Tíz ujját megnyalná a Narancs igényes olvasója a Városliget átfogó hasznosítási koncepciójáról rendelkező tavaly júliusi, 1397. számú kormányrendelet olvasásakor. A Műszaki és Közlekedési Múzeum bővítése, Tudás- és Élményközpont kialakítása a Pecsából (magyar la Villette park?), a Hungexpo-barakkok elbontása, a vízfelület helyreállítása, a zöldfelület biológiai aktivitásának növelése, a Szépművészeti Múzeum gipszmásolat-gyűjteményének a komáromi Csillag Erődbe telepítése, a Román Csarnok megújítása és egy múzeumi restauráló központ kialakítása a Szabolcs utcai kórház helyén...
Nem áll ugyan a határozatban, de hiteles források említik a 150 milliárdos költségkeret meglétét.
Olvasója válogatja, hogy hányadik ujja állna meg a levegőben, amikor odaér, hogy a projektum része, sőt lényege öt új múzeum építése a Liget peremén. Van, akinek innen még édesebb az ujjnyaldosás, és van, akinek elmegy a kedve az egésztől.
| ||
Múzeumi örökség
Fölmenőinknek hála, Budapestnek gazdag a múzeumi öröksége. Gyűjteményekben, szervezeti és működési kultúrában, épületeiben egyaránt. A Szépművészeti néhány gyűjteménycsoportja egyenesen a világ elitjébe tartozik. A közelmúltban hasonlóan magas szintre tornázta fel magát ugyanennek a Szépművészetinek számos kiállítása.
Az örökség kötelesség, áldozunk is reá derekasan. És nyerünk is rajta rendesen. A múzeumok az idegenforgalom bástyái, állják a versenyt a többi látványossággal: műemlékkel, fürdővel, romkocsmával, szabadulószobával a városba látogató - jelesül a külföldi - turisták szemében (lásd a táblázatot).
| ||
Erős a Városliget vonzása is. A Liget helyezése a budapesti attrakciók kiválasztott idegenforgalmi ranglistáin: Michelin 24, Tripadvisor 38, VirtualTourist 22, PlanetWare 8, és jegyzi a View On Cities, a Business Inside és a Viator portál. Számottevő az egyes összetevők - Széchenyi fürdő, állatkert, Vajdahunyad vára, Anonymus-szobor stb. - önálló vonzereje is.
A hírek szerint a 150 milliárdos céltámogatás fele menne az öt épületre. A teljes összeg a fővárosi múzeumokra jutó összes idei közpénz mintegy tízszerese. Értelemszerűen ennek a fele, az új épületekre szánt 75 milliárd mintegy öt év teljes működési és fejlesztési támogatásával ér föl. Engedjük át másnak a részletek firtatását, milyen döntés-előkészítési és -hozatali mechanizmus hordta ki ezt a bónuszt, és azzal se foglalkozzunk, hogy mi lesz a viszonya az uniós támogatásokhoz. Nyugtázzuk, hogy keleties társadalmi berendezkedést idéz az a modell, ahol a mezei intézményrendszer rövid pénzügyi pórázon van tartva, de a centrum pazarló ötleteire busásan jut pénz. Tapsoljunk viszont, hogy ezúttal hasznos, nemes és legitim célokról van szó: gigantikus vitaminbomba a magyar múzeumügy fejlesztésére és Budapest vonzerejének erősítésére. Mire mehetünk vele?
Menjünk sorjában
A turisták világszerte a szépművészeti gyűjteményekre kíváncsiak a leginkább, és láttuk, hogy ez éppen a fő erősségünk. A Szépművészeti Múzeum azonban csak néhány kényszerű alagsori bővítéssel tudta a XIX. századi közönségbarátságot a XXI. századhoz közelíteni. Áldás lenne a tágas, korszerű fogadóterek kialakítása. Összeszorul az ember szíve, hogy nem valósult meg az a terv, ami a Louvre piramisához mérhető hatást (és komfortot) ígért: a bejárati lépcsősor egyik felének lefelé döntése mozgalmassá tenné a Schickedanz-homlokzat méltóságos unalmát. Ha ugyanerre nem is, de másféle megoldásra és a belső terek teljes újjávarázsolására nagy a szükség. Visszaszervesülhetne a klasszikus magyar anyag a galériából, ha éppen ez a koncepció. Vagy a modern is.
A világon napjainkban a kortárs képzőművészet bemutatására áldoznak a legtöbbet, ez a városfejlesztésnek általában, a kulturális beruházásoknak különösen ikonikus terepévé vált. Elmondható ez a Müpa mellé húzott Ludwigról is, hiszen kialakítása igényes, és tisztes közpénzáldozatot igényelt a születése (igényel folyamatosan ma is). Helye van azonban egy olyan gondolkodásnak, hogy épüljön a turisták áramlási útjába jobban illő, a tartalomról messziről árulkodó - tehát kellően extravagáns - új kortárs művészeti múzeum, amely befogadja a galéria kortárs magyar anyagát is, ha tényleg költözni kell a várból.
Az Iparművészeti a belle époque leghitelesebb öröksége, kívül és belül is, a gyűjteményeivel. Most már tényleg meg kell építeni azt a szárnyat, amire Ferenc Ferdinánd is áldását adta volna, ha elmarad a világháború, és 1916-ban ő a királyunk.
A Wikipédia ide vágó listáin rendre kétannyi cseh fotóművészt találni, mint magyart, a két Capával vagy Kertésszel. Tenni kéne valamit. Vajon az Ernst Múzeum helyét elfoglaló Capa Központ a Mai Manóval párban fölfejleszthető egy erős fotóművészeti múzeummá? Eszményi az elhelyezkedése, beleillik a kulturális sugárút koncepcióba, amit néhány éve a kultuszminisztérium is a zászlajára tűzött.
A Műcsarnok-béli kiállítás sikere igazolja, hogy ordító szükség van egy igazi építészeti múzeumra, tágas terekkel, háromdimenziós és digitális látványanyaggal. Erre áldozni kell, szakmai tartalomra éppoly gazdagon, mint épületre.
Be a ligetbe
De ennyi elég az álnaivitásból. Szó sincs átfogó múzeumi stratégiáról. Ötletek vannak, s ahogy születtek, el is dőltek. Öt épületnek kell kinőnie a Városliget öt pontján, punktum. Öt kihívóan korszerű háznak a képzőművészet, építészet, néprajz, zene és fotográfia témájában.
A művészeti múzeumokat szemlézve induktív úton is eljutottunk egy új kortárs művészeti és építészeti múzeum igényéhez. De nem a Ligethez! Egyáltalán nem meggyőző az az érvelés, hogy a múzeumok is úgy viselkednek, mint a vendéglők, amiket köztudottan érdemes fürtökbe telepíteni. A világban egy-két olyan múzeumi negyed van, ahol háromnál több intézmény fér meg egy kupacban. Valójában a berlini múzeumsziget az egyetlen, amely a XVIII. századi kezdetektől szervesen épült ki, de nem véletlen, hogy az új múzeumok és kiállítóhelyek nem melléjük telepednek. Bécsben a belvárosban rekedt katonai istállók tágas udvarára állított Mumok és Leopold példázza az urbanisztikailag átgondolt sikeres múzeumi negyed jogosultságát - amihez hosszú évek szakmai és politikai vitái vezettek.
A bécsi katonai istállótömbbel kezdeni kellett valamit. Önmagában kevés volt. A Városligettel is kell kezdeni valamit, de éppen önmagából kell többet kapnia! A Central Parkot és a Hyde Parkot sem új épületekkel teszik még vonzóbbá.
Dicséretes a nemzetközi építészeti tervpályázat gondolata, és - akár ha a zsűri külföldi tagjait vesszük csak számba - kiemelkedő színvonalú a szervezése. A cél azonban vitatható. Az, hogy a Ligetbe (vagy a peremére) tűzött öt új épületcsoda minőségi fejlődést ígér a magyar múzeumügynek és a város idegenforgalmának. Akkorát, ami arányban áll öt békeév teljes múzeumi támogatásával. És ami ellensúlyozza, hogy a Liget ettől kevéssé lesz ligeties.
Hány olyan parádés épületünk van városszerte, ami felújítva inkább kerül a turisták lencséje elé, mint amit az új házaktól várunk? És hol az a családfő, aki egy nap egy helyen egynél több múzeumon tereli végig a családját?
Vissza a sorba
Lehiggadásul térjünk vissza a múzeumi szemléhez. Soha nem azonosultam a Néprajzi Múzeum mostani elhelyezését védő vagy mentő érvekkel. Kötelességünk egy tisztes, új otthont találni számára. A Kossuth tértől számított öt kilométeres körben számtalan épület vagy terep közül lehet választani, ha van elszántság, forrás, és nem kell ragaszkodni a Ligethez. (Ekkor talán a Mezőgazdasági Múzeum is felbátorodna, van-e élet az elvarázsolt Vajdahunyad várán kívül is.)
A ligeti koncepció nem tükrözi a kormány iparfejlesztési filozófiáját; az oktatáspolitika bezzeg hirdeti a műszaki és természettudományok fontosságát. Kevés szó esik a Természettudományi Múzeumba ölt uniós fejlesztések kiváltásának a módjáról, és a születése óta gyakorlatilag hajléktalan Műszaki Múzeumról (csak a közlekedési részlegéről). A fogamzás fázisában van egy kreatív-innovatív rokon terve, a házáról tartanak az álmok a legelőbb: ha nem győz a józan ész, akkor a Nemzeti Színház pártás teraszáról Budára nézve a többemeletnyi színes Rubik-kocka tükröződik majd a Duna fodrain.
Nem esett szó a zene házáról. A kiírás ismeretében sem könnyű eldönteni: mire szolgál, miért is kell, miért a Ligetbe kell?
Nyolc indok
Tény, hogy napjainkban múzeumépítési boom van a világban. Ezer oka lehet egy ilyen döntésnek. No jó, legalább nyolc, taszításnak vagy vonzásnak engedő indíték:
1. A múzeum kinőtte a régi házat.
2. A régi épület nem volt igazán alkalmas.
3. A régi előnytelen helyen volt.
4. A régit el kell hagyni (szegény Vendéglátó-ipari Múzeum kétszer élte ezt meg tíz éven belül).
5. (Innen a vonzások:) Vadonatúj múzeum születik.
6. Kezdeni kell valamit egy épülettel (Museumsquartier Wien).
7. Kezdeni kell valamit egy várossal (Nantes, Metz), városrésszel (európai kikötők tömege).
8. Ki kell elégíteni a szakmai és politikai becsvágyat.
Vajon melyik tényező játszik szerepet melyiknél az öt közül?
Ekkora lélegzetű közösségi vállalkozás előkészítésére sok energiát áldoznak és nagy nyilvánosságot szánnak a plurális, körülményes, ám megkapóan sikeres társadalmak. Van egy fogalom: a megvalósíthatósági vagy hatástanulmány. Ami néha kölcsönösen komolytalanba vett előjáték finanszírozó és kedvezményezett között; jobb esetekben - miért ne lennénk már egyszer mi is ilyenek - a hatástanulmány invitál a komoly érvek ütköztetéséhez. Egyelőre semmi ilyesmi nem található a www.ligetbudapest.org oldalon.
Vegyük például a turistaforgalmat. 2012-ben 2,7 millió külföldi fordult meg budapesti kereskedelmi szálláshelyen (ahol 6,5 millió éjszakát töltöttek). Ha helyes a muzeológusok által becsült 1,1 milliós szám, akkor a külföldi vendégek több mint 40 százaléka betért legalább egy múzeumba. Bizonyára a többi 60 számára is imponál a város kulturális kínálata. Mégis, milyen számok lebegnek a projekt álmodói szeme előtt a bukolikus háttérből kiemelkedő új épületek és a kecsegtető új tartalmak hatására?
Vagy nézzük a múzeumok látogatottságát. Ambicionálja-e a program a csökkenés megállítását? Láttuk, hogy 2008-2012 között eltűnt félmillió látogató. A rendszerváltás utáni csúcson, 2005-ben a főváros múzeumai még 5,1 millió látogatót regisztráltak. Egyúttal azonban a magyar múzeumok nagy lépéseket tettek, hogy ne fájjon a szívünk, ha egy nyugat-európai múzeum szolgáltatásaival szembesülünk. Az elmúlt évek uniós támogatásai ezen a területen a közönségbarát közösségi múzeumok megvalósítását célozták. A csökkenő látogatószámmal egy intenzívebb tartalmi fejlesztés áll szemben, a kevesebb látogató több szolgáltatást kap. (A regisztrált múzeumok száma az 1990-es 754-ről 2012-ben 672-re csökkent.) Vajon a 150, illetve 75 milliárdból mekkora rész milyen tartalmi, szakmai fejlesztést szolgál? (Beleértve a gyűjteményfejlesztést.) Mi a program muzeológiai víziója?
Álljunk meg egy percre
Mondják, amúgy sem lesz rá forrás. Akik annak idején azt jósolták, hogy a Kárpátok géniuszának sem lesz pénze a bukaresti városátalakítási vágyai kiélésére, alábecsülték az önimádatban, a megalkuvásban és a tompa közönyben rejlő hatalmas erőt. A sukorói kaszinóálomban is a terv hagymázossága volt az igazi politikai hiba, nem pedig a telekcserés simli.
Mondják - röstellem előhozni az ezerszer rágott csontot -, a Guggenheim-múzeumhoz is bátorság kellett. Az - továbbá évtizedes, körültekintő rákészülés egy olyan helyen, ami a kényszerű struktúraváltás legmélyén is Spanyolország egyik leggazdagabb városa volt. (Bilbaóról beszélünk.)
Főkegyúri elhatározás esetén nincs helye kételynek, kekeckedésnek, ellenkezésnek. Isten ments - hát még örülni se tudunk ekkora kulturális juttatásnak? Örülünk, persze (innen indultunk ki), de kérdezni csak szabad. Nem érdemelné-e meg a város néhány más szeglete, hogy részesüljön a jóból? Nem hozna többet a városimázs konyhájára egy térben elosztott fejlesztés? Mi itt a gomb, és mi a kabát? Az ötpöttyös beépítési terv nélkül nincs Liget Budapest?
A szerző kultúrpolitikai szakértő, a Budapesti Kulturális Obszervatórium nevű civil szakértői műhely vezetője. (Korábbi interjúnkat vele lásd: "Nem demokratikus, nem átlátható", Magyar Narancs, 2013. december 19.)
