Jobb ötletek híján

Publicisztika

2006. július 10-én az Országgyűlés elfogadta a Gyurcsány-csomag legfontosabb elemeit. Ezentúl több adót kötelesek fizetni a következők.

2006. július 10-én az Országgyűlés elfogadta a Gyurcsány-csomag legfontosabb elemeit. Ezentúl több adót kötelesek fizetni a következők.

A vállalatok: azok is, amelyek nyereségesek, és azok is, amelyek nem; az első intézkedés indoka az, hogy csak, a másiké pedig, hogy bizonyára csalnak - mind a két indok elfogadható (vagy nem). Azok, akik vásárolnak: tizenöt deka kolbászt, két kilowattóra áramot vagy egy szép Maserati Grand Sport Spidert. Ennek az az indoka, hogy kell a pénz sajnos, és hogy eleve hülyeség volt csökkenteni az áfát (elnézést). Többet fizetnek azok, akik eddig különféle kedvezményeket élveztek: az átalányadózók, a lakáshitel-felvevők, a szellemi izéket előállítók és még sokan mások. Az indok: szükség van a pénzre, sajnos, és miért fizetnének ezek kevesebbet, már elnézést. Azok, akik sokat keresnek. Az indok: kell a pénz, már bocsánat, és nektek van. Akik eddig nem adóztak eleget, mert adóügyileg láthatatlanná tették magukat - sértődés ne essék, nem adózni randa dolog. Ezenkívül átalakul a gázártámogatások rendszere: mivel a rászorultak körét szerfölött szűkítő módon lőtte be a kormány, bátran állíthatjuk, hogy pár tízezer embertől eltekintve mindenki, beleértve a nyugdíjasokat is, többet fog fizetni az energiáért. Sokat: annyit, amennyibe kerül.

Szó se róla, ezen intézkedések mindegyike külön-külön vitatható, úgy az igazságosság, mint a hatékonyság szempontjából, hisz ezek illékony kategóriák, melyek alatt ki-ki mást ért ízlése, osztályhelyzete, a belé szorult részvét vagy felelősség szerint. Azt azonban nehezen tagadhatnánk, hogy a csomag mindenkire, aki az állam keze által elérhető, lesújt. Még ha bizonyára nem is egyenlő mértékben, és nyilván lesznek olyanok is, az erősek és gazdagok, akik jobban bírnak majd a hatásai ellen védekezni. De a csomag, szándékaiban legalábbis, nem kímél senkit, és kirívó igazságtalanságot sem tartalmaz.

Nem is picsognánk miatta. Annál is kevésbé, mert semmi okunk nincs elhinni, hogy megszorítások híján ne következne be az államcsőd, s mert a csomag egészével szemben értékelhető ellenállításokat sem az ellenzék, sem a hétvégén szerényen tüntető szakszervezetek nem bírtak tenni. Az ugyanis, hogy a kormány vonja vissza a tervezett intézkedéseket, önmagában, anélkül, hogy megmondanák, mit csináljon ezek helyett, nem ellenállítás, hanem a csőd címére feladott meghívó. Az államcsőd pedig rendszerint a demokratikus államrend felbomlásának első fázisa.

Hanem.

A kormány - még előző állapotában, és neki részben felróható módon - nem árulta el, mi készül itt. A kormány - szintén neki (az előzőnél nagyobb) részben felróható módon - senkit a változtatásokról meg nem kérdezett, csak előállt velük. A kormánynak - elsősorban az ellenzéknek felróható módon - nem sikerült semmiféle megértést kapnia politikai ellenfeleitől. A kormányfő a reformokra hivatkozva szokatlan mértékben koncentrálta hatalmát az államigazgatásban. Mindezek miatt minden felelősség az országban a következő pár évben végbemenő változásokért őt, illetve a koalíció két pártját fogja terhelni. Ha nem nőnek az adóbevételek és nem csökken a hiány látványosan; ha a feketegazdaság szaporodik csak; ha az elviselhető mértéken felül ugrik meg a munkanélküliség; ha a gazdasági növekedés a mostani négy helyett nem két százalékra csökken, hanem annál is jobban; ha "a fogyasztás visszafogása" a gyakorlatban csak a személyes csőd szélén táncoló milliók mélybe taszítását fogja jelenteni - ha bármit elszúrnak, ők és csak ők lesznek a hibásak. És ez csak a dolog egyik része lenne. Hisz több pénzért többet is ígértek: szolgáltató államot, jobb egészségügyet és jobb közoktatást, az orrtúrás felszámolását a földhivatalban, eurót nemsokára - ha ez nem lesz, akkor is elrontották.

A kormányfő két évet kért. Ez racionális magatartás: ahhoz, hogy a Bokros-csomag (melynek ambíciói elhalványulnak a mostaniéhoz képest) kifejtse jótékony makroökonómiai közhatását, kábé ennyire volt szükség, s a rákövetkező, nyilván dúsabb két év pedig elég lehet ahhoz, hogy az előző kettőt a nép ha nem is elfelejtse, de legalábbis megbocsássa; és megint higgyen Gyurcsánynak. Addig - a négyévenkénti választásokon alapuló, demokratikus intézményrendszeren és a költségvetési matematika racionalitásán belül maradva - más választásunk aligha van, mint hogy belenyugodjunk a történtekbe.

És hogy felírjuk a dátumot: 2008. július 10.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.