Jacques Chirac
Palais de l'Elysée
55 rue du faubourg Saint Honoré
F-75008 Paris
Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek,
Országház
Kossuth Lajos tér 1-3.
H-1055 Budapest
Kedves Feri!
Ugye megengeded, hogy így szólítsalak, hiszen már nem egy EU-csúcson voltunk együtt, és ha franciaságod nem is oly ékes, mint jobb sorsra érdemes elődödé, M. Medgyessyé volt, azért úgy érzem, hogy mindig jól kijöttünk egymással. Érdeklődéssel figyeltem az elmúlt hetekben a magyarországi helyzetet (újabban nagyon sok időm van internetezni), és gondoltam, veszem magamnak a bátorságot, hogy egy-két tippet adjak neked, különösen, ami az Európai Unióban való helytállást illeti. Figyelmeztetlek, hogy tanácsaim mindenféle Jean Monnet-i idealizmustól mentesek lesznek, de talán hallottad már a külügyminiszteredtől, hogy némileg cinikus politikus hírében állok, akit egyetlen dolog vezérel: Franciaország érdekeinek védelme. Robert Schuman álmainak nem létező Európáját hagyjuk másnak: mindketten politikusból vagyunk, kedves Feri, mindkettőnk saját nemzetünk választóinak tartozunk elszámolással, azt hiszem, meg fogjuk egymást érteni.
*
Alors! Első tanácsom, hogy vezesd ki országodat abból a hosszú távon tarthatatlan stratégiai szövetségből, ami szinte minden kérdésben - legyen az európai gazdaság reformja, a bővítés vagy a közös európai kül- és biztonságpolitika - Angliához köt. Tudom: Anglia nagy és erős ország, fontos és hasznos barát, sok mindenben alapvető és őszinte az egyetértés köztetek. Mindketten többé-kevésbé elkötelezett neoliberálisok vagytok és ezt a gazdaságpolitikát kívánjátok az EU-ban is megvalósítani; mindketten támogatjátok a további bővítést; és mindketten hisztek abban, hogy Európa és a világ biztonságának legfőbb garanciáját ma az Egyesült Államok adja, legfőbb szövetségeseteknek még EU-tagként is őt tekintitek. Tudom azt is, hogy ezzel a politikával országod nincsen egyedül az új tagállamok közt: különböző lelkesedéssel, de valamennyien ezt az utat járják.
De hadd figyelmeztesselek, mon cher premier ministre - és el kell hinned nekem, hogy semmiféle önérdek ebben nem vezérel, pusztán az európai politika realitásainak alapos ismerete -, hogy Anglia megbízhatatlan szövetséges. A brit furcsa népség, sajátos elképzelésekkel a világról és Európáról, ott, uniónk perifériáján. Soha nem lesznek igazán "Európa szívében". Útjuk és érdekeik kicsit mindig különbözni fognak a tiétektől, legyen szó a költségvetésről, a mezőgazdasági politikáról vagy bármi másról. És nemcsak azért, mert Anglia annyival gazdagabb és nagyobb ország, hanem azért is, mert a birodalmi hanyatlás még mindig óriási súllyal nehezedik az angol pszichére, eltorzítva, kényszerpályára állítva hozzáállását mindenhez, ami Európa és ami unió. A kicsit mindig defenzív és periferikus Anglia szoknyája mögött, Feri, a magyarok soha nem érhetik el céljaikat Európában. Gondolj csak az EU-költségvetés vitájára, ahol az angolok voltak a nadrágszíj-politika leghajthatatlanabb képviselői, vagy a szolgáltatási irányelvre, ahol a reformról és piacnyitásról károgó London pillanatok alatt feladta a harcot, egyedül hagyva téged a többi kelet-európaival. Persze, a brit szövetség alkalmanként fontos és hasznos: de ki kell másznod abból a helyzetből, ahol mindig mindenben automatikusan Anglia mellé sorolnak. Hasonlóképpen túl van értékelve az új tagállamok "összefogása" - egyrészt nem vagytok elég homogének az igazi összefogáshoz, másrészt még tízeteknek is kevés a voksa egy javaslat blokkolásához.
*
A második tanácsom szorosan ehhez kapcsolódik. Divatos manapság Franciaország és Németország gyengeségéről, sőt hanyatlásáról, a francia-német motor végéről beszélni. Ne dőlj be ennek. Tény: a két ország ma erőtlen és bizonytalan, befelé fordul, nagyon lekötik a problémái, európai vezető szerepét mindkettő nagyrészt elvesztette. De ne kövesd el azt a hibát, hogy leírod őket: ez nem lesz mindig így. Franciaország és Németország nagy nemzet, a legfontosabbak uniónkban, vezető szerepüket legalább részben vissza fogják nyerni, ahogy a gazdasági növekedés dagálya őket is felemeli és ahogy vezetőiket frissebbekre váltják (oh la la, miket is beszélek!). Szembemenni velük butaság, még ha veled is vannak közben az angolok. Dolgozz ki valamilyen modus vivendit ezzel a két országgal, mert megkerülhetetlenek - hasznos barátok és legyűrhetetlen ellenfelek. Egyenlő közelség a három nagyhoz - ez legyen a jelszavad (az olaszokkal nem kell túl sokat foglalkozni).
Hogy mi legyen ez a grand compromis Franciaországgal és Németországgal, azt neked kell kitalálni. De hadd adjak néhány tippet. Van egy-két dolog, amiben Magyarország meglehetősen stabil álláspontot foglal el az EU-ban, így piacpárti gazdaságpolitikája, bővítéspártisága, valamint Amerika-barátsága (ha úgy tetszik, atlantizmusa). Mind a három dologban szemben áll Franciaországgal és kisebb mértékben Németországgal is. A harmadik a mai világban feltehetően megváltoztathatatlan, pláne egy ilyen kicsi országnak, mint a tiéd: ki akar szembemenni az új Rómával? A tanácsom így hát az, kedves Feri, hogy válassz ki a másik kettőből egyet, amelyikről úgy érzed, hogy a fontosabb számodra és a legreálisabb folytatni a ma Európájában - és mondj le a másikról. Meglátod, milyen könnyű lesz hirtelen barátokat találni ott is, ahol ma szinte automatikusan leírnak téged, amikor a szavazatokat számlálják.
Ami az első témát illeti: tudom, rendszeresen felszólaltok és szervezkedtek, ha az európai gazdaság liberalizációja, az államok közti piaci akadályok lebontása kerül napirendre. Értem én, hogy fontos nektek, hogy a magyarok is szabadon dolgozhassanak valamennyi tagállamban. És értem azt is, hogy el akartok törölni valamennyi akadályt munkára kiéhezett vállalataitok útjából, hogy mehessen a magyar építő Nyugatra. De biztos vagy benne, Feri, hogy ennek a szimbolikán túl valóban olyan hatalmas a jelentősége? Úgy látom a statisztikákból, hogy Magyarország az egyik legalacsonyabb munkaerő-mobilitással rendelkező ország Európában: dolgozóid még arra sem képesek, hogy Borsod-Abaúj-Zemplénből Vasba elbuszozzanak. A magyarok elhanyagolható része akar csak külföldön munkát vállalni. Biztos tehát, hogy az ideiglenes korlátozások elleni küzdelemre kell a legtöbb puskaport ellőni, miközben tudod, hogy a nyitásnak mekkora politikai ára lehet olyan államokban, mint Ausztria vagy Németország? Nagyjából igaz ez a szolgáltatásait külföldön áruló vállalatra is. Az egységes európai piac remek dolog, Feri, és valamennyien profitálunk belőle: de nem még meglévő kicsi hiányosságainak kijavítása fogja kiemelni országodat a relatív szegénységből.
Ami pedig a bővítést illeti, teljesen megértem, hogy az EU-n belül akarod tudni szomszédaidat. Mi is azért vettünk fel titeket annak idején, mert tudtuk, hogy az EU-n kívül - akármit is mond az ellenfeled, oh merde, comment s'appelle-t-il, ah oui, M. Orbán - bizony nincsen élet kelet-európai ország számára, és nemcsak az jár pórul, aki kívül marad, de az is könnyen, aki vele határos. De olyan országokat minek erőltetni, Feri, mint Ukrajna? Úgyse lesz soha az életben az Európai Unió tagja, akkor meg minek erősködni fél Európa ellenében, hogy "kapjanak európai perspektívát"? Minek hergelni vele a holland meg a francia közvéleményt? Hogy aztán jól leszavazzák az európai alkotmányt, amiért annyit dolgoztunk? Pláne manapság, amikor az uniós tagság - Romániát, Bulgáriát és Horvátországot leszámítva - nagyon távoli perspektíva a legtöbb szomszédunk számára.
*
Azt hiszem, azt akarom mondani, Feri, hogy szép dolog az elvi politizálás, de csak akkor, ha konkrét, valóban fontos és elérhető dolgokra összpontosít, és nem megy a kompromisszumkészség, a szövetségépítés kárára. És ez mindenre vonatkozik. Kis államként a sikeres uniós politizálás titka az, hogy hasznossá tudod-e tenni magad. Válassz ki néhány területet, amit fontosnak ítélsz az országod szempontjából és azokra feküdjetek rá Brüsszelben: szakértelemmel, sok nyüzsgéssel, kompromisszumkészséggel és koalícióépítéssel valamelyest lehet ellensúlyozni a nyers erő hiányát, különösen, ha jó előre felkészülsz mindenből. Az egyik legnagyobb gyengeségetek, hogy szinte mindenbe akkor fogtok bele, amikor már le van zsírozva a játszma. Most még tárgyalási álláspontotok sincs mindig, csak igazodtok a többséghez. Tudjátok egyáltalán, mit akartok az EU-tól? Egyébként nem reménytelen eset az országod, az új vegyipari szabályozás (az egyik legfontosabb uniós jogszabály az elmúlt években) körül végzett munka például egyáltalán nem volt rossz. Amikor a szakértők egy téma kapcsán rendszeresen a compromis hongrois-t emlegetik, akkor tudod, hogy nyert ügyed van.
Csak egy konkrét tipp: ne törődj azokkal, akik arról kárognak, hogy "modernizálni" kell az európai költségvetést, le kell építeni a közös agrárpolitikát, nemzeti kézbe kell helyezni a fejlesztéspolitikát és "kutatás-fejlesztésre" kell költeni. Ezek nem a ti céljaitok. Magyarország nem Nagy-Britannia vagy Finnország. Ne foglalkozz azokkal, akik a fejedre olvassák, hogy csak fejőstehénnek tekinted az Európai Uniót. Hadd áruljak el egy titkot: az. Mozdulj a nagy lóvéra! Azért, mert tényleg nagy. A te országodnak pedig nem kutatási és fejlesztési támogatásokra van szüksége (zéró gyakorlatotok van a pályázásban és nincs elég színvonalas kutatóintézetetek és szakemberetek ahhoz, hogy labdába tudjatok rúgni a nyugati államok mellett), hanem infrastruktúrára. Utakra, vasútra, gátakra, rendes csatornázásra, környezetvédelemre, számítógépekre. Ezt magatoktól nem fogjátok tudni kifizetni, nyúljatok hát le az EU-tól, amennyit csak lehet. Ugyanez a közös mezőgazdasági politikával: ne dőlj be azoknak, akik csökkenteni akarják a kiadásokat a "modernizáció" nevében - csak sokallják a számlát (apropó: főleg a britek). Európai támogatások nélkül a ti mezőgazdaságotok az életben nem lesz versenyképes. Konkrétan ez azt jelenti, hogy most kezdd el a felkészülést az EU-költségvetés 2008-2009-es felülvizsgálatára. A mi embereink már a tavasszal mozdultak, ne maradj le - nagyon közel van 2008, és akkor már késő lesz jönni az ötleteiddel.
És még egy utolsó dolog, Feri. Tudom, hogy utáljátok egymást az ellenzékkel, és hidd el, számomra sem ismeretlen a paranoia, ami időnként a politikusokat és a fontoskodó bürokratákat megszállja. De az egyetlen módja annak, hogy egy ország hatékonyan lépjen fel Brüsszelben, ha különböző képviselői - a kormány az európai parlamenti képviselőkkel, a bal- és jobboldali EP-képviselők egymással - összejátszanak. Sürgetlek hát, cher ami, hogy csapj szét: add ki ukázba, hogy a minisztériumok küldjék el a munkadokumentumokat és háttéranyagokat az EP-képviselőknek is, feküdj rá a brüsszeli nagykövetségre, hogy dolgozzanak együtt a képviselőkkel és az Európai Bizottságnál dolgozó magyar köztisztviselőkkel, és a kiutazó miniszterek is rendszeresen találkozzanak velük. Ne feledd: a többiek is ezt csinálják. Csak embereid harcos és fegyelmezett együttműködésével van esélyetek Brüsszelben. Sose feledd, hogy az uniós tagság nem a nemzeti érdek vége, csak egy új eszköz annak előremozdítására.
Sok sikert,
ton Jacques
