Ki pucol a végén?

  • 2000. november 2.

Publicisztika

Ássanak minket derékig a földbe az első sorban egy millenniumi zászlóátadási ceremónián, ahol rövid expozéja után Nemeskürty István Kaya Ibrahimot kéri fel az ünnepi beszéd megtartására, valamint az áfa befizetésére, de egyszerűen nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy ezt az egész kisgazda-tűzijátékot valaki nagyon kavarja.

n Ássanak minket derékig a földbe az első sorban egy millenniumi zászlóátadási ceremónián, ahol rövid expozéja után Nemeskürty István Kaya Ibrahimot kéri fel az ünnepi beszéd megtartására, valamint az áfa befizetésére, de egyszerűen nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy ezt az egész kisgazda-tűzijátékot valaki nagyon kavarja.

Torgyánt sokan dobhatták fel akár a kisgazdapártból is (például egy ellenérdekelt gazdasági csoport emberei), és az sem tűnik kizártnak, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium előző vezetésének gázos ügyei éppenséggel maguktól, mintegy a hivatali működés automatizmusának köszönhetően kerültek napvilágra.

De lehet, hogy mégsem kéne ennyire naivnak lennünk.

Torgyán József politikai vesszőfutása az államfőválasztással kezdődött. Ugye, emlékszünk még azokra az időkre, amikor Torgyán József szűk baráti köre (Lányi Zsolt, Horváth Béla) a köztársaság elnöki székében épp Torgyán Józsefet látta volna a legszívesebben; és bár az érintett szemérmesen hallgatott a dologról, azt sejteni lehetett, hogy neki sem lett volna ellenére a dolog. Arról, hogy Torgyán minek a hatásra tett le ambícióiról, mind a mai napig nem hallottunk elfogadható magyarázatot: az elmúlt hetekben róla napvilágra került információk az élénkebb fantáziájúaknak mindenesetre adhatnak némi okot az elgondolkodásra. Az azonban tény marad, hogy Torgyánt megalázta és megverte Orbán és Kövér akkor, amikor Torgyán tőlük tudta meg, hogy az FKGP kit jelöl államfőnek; és Torgyán ezt pontosan így is élhette meg.

Az újabb állomást a lejtőn Pepó Pál lemondatása jelentette. Pepó (bár a kormány beiktatása táján Orbán Viktor is mint kitűnő szakelemről nyilatkozott róla) echte Torgyán-káder volt, ami utódjáról, Ligetvári Ferencről már korántsem mondható el. Sőt Ligetvári és csapata az elmúlt hetekben maga is sokat tett azért, hogy az FKGP hat láb mélyre verekedje magát a föld alá, hogy mást ne mondjunk, szemrebbenés nélkül teregették ki a Környezetgazdálkodási Intézetben folyó sírva vigadás számláit (ami miatt - az ő szempontjukból mindenképp - joggal nehezteltek meg rájuk a kisgazda vezetők). Torgyán azonban már annyira gyenge, hogy - a lapzártánkkor épp érvényes állás szerint - saját miniszterét, Ligetvári Ferencet sem tudja elmozdítani a helyéről. És akkor a múlt héten a Nemzeti Földalap ügyében elszenvedett vereségéről még csak nem is szóltunk.

Torgyán kész. Torgyánt kikészítették.

Szó se róla, a Fidesz belső vezetőinek - és személy szerint Kövér Lászlónak (a volt titkosszolgálati miniszternek, akinek a koalíciós partnerekkel való kapcsolattartás is benne van a munkaköri leírásában) - van némi rutinja kisebb jobboldali pártok kicsinálásában. A KDNP meg az MDF, Giczy, Füzessy, a három Miklós, Lezsák meg a többiek, akik lefosott kilométerkövekként jelzik a Fidesz hatalomba vezető útjának állomásait, csodákat tudnának mesélni. És nem vitás, hogy a kisgazdapártból a Fidesz a legjobban a kisgazdapárt szavazóit szereti. Akik egy része az FKGP elenyészésével a Fideszhez, másik része pedig az MSZP-hez vándorol majd. Hogy mennyi ide és mennyi oda, az akár a 2002-es választások végkimeneteléről is dönthet. Hisz a Fidesz 1998-ban az egyéni körzetekkel nyerte meg a választást, mégpedig az FKGP-szavazók második fordulós átszavazása révén.

De mi történjen addig a kormánnyal?

A Fidesz számára kulcsfontosságú, hogy a nyilvánosság előtt el tudja magáról hárítani a felelősséget a kisgazdapárt balhéiért. Ezt a leghatékonyabban akkor tehetné meg, ha - némi antikorrupciós csinnadratta kíséretében - most azonnal kirúgná koalíciós partnerét. Nem kétséges, hogy pusztán evvel a lépéssel sokat hozna a még mindig vezető MSZP-n - de még csak új választásokra sem lenne szükség. Hiszen kisebbségben is vígan el lehet kormányozni az országot a következő szűk másfél évben. Az alkotmány szerint a köztársasági elnöknek az égvilágon semmit nem kell tennie, ha a kormánynak elfogy a többsége a parlamentben. A Fidesz nagy, átfogó reformokra már nem készül; egy-két kósza törvényjavaslathoz pedig éppenséggel mindig össze lehet ütni valami alkalmi többséget, vagy legalább rávenni néhány (MIÉP-es? független?) képviselőt, hogy a szavazáskor maradjon otthon a valagán. A kisebbségi kormány csak akkor bukna meg, ha az Országgyűlés nem fogadná el a költségvetési törvényt.

Mármost ilyenből a választásokig egy darab lesz. Az, amit épp most tárgyal a parlament. A kétéves. És amelyről Torgyán József sietett bejelenteni: súlyos szankciókkal kell szembenézniük azoknak a kisgazda képviselőknek, akik nem szavazzák meg.

Ha másért nem, a szabad elvonulásért.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.