Janisch Attila: Orbán önbíráskodásra biztat, avagy a jövő évi választások tétje

  • Janisch Attila
  • 2017. szeptember 30.

Publicisztika

E pillanatban még csak a menekültekkel szembeni fellépésre, gyűlölködésre, kirekesztésre biztat.

Orbán Őcsényről és az ottani eseményekről tett kijelentéseit már nyilván sokan ismerik, és nem ebből az írásomból fognak értesülni róla. Mégsem tudok ezek mellett elmenni szó nélkül, mert ezek a kijelentések olyannyira szélsőségesek és veszélyesek, hogy azokat a lehető legtöbb választásra jogosulttal meg kell ismertetni.

false

 

Fotó: MTI

Ha ugyanis egy ország miniszterelnöke, aki a kormányzása teljes idejében – egyébként is – a társadalom szélsőséges megosztására törekszik, olyan kijelentéseket tesz, amelyekben

– megérti, pártolja, sőt biztatja az egyén mások ellen elkövetett önbíráskodását;

– felhatalmazást ad az ország vele egyetértő, az őt és nézeteit támogató polgárainak, hogy azok üldözhessék (elüldözhessék) a velük szemben vétlen és bűntelen másokat;

– és ilyen esetekben a testi erőszak alkalmazását is elfogadhatónak tartja (de legalábbis nem emel szót ellene);

– nem tartja törvénytelennek, ha az önbíráskodók nem tartják be mások magántulajdonhoz fűződő jogait;

nos, az az ember nemcsak alkalmatlan a miniszterelnöki poszt betöltésére, hanem veszedelmes felbujtó is, aki e pillanatban még csak a menekültekkel szembeni fellépésre, gyűlölködésre, kirekesztésre biztat, de ez előrevetíti a sötét árnyékát annak, hogy ha és amennyiben ez az ember – Orbán Viktor – továbbra is a politikai hatalom legfőbb birtokosa marad, akkor egy következő periódusban ugyanilyen elfogadhatónak tarthatja majd azt, ha Magyarország őt támogató, a vele és a szélsőséges eszméivel egyetértő polgárai azok ellen fordulnak – akár testi erőszakkal, akár azok magántulajdonának a megrongálásával, elvételével –, akik nem tartoznak az ő táborába.

Orbán mondatai elfogadhatatlanok bármely ember részéről, de politikai és társadalom elleni bűncselekménynek is (vagy arra való készségnek) minősíthetők egy miniszterelnök részéről.

Ugyanis az a politikai vezető – miniszterelnök –, aki az önbíráskodást elfogadhatónak tartja bármilyen (csakis) általa indokolhatónak vélt esetben, azt semmi sem fogja visszatartani, hogy – amennyiben a hatalma megtartása érdekében szüksége lenne erre – polgárháborús helyzetet teremtsen, vagy ahhoz vezető hisztériát keltsen az általa dominált és tudatilag befolyásolt hívei körében.

A jövő évi választásnak az a tétje, hogy Magyarország bármilyen politikai nézetet valló, bármelyik politikai szekértáborhoz tartozó polgárai ismételten a hatalomhoz engedik-e ezt az embert, aki szemmel láthatóan minden kapcsolatát elveszteni látszik azokkal a józan nézetekkel, amelyek egy társadalom és/vagy bármely szűkebb vagy tágabb emberi közösség, és az abba tartozók személyes biztonságát szavatolják.

Orbán: Semmi kivetnivalót nem találok ebben

Uploaded by Jeti Válasz on 2017-09-29.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.