Karóba varjút

  • 1999. október 29.

Publicisztika

Mint arról beljebb is harangozunk, van ez az öncélú problematikum, miszerint az erőszak és egyebek ábrázolása akkor gáz, ha valaki azt mondja rá, hogy öncélú.

Mint arról beljebb is harangozunk, van ez az öncélú problematikum, miszerint az erőszak és egyebek ábrázolása akkor gáz, ha valaki azt mondja rá, hogy öncélú.

Mármost a nemzeti ünnepen tévéztünk is. Láttuk egyebek mellett Kósa Ferenc Ítélet című filmjét, melyben Dózsa Györgyöt izzó trónuson, miegymás. Valamelyik közszolgálatin délután, főműsoridőben, a gyerek már az első, nonsallansszal odavetett, és egyébiránt minden tekintetben teljesen funkciótlan hullahegy láttán sírva menekült a vécébe. Érdekes, a közszolgálatit mégsem tiltották be emiatt egy percre sem.

A mű bemutatásának apropója konkrétan a forradalom lett volna. Mert ez a Dózsa voltaképpen Nagy Imre lenne, és az az ő világnagy baja, hogy most az élire álljon-e, vagy nem-e, hogy mi szükség van erre az egészre, meg hogy kivégződni tulajdonképpen távolról sem fájdalommentes dolog.

Ebben voltunk mi nagyok, az üzengetésben. Ha egy 1960 és 1990 között készített magyar filmben megjelent valami obskurus mellékalak, délceg főhős, bennfelejtett kellékes, akkor a mögött rögtön Nagy Imrét kellett sejtenünk.

Szögezzük le, Dózsa Györgynek pont annyi köze van Nagy Imréhez, mint Kovács Lászlónak. De az Ítélet nem ettől rosssz film. Voltaképpen tökmindegy, mitől rosssz film. Az a lényeg, hogy szinte minden percében karóba húznak, kerékbe törnek valakit, aki ezért keservesen ordít.

Persze, a megtorlás, na ja.

Mi ez, ha nem az öncél maga? Ha egy alkalmasint nem túl jelentős alapszervezeti filmrendező üzengetés útján akarja a világ tudtára adni, hogy ő nem olyan komcsi, mint a többi komcsi?

Mi ehhez képest a Született gyilkosok?

Kik a született gyilkosok?

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.