Kettős leléptetés

  • 1999. április 15.

Publicisztika

Kettõs leléptetés

Túlságosan is kézenfekvõ dolog a Nemzeti Színház építése körül kerekedõ háborúságot színházi metaforákkal megközelíteni - úgymint sokfelvonásos tragikomédia, színház az egész világ, és színész benne minden ember satöbbi -, de ez a nyelv tûnik a legalkalmasabbnak. Szóljon, akinek nincs olyan érzése, hogy õ a közönség, befizette a jegyárat (közadakozott Gobbi Hilda szavára, márciusonként lerótta adóját), minek fejében a komédiások kapitális abszurd elõadást produkálnak neki, lehetõleg úgy, hogy õ abból árva mukkot se értsen, viszont kötelezõdjön el érzelmileg, tapsoljon és fütyüljön hevesen.

A lapzártánkig utolsó felvonásban a fõváros - amely még az elõzõ kormánynak ajándékozta az Erzsébet téri telket a Nemzeti Színház felépítése céljából - úgy értelmezte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma legutóbbi lépését, mintha a kormányzat eleve nem is akarna megállapodni a belvárosi gödör eltüntetésérõl és egy városligeti gödör kiásásáról, hanem újabb és újabb cikcakkjaival csak azt szeretné elérni, hogy a tárgyalások a fõváros miatt szakadjanak meg. Ha ez volt a cél, akkor kipipálhatják, hiszen Demszky Gábor bejelentette, fölállnak az asztaltól, mert a kormány csak színleli megállapodási, sõt színházépítési szándékát. A fõpolgármester ezt arra alapozta, hogy a minisztérium által megfogalmazott legújabb feltételrendszer visszalépést jelent a korábban mindkét fél által elfogadottakhoz képest. Akkor pedig nincs mirõl tárgyalni, ti borítottátok fel az asztalt, mutogatnak a 4-es metróper elsõ fokú nyertesének önbizalmával a Városházáról a Szalay utcába. De, de, tárgyaljunk még, mondogatják arcukra erõltetett mosollyal miniszterük távollétében az ottani ifjú államtitkárok.

E ponton kellene a közönségnek tüzetes vizsgálat alá vennie azokat a papírokat, amelyeket a politikusok lobogtatnak - van ugye egy 24 pontos verzió (a fõváros szerint közösen dolgozták ki, a minisztérium másképp emlékszik), egy 7 pontos verzió (ezt Demszky azzal a záradékkal írta alá, hogy csak a 24 ponttal együtt érvényes, Hámori miniszter pedig Demszky záradéka fölött írta alá), és van egy 17 pontos verzió (amit a fõváros elfogadhatatlannak talált) -, de ezeket még itt is, pláne egy tévétudósítás perceiben képtelenség részletekbe menõen összevetni, marad hát a színház: ki alakít hitelesebben. Ez pedig nemcsak a szereplõktõl függ, hanem attól is, ki nézi. És bármit mondanak, egyre inkább olyan párviadalhoz kezd hasonlítani a dolog, ahol az egyik hõs maga vesz részt a harcban, a másik meg csak a segédeit küldi oda (Orbán Viktor már a kezdet kezdetén közölte, nem tárgyal Demszkyvel, forduljon Hámori József miniszterhez bizalommal). Mindkettõ le akarja gyõzni a másikat, mindkettõ a másikra akarja hárítani a felelõsséget a kudarcért, ez egyértelmû. De az is egyértelmû, hogy a miniszterelnök kezdte, aki - miután hagyta, hogy beosztottjai hónapokig összevissza beszéljenek - nyilvánvalóvá tette: szó nem lehet arról, hogy a Magyar-Horn-alapra építsenek Nemzeti Színházat. Orbán Viktor számára érezhetõen az az elsõdleges, hogy az ne épüljön meg, a csereépület pedig - ami Schwajda György kormánybiztosnak sokkal fontosabb, mint neki - leginkább csak Demszky pofozásának eszközeként érdekli. De a homokzsák visszaüt. A publikum meg visszakérheti a jegy árát, nem erre fizetett be.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.