Teljes egy napig bizonytalanságban lebegett az egész ország: vajon kizárólag magyar termék lesz-e a pálinka, vagy osztozni kell rajta a románokkal. Nos, szerencsénk volt: az EU illetékesei szerint a jövőben miénk és csak a miénk a pálinka, ja és még az osztrákoké, hogy rohadjanak meg, akik helyenként szintén főznek barackpálinkát (nyilván az egykor Prónay által kormányzott Lajtabánságban, hol másutt, elvégre zergetollból, édelvájszból és bőrnadrágból elméletileg nem lehet pálinkát főzni - bár ha sátorlapból igen...). Korai azonban az öröm: lehet, hogy a tokaji meg a pálesz megvan, de még további, sajátságosan k. und k. európai termékek, eljárások, know-how-k és praktikák százai, sőt ezrei várnak arra, hogy levédjük őket a magunk számára, elvégre, mint azt politikusainktól is gyakorta halljuk, nem mehetünk üres kézzel az unióba. Hogy rögvest az alkohollal folytassuk a sort: nem elég a tiszta gyümölcspálinkát levédetni (ez amúgy is csak igen kis részét teszi ki a tömény szeszek kereskedelmi forgalmának), hiszen ott vannak a legendás, hidegen kevert fekete és barna címkés cuccok, s ha már itt tartunk, a kevert, amelyhez fogható aligha akad széles egy Európában. S már vetett ki, hogyne vetett volna még ennél is súlyosabb hungarikumokat magából a magyar talaj: elég csak a Top Turul Kft. által egykoron gyártott és forgalmazott Hun-Mix márkanevű vörösboros kólára gondolni.
De a tartalom sem minden, ügyelni kell a formára is: az egyszerre elegáns és praktikus féldecis kiszerelés (az ún. folyékony uzsonna) szintén csak arra vár, hogy lestopizzuk, hasonlatosan a boroskannához, amely közismerten a legősibb magyar űrmérték. S vajon mikor leszünk olyan élelmesek, hogy végre eredet- és eljárási védelem alá helyezzük a cukorcefrén át megvalósuló tablettás-műtrágyás bor receptjét, mielőtt a luxemburgiak vagy a portugálok (románok, bolgárok, aromunok, lipovánok) elénk vágnak?
Ám ez csak a sor eleje. Szabadalmi oltalomért kiált a savazott gázolaj, a fémfűrésszel elkövetett szelektív színesfémgyűjtés (mint tudjuk, a fémhulladék gyakorta mellszobornak álcázza magát, de ez a gyakorlott gyűjtőt nem téveszti meg), az áramlopás, a villanyóra/gázóra megbuherálása, az áfacsalás különösen primitív módozatai, s végül (hogy alkohollal is zárjuk a sort) a hűsítő hatású Diana sósborszesz, amely Gabi fogkrémmel keverve egyszerűen szédületes. Tudjuk, mindez nem lesz egyszerű. Mint a pálinka esete mutatja, a csatlakozni vágyó népek és kormányok máris gyanakodva méregetik egymást, s ha beindul a gőzhenger, vélhetőleg egymásra licitálnak a kompetitív felek: jól van, a pakurabázisú minőségi málnaszörp a tiétek, de az Éva vermut a miénk, a cigirágót elbuktuk, de a snúr és snóbli a miénk, a rablóultival és a lórummal egyetemben. A legnagyob vita gyaníthatóan a természetes eredetű, elegyes kalória- és vitaminbomba, közismert nevén a moslék eredete körül robbant volna ki, szinte már láttuk is magunk előtt, mint esnek egymás torkának (ezúttal az ún. "házikoszt" ügyében) a térség szerencsétlen sorsú népei, ám az említett sors végül közbeszólt: mint kiderült, az EU fafejű és korlátolt bürokratáinak köszönhetően ezt a nemes cuccot már réges-rég betiltották. Na ennyit a szabadságról.
