Karóba varjút

  • 1999. október 29.

Publicisztika

Mint arról beljebb is harangozunk, van ez az öncélú problematikum, miszerint az erőszak és egyebek ábrázolása akkor gáz, ha valaki azt mondja rá, hogy öncélú.

Mint arról beljebb is harangozunk, van ez az öncélú problematikum, miszerint az erőszak és egyebek ábrázolása akkor gáz, ha valaki azt mondja rá, hogy öncélú.

Mármost a nemzeti ünnepen tévéztünk is. Láttuk egyebek mellett Kósa Ferenc Ítélet című filmjét, melyben Dózsa Györgyöt izzó trónuson, miegymás. Valamelyik közszolgálatin délután, főműsoridőben, a gyerek már az első, nonsallansszal odavetett, és egyébiránt minden tekintetben teljesen funkciótlan hullahegy láttán sírva menekült a vécébe. Érdekes, a közszolgálatit mégsem tiltották be emiatt egy percre sem.

A mű bemutatásának apropója konkrétan a forradalom lett volna. Mert ez a Dózsa voltaképpen Nagy Imre lenne, és az az ő világnagy baja, hogy most az élire álljon-e, vagy nem-e, hogy mi szükség van erre az egészre, meg hogy kivégződni tulajdonképpen távolról sem fájdalommentes dolog.

Ebben voltunk mi nagyok, az üzengetésben. Ha egy 1960 és 1990 között készített magyar filmben megjelent valami obskurus mellékalak, délceg főhős, bennfelejtett kellékes, akkor a mögött rögtön Nagy Imrét kellett sejtenünk.

Szögezzük le, Dózsa Györgynek pont annyi köze van Nagy Imréhez, mint Kovács Lászlónak. De az Ítélet nem ettől rosssz film. Voltaképpen tökmindegy, mitől rosssz film. Az a lényeg, hogy szinte minden percében karóba húznak, kerékbe törnek valakit, aki ezért keservesen ordít.

Persze, a megtorlás, na ja.

Mi ez, ha nem az öncél maga? Ha egy alkalmasint nem túl jelentős alapszervezeti filmrendező üzengetés útján akarja a világ tudtára adni, hogy ő nem olyan komcsi, mint a többi komcsi?

Mi ehhez képest a Született gyilkosok?

Kik a született gyilkosok?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.