Január első munkanapján a köztársasági elnök azzal sokkolta a nyilvánosságot, hogy váratlanul sajtótájékoztatót hívott össze. Ilyesmire az MTI adatbázisa szerint legkevesebb 8 hónapja nem került sor. Nem csoda, hogy a szilveszteri fáradalmakat éppen csak kipihenő médiamunkások körében a legvadabb találgatások indultak, mit is akar majd az államfő bejelenteni.
A bejelentés hírértéke végül is csekélynek bizonyult. Áder János ugyanis arról beszélt, hogy létrehoz egy új, környezetvédelmi főosztályt a Sándor-palotában, melynek élére Kőrősi Csaba korábbi ENSZ-nagykövetet nevezi ki. És bár igaz, hogy Sólyom László regnálása óta némely prezidenciális főosztályvezető úgy viselkedik, mintha egyenesen Leo McGarrytől kapta volna a megbízólevelét, a valóság ennél sokkal sivárabb: a köztársasági elnöki hivatal vezető személyiségeinek jellemzően kevesebb befolyása van a dolgok menetére, mint egy közepesen ambiciózus mezővárosi jegyzőnek.
| ||
A hírértékről aztán az Index gondoskodott, amikor megírta, hogy Áder valójában az ENSZ főtitkári pozíciójára pályázik. Az értesülést senki sem cáfolta, pedig első hallásra éppoly meghökkentő, mintha a köztársasági elnök azt jelentette volna be, hogy előadóként indul a székely humor fesztiválján. A hír komoly, kommentár- és iróniamentes tálalása, illetve a cáfolat elmaradása kremlinológiai szempontból egyaránt azt jelzi, hogy a forrás magának az államfőnek a környezetében keresendő.
Nem érdemes azt latolgatni, mekkora esélye van annak, hogy Magyarország leköszönő köztársasági elnöke az ENSZ főtitkáraként folytassa pályáját. A bejelentésnek ugyanis két, egymással részben összefüggő olvasata is van, amelyek akkor is megállják a helyüket, ha Ban Ki Mun utódának nem János lesz a keresztneve.
Az egyik olvasat szerint Áder is felfedezte, hogy egy politikus eladhatóságát jelentősen növeli ökológiai elkötelezettsége. Valamilyen oknál fogva Magyarországon az számít független (vagy az establishmenthez képest relatíve független) politikusnak, aki a fenntartható fejlődést mantrázza. A szocialista nómenklatúrával harcoló Szili Katalin politikusi imázsának éppúgy része volt ez, mint ahogyan Sólyom László karakterét is nagyban formálta hirtelen támadt szenvedélye a bánáti bazsarózsa iránt.
| ||
E jeles elődök nyomdokaiba lépett a korábban az ökológiai érdeklődését kizárólag horgászként manifesztáló köztársági elnök is. Míg 2009 előtt talán egyszer sem hagyta el a száját a környezetvédelem kifejezés, EP-képviselőként, majd az elmúlt időszakban köztársasági elnökként is egyre nagyobb intenzitással nyilatkozik meg e témában.
Egy leköszönő köztársasági elnök karrierlehetőségei viszonylag korlátozottak. Áder hatvanon innen még bőven az aktív politikusi életkorban lesz 2017-ben. Adenauer és Churchill sem volt miniszterelnök, Reagan sem volt államfő még ebben a zsenge korban, hogy csak a leghíresebb példákat említsük.
Egy elnök mégse mehet vissza backbenchernek az Országgyűlésbe, vagy helyettes államtitkárnak a negyedik Orbán-kormányba. A korlátozott karrierlehetőségek így leginkább a nemzetközi politikai színtéren adódnak. Áder semmit nem bízott a véletlenre. Sikerült leigazolnia az egyik legfelkészültebb magyar diplomatát, azt a Kőrösi Csabát, aki többet tud a külpolitikáról, mint az egész Szijjártó-féle külügyi tárca, ideértve a teljes magyar futsalválogatottat is.
Kőrösi a moszkvai IMO-n végzett, majd további három világszínvonalú egyetemen pallérozta tudását. Harminc éve diplomata, és ha bármit is számítana tudás és tapasztalat, már rég a külügy egyik vezetője volna. Még a diplomáciai pályán nem különösebben magasra taksált ENSZ-képviseleten is sikerült értelmes munkát végeznie.
A különféle zöld civil szervezetek joggal jegyzik meg, hogy a környezetvédelem terén nemigen tud értékelhető tevékenységet felmutatni, de nem is ez a dolga. A több nyelven is kiválóan beszélő Kőrösi az államfő serpája lesz, akinek az a feladata, hogy a diplomácia útvesztőjében biztos kézzel menedzselje főnöke nemzetközi ambícióit.
A bejelentés másik olvasata legalább ilyen kézenfekvő. A Fidesz vezető személyiségei között elindult a helyezkedés, az Orbán utáni világra való felkészülés. Ebben tette le a névjegyét január 5-én Áder János is.
A médiában az öregek és a fiatalok harcának láttatott folyamatnak valójában egyszerűbb mozgatói vannak. Amikor Pokorni urizál, a brüsszeli exodust választó Navracsics folyamatosan úgy tesz, mintha korábbi igazságügy-miniszterként köze se lett volna az új alkotmányhoz, vagy ami még durvább: Németh Zsolt a putyini retorikához hasonlítja közkedvelt főnöke megnyilatkozásait, nos, amikor ezek a dolgok történnek, a magamfajta öregecskedő embernek az a benyomása támad, mintha ezt már olvasta volna egyszer a nyolcvanas években. Tudják, amikor egyik nap Pozsgay et., másik nap Szűrös et., harmadik nap pedig Havasi et. mondott finom kritikát. Soha nem a rendszer egészét kárhoztatva, soha nem a vezető (Kádár elvtárs) személyét bírálva, de mégiscsak határozott jelzést adva arról, hogy ő mindezzel nem tud teljes mértékben azonosulni.
A valóságban mindegyikük arra játszott, hogy a Kádár utáni NER meghatározó figurája legyen. Ha lett volna NER Kádár után is, minden bizonnyal sikerült volna. De mint tudjuk: nem lett.
