Az a jó a nagy és unatkozó országokban, hogy olyasmiket találnak ki, mint a Rendkívüli Ügyek Minisztere. Ez egyébként nem túl strapás állás, általában nincs semmi, kapálgatás a dácsa körül, mézescsuprok rendszeres ellenõrzése a kamrában, de aztán egyszer csak hírnök jõ pihegve: a magyarok nem engedik át a haditeherautókat!, és akkor a rendkívüli ügyek minisztere ugrik a repülõre, és teszi a dolgát.
A Rendkívüli Ügyek Miniszterének munkaköri leírásában kiemelt helyen szerepel, hogy ilyen esetekben oda kell mennie a - lehetõleg kisebb - országba, és meg kell fenyegetnie azt. A miniszter ilyenkor már eleve feltartott mutatóujjal száll ki a gépbõl, a lépcsõ alján összehúzza a szemöldökét, és azt mondja: akkora országból jövök, hogy ha egy milliméternyit arrább csúszik a térképen, maguk már nincsenek is.
Ha nem lennének teljesen hülye népek és nemzetek a térképen, a többiek egyébként is már rég leestek volna a Déli-sarkig.
Amennyiben a francia szakértõk javaslata, miszerint Szerbiát hazánk felõl lerohanni a legkedvezõbb, igaz, és nemcsak a sampánymámor mondatta velük ezt a hülyeséget, hanem megbeszélték a fõnökeikkel és a feleségükkel is, mielõtt kikotyogták, szóval akkor össze kéne hozni az egész meccset itt az orosz Rendkívüli Ügyek Miniszterével, a francia csapatokkal meg természetesen velünk együtt, valahol az akasztói stadion környékén, egy álmos tavaszi délelõtt.
A szerbek meg szívjanak, hogy õket kihagytuk ebbõl is.
