Kedves civil barátaim!

  • Janisch Attila
  • 2014. július 30.

Publicisztika

Sajnos nem értitek a lényeget! A baloldali pártoknak – egyáltalán a politikai pártoknak – nem tetszenek a civil mozgalmak. Miért?

Mert a civil mozgalmak jelentik nekik a legfőbb konkurenciát. Kivéve ugye a CÖF, amely jól szervezetten be van passzírozva Orbán alá, leginkább szervilis vezérei által.

Ellenben az önmagát szétmarcangoló baloldal pártjai?

Igyekeznek nem tudomást venni arról a nyilvánvaló tényről, hogy a választások sötét tömege (értsd asztrofizikai értelemben: a láthatatlan, de mégis legmeghatározóbb anyagtömeg az univerzumban), vagyis az a 39 százalék otthon maradt szavazó, akiknek nagyrésze ugyan nyilván nem elégedett a sorsával, de mégsem ment el szavazni, nem azért, mert lusta vagy mert gyáva lett volna, hanem azért, mert ez volt az egyetlen véleménynyilvánítási eszköz a kezében,  nos ezek a választók (élve a választói jogukkal, amibe a távolmaradás is beletartozik) azt üzenték e levitézlett pártoknak és vezetőiknek, hogy „Menjetek a picsába! Vagy változzatok meg, és nőjetek fel a feladathoz, mert ezt várjuk tőletek!”

A pártok, akiknek valójában semmi közük nincs már a választóikhoz, sem a magyar valósághoz, s csak annyit várnak el a szavazóktól, hogy szavazzanak rájuk, egyébként magasról tesznek rájuk, max. píár-kelléknek használják még a szerencsétleneket, esetleg agymosottá fanatizálják, megirigyelve ezt Orbántól (ahogy más szigorúan nem követendő orbáni mocskot is követendőnek vélnek újabban, például a parolázást a szélsőjobbal stb.), szóval a pártok, a mi pártjaink elmulasztották észrevenni, hogy akkora fülest kaptak áprilisban, hogy másnak a feje leszakadt volna bele. Persze ők politikusok, a politikusnak meg nem szakad le olyan könnyen a feje, és az arcán is ott van még a bőr. Így a mi kedves pártjaink rendületlen (ön)hittel teszik a dolgukat (értsd:  gyűjtik a szavazatokat), hogy aztán abban a lábszagú országgyűlésükben, ahová mi küldjük őket négyévente, ne csináljanak semmit, mert ugyebár ha nem így lenne, akkor most mi sem így lennék. De így vagyunk, és így vagyunk a  mi kedves pártjainkkal is, mert azok körében nem látni megrendülést, önvizsgálatot, belátást és mindezek következtében a várt változást. Hőbörgést hallani, gőgöt és tudálékosságot látni és vakságot, meg a taktikai képességek teljes hiányát.

Egyszóval Kedves Barátaim, nem értitek a lényeget.

Különben miért gondoljátok, miért gondolja bárki, hogy ezeknek az önmagukat és szövetségeseiket éppen szétmarcangoló baloldali pártoknak tetszik az, ha a civilek mozgolódni kezdenek? Ha a civilek akcióznak? Ha a civilek gyűléseket, tüntetéseket szerveznek? Mért lenne jó az nekik, ha a civilek dumálni kezdnek?  Ebben a helyzetben?! Amikor ők maguk azt sem tudják, hogy merre van előre és merre hátra, és már azt is egyre nehezebben, hogy merre van a jobb és merre a bal. Ezeknek a pártoknak ebben a szétesettségben, a béka segge alatti mutatóikkal, a népszerűtlen vezetőikkel a civilek általában, és a civilek különösen a saját oldalon a legveszélyesebb ellenfeleik lehetnek.

false

Fotó: MTI – Kollányi Péter

Igen, Ti vagytok az ő igazi konkurenciájuk. Hiszen egyszer csak előlép(het) valaki közületek, aki tevékenyebb, okosabb, előrelátóbb, tisztességesebb, bölcsebb, demokratikusabb, liberálisabb, megértőbb, toleránsabb, taktikusabb, higgadtabb, szerényebb és bátrabb, mint ők együttvéve. Egyszóval, bármikor előléphet egy igazi politikus, aki nem csak nevében, de tudásában, képességeiben is az lesz. Valaki, aki mögé, mellé újra oda lehet állni, akiben lehet bízni, akinek lehet hinni, aki nem fanatizál, szónokol és pózol, hanem jövőképet ad, akinek van programja, aki érti, nem csak látja, hogy mi folyik itt. S aki nem „másutt lesz épp”, amikor jelen kellene lennie, és aki akkor beszél, amikor megszólalni fontos és hallgat, amikor nem kell a szót szaporítani.

Szóval Kedves Civil Barátaim, nem értitek a lényeget.

Mert nektek nem kell gazsulálni a pártoknak, hogy azok vegyenek részt a rendezvényeiteken, tüntetéseiteken. Sőt! Nektek kellene megtiltani, hogy ebből a politikus gárdából bárki odajöjjön píárkodni. Azt írta valami nagyokos valahol egy Facebook-poszt kommentjében: „Azok a civilek, akik a kormány ellen szerveznek tüntetést, már nem civilek többé” – és a saját ostobasága igazolásául az egykor civilként indult Milla pártosodását hozza fel példaként.

Nos, ha ti nem civilek vagytok, akkor mégis mik? Ha az, aki a demokráciát, az általános emberi és emberiességi elveket és jogokat romboló és azokat lábbal tipró, fékevesztett és kontroll nélküli kormányzati diktatúra ellen lép, nem civil, akkor az mi vagy ki? Fizetett ügynök, külföldi kém, ahogy kedves vezetőnk mondta a minap? Ez egy eszement baromság!

Ti, barátaim, civilek vagytok, de nem biztos, hogy mindig azok is maradtok. Ám ezzel sincs semmi baj. Csak nem kell erőlködve, sietve és az eseményeket siettetve a korpa közé keveredni. És nem kell kétségbeesni, ha a korpa nem keveredik közétek. Pártok jöttek, pártok mentek az elmúlt 25 évben. Nincsenek szent tehenek a pártok között sem. Az a párt, amelyik elveszti a kapcsolatát a szavazóival, vagy lenézve őket fanatizálni, szavazógéppé alakítani próbálja híveit, az nem érdemli meg, hogy a szavazóit képviselhesse. Ez ugyanis nem egy  jog, hanem egy megbízatás, amit ki kell érdemelni.

Szóval én úgy gondolom, egy percet se törődjetek azzal, hogy méltóztatik-e a nagyságos politikus úr odafáradni egy civil megmozdulásra. És ha nem méltóztatik, az ne szegje kedvét senkinek. És ha most még csak kevesen vagytok, az se. Mert mindennap többen lesztek, mert ez a dolgok rendje, amit nem lehet feltartóztatni. Csak a tiszta hangra kell vigyázni. Mert az nagyon hiányzik már évtizede vagy még régebb óta is a magyar politikából, úgy en bloc!

Ölellek Benneteket!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.