Kis pénz az ablakban

Publicisztika

Kezdhetünk reménykedni! Talán elmarad az eddig szokásos cirkusz a legközelebbi parlamenti választás körül.
Talán nem fognak dühödt polgári körösök újra- és megint újraszámlálást követelni. Pedig látszólag egyszerű dolgokban állapodott meg a négy jelentősebb (vagyis az Országgyűlésben egynél több képviselővel domborító) párt. Például külföldön bóklászó honfitársaink a konzulátuson is szavazhatnak, nem csak a nagykövetségen. Adtak a paranoiának is egy jó nagy puszit - persze mit lehet tenni, ha egyszer e honban még mindig százezrekben él ama erős hiedelem, miszerint a legutóbbi választást (meg a tavaly decemberi népszavazást) a liberálbolsik csak rejtélyes, aljas módszereik segedelmével fordították a maguk javára. Reszkethet a sok szavazatot vásárló, kékcédulás bolsi - ezentúl bővülnek a jogorvoslati lehetőségek, ráadásul tilos lesz adattovábbító eszközöket bevinni a szavazó-helyiségekbe, ami remélhetőleg egyenértékű lesz a szavazók alapos, valamennyi testnyílásra kiterjedő motozásával. De ami a legfontosabb: kötelező lesz az újraszámlálás - egészen addig, míg két egymást követő esetben nem kapják meg ugyanazt az eredményt. Üdvözlendő, hogy ezentúl több idő lesz fellebbezni, s megfigyelők delegálása sem lesz olyan szigorú határidőkhöz kötött. Azt pedig már a honatyák józan belátásának tudhatjuk be, hogy ezentúl nem lehet egy népszavazási ívre egynél több kérdést feltenni - a polgárnak éppen elég gondot okoz az első feladat megválaszolása, mire a másodikra kerülne a sor, a tanár már be is szedte a dolgozatot.

Néhány problémát azonban felvet a megállapodás: leginkább annak a hiányát, ami miatt egyelőre csak az MDF veri magát, hogy tudniillik a kampányfinanszírozás átláthatóvá tétele körül igen mély a hallgatás. Vagy inkább túlságosan is beszédes: a mocskos kampánypénzek ellenőrizhetetlen felhasználása masszív eleme marad honi parlamentáris hagyományainknak. Márpedig ez a rákfenéje a jelenlegi berendezkedésnek: a párt- és kampányfinanszírozás a színlelésre, a hazugságra épül. Arra, hogy mindenki tudja mindenkiről: a választási költségek elszámolásakor szemérmetlenül hazudik. Amit az a végtelenül cinikus szabályozás legitimál, hogy az ellenőrző szervnek (Állami Számvevőszék) azt kell hiteles adatként elfogadni, amit a pártok önmagukról állítanak. Ráadásul nem csak ez a baj: vajon hány (kis-, közepes, de főleg nagy-) vállalkozás (és "vállalkozó") köszönheti karrierjét a kampány idején kötött alkuknak? S vajon összedőlne-e a világ, ha mindez nyíltan menne; nemcsak azért, mert így volna törvényes, hanem mert a választó ennek a tudatában (is) alakíthatná a maga döntését?

A korrupt és romlott szisztéma tehát maradt: merőben technikai jellegű módosítások születtek, többségük semmi mást nem szolgál, csak a jobboldali paranoia leszerelését (mintha azt bármi is megszüntethetné). De hát fel lehet végre mutatni valamit az aggódó nagyközönségnek: pártjaink nemcsak egymás agyagba döngölésére képesek, de a nagy, országos ("nemzeti") célok érdekében, lám, megegyezésre is. Aki több pénzt tud mutyiban összeszedni, az fog tökösebb, mindenhová eljutó kampányt csinálni.

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.