd össze az alábbi videókkal.)
1. Az eset és körülményei:
2. Nyakó István akadálytalanul odasétál a blokkolóórához:
