Janisch Attila: Kérdés egykori barátokhoz

  • Janisch Attila
  • 2017. március 8.

Publicisztika

Dér Andráshoz, Eperjes Károlyhoz, Vidnyánszky Attilához.

Ti, akik hívő katolikusok vagytok, akik emberként és alkotóként oly gyakran a humánumról, a megértésről és az erkölcsökről szóltok, Ti, akik nem is olyan rég a barátaim, osztálytársaim és / vagy alkotótársaim voltatok, akiket mind szerettem és becsültem, és akiket még most is szeretnék szeretni és becsülni!

Barátaim!

Ezekkel a dolgokkal mi lesz?!

- Ne lopj!

- Ne tégy felebarátod ellen hazug tanúbizonyságot!

- Ne kívánd felebarátod házát, ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát – se semmit, ami a te társadé!

És azt is kérdezem, hogy mit gondoltok a kevélységről, az irigységről, a haragról és a jóra való restségről? Ezekről mit gondoltok most?

Szívből és barátsággal kérdezem ezeket, (és nem hívőként, hanem „csak” emberként) azt kérve, vizsgáljátok meg a lelkiismereteteket!

Dér András!

Te filmrendező vagy és operatőr, van saját szakmád hivatásod, amiben gyakorolhatod és bizonyíthatod a tehetségedet. Miért nem a saját szakmádban mutatod meg a kiválóságodat? Persze, miért ne lehetnél kiváló más szakmákban is? – ez igaz. És természetesen jogod van kipróbálni magadat más szakmákban – ez is igaz.

De – csak hogy kipróbáld magad – miért kívánod elvenni bárki mástól azt, ami nélküle nem lenne, ami előtte nem volt, ami az ő munkájának és szorgalmának, hitének gyümölcse?

Jordán Tamás nem csupán színházcsináló (színész és rendező), hanem színházat álmodó színházteremtő, ahogy az ő mestere – sokunk mestere –, Ruszt József is az volt. A szombathelyi színházat Tamás teremtette, gondozta, ápolta, a társulata hozzá csatlakozott, az ő hívására, miatta ment Szombathelyre.

Az ami van, és amit most magatoknak akartok – ott –, az miatta van.

Az pedig, ahogyan a társulat és a szombathelyiek egyként kiállnak mellette, érte, azt bizonyítja, hogy Tamás rászolgált a bizalomra és a társulat, a közönség még mindig a bizalmában tartja őt.

Mi lehet, mi kellhet több, hogy tiszteletet parancsoljon, hogy megállítsa, visszafordítsa azokat az irigyeit, akikben talán ott még becsület, a tisztesség?!

Van számos színház, amelyek vezetői posztját meg lehet pályázni, mért pont az kell, amely bár állami pénzből, de egyetlen ember ambíciójából, szeretetének, elszántságának, kitartásának erejéből és erejével teremtődött, és ezáltal létezik?

És még Te állítod, András, hogy sérelem ért, hogy a Te tisztességeden esett csorba, pusztán azzal, hogy a pályázatod nyilvánossá lett? Ezek súlyos rágalmak, amelyeket bizonyítani kell. De Te nem bizonyítasz, csak kijelentesz.

Ki és mi ebben az egész ügyben a tisztességtelen, meg tudod ezt magyarázni? De nem másnak, hanem csak magadnak!

Nagy szükséged lenne erre, ha a tisztesség nem csupán egy bármikor használható fogalom a számodra, hanem mérték és mérce valóban.

Tudod mi lesz, András?!

Most megkívántátok, odamentek, elveszitek, próbálkoztok, aztán, ha nem megy, majd eldobjátok és nem lesz.

Mindennapos történet ez – itt és ma – ebben az országban.

Tényleg ezt akarod?

Tényleg ilyen vagy?

Tényleg ilyen lettél?

Bízom benne, hogy mégsem!

 

Némiképpen megrendült barátsággal,

Janisch Attila

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Nem volt mit tenni

A rendőrség profi módon biztosította az idei Pride-ot és nem is bírságolja meg a résztvevőket: vagyis az egyetlen normális lehetőséget választotta, miután a népakarat lenyomta a Fidesz akaratát. Az állománynak nagyon nem tetszik, hogy a politika a saját céljaira akarja felhasználni őket.