Torgyán az általa főszerkesztett Kis Újság című lapban a Fideszt a kisgazdapárt lefejezésének szándékával vádolta meg. Rögtön utána ultimátumot adott a kormányfőnek: a koalíciós szerződés alapján az FKGP-nek járó tárcák élére az FKGP akarja kinevezni a minisztereket: Boros Imrének mennie kell. Orbán Viktor erre azt mondta: mindent meg lehet beszélni, ajtaja mindenkor nyitva áll. A kormányfő vagy azért mondta ezt, mert a tavaly óta érvényben lévő stratégia értelmében neki a pártpolitikán felül álló, mindenkivel megegyezésre törekvő miniszterelnököt kell játszania, vagy azért, mert egyelőre nem tudja, hogy mit tud Torgyán.
Tavaly e hasábokon megírtuk, hogy mi a politikai tétje a kétéves költségvetésnek, amelynek megszavazását Torgyán lényegében kierőszakolta a frakciójában (jóllehet a kisgazdák közül többen is kételyeiknek adtak hangot). A legfőbb politikai szempont az volt, hogy a Fideszt ne kösse semmi a továbbiakban az kisgazdákhoz; hiszen Orbánéknak a frakció voksai kellettek csak; az pedig többé-kevésbé világos volt, hogy annyi darab kisgazdát nem tudnak átcsábítani (37), amennyi a kormánytöbbség biztosításához minimálisan szükséges lenne.
Ám amíg a kisgazdákra szükség volt, Torgyán tabu volt a Fidesz és környezete számára; hiába ágált Illés Zoltán alelnök Pepó Pál ellen, Torgyán miatt sokáig semmit sem tehetett ellene; és amikor az új környezetvédelmi miniszter csapata tényfeltárásba kezdett a tárcánál, a rendteremtőknek hamarosan menniük kellett, mert Torgyán úgy akarta, és Orbán - miközben persze bátorította is az oknyomozást - nem ellenkezett. Figyelmeztetésnek akkor még ennyi is elég volt. Meg a Székely-ügy, amiről az idő múlásával és a nyomozás előrehaladtával mind kevesebbet tud az állampolgár.
A Fidesz üzenete azonban minden érintett kisgazda számára nyilvánvaló volt: tudunk rólatok. És tudjuk, hogy tudjátok, hogy mi tudjuk. És ha jó kiscserkészek lesztek, rajtunk kívül még nagyon sokáig senki nem tud majd semmit. E feltételezésünket - egyes Fidesz-vezetők jóval a nyilvánosságra kerülésük előtt értesültek már jó néhány kisgazda-vircsaftról, például a Deésy-féle kazettáról - későbbi sajtónyilatkozatok is megerősítik. (Az elképesztő és megmagyarázhatatlan egyébként ebben az, hogy e gengsztertempót a magyar közvélemény gondolkodás és bármiféle felháborodás nélkül úgy kajálta meg, mint a politika szokásos napi ügymenetét, és még korábban józan ítélőképességűnek mondható vezércikkírók is szinte csettintettek ennyi fideszes ravaszság láttán.)
Az elmúlt lassan egy évben végképp egymás zsarolására és kompromittálására redukálódott Orbán-Torgyán-"együttműködés" azonban e hét végével akár fordulatot is vehet. Azt ugyanis a Torgyán-tábor ceglédi és a Nemtorgyán-tábor budapesti nagygyűlése előtt is kész ténynek vehetjük, hogy a kisgazdapárt kettészakadt. Nyilván mind a két fél azt fogja magáról állítani, hogy ő az igazi FKGP, de ez senkit nem fog érdekelni: hiszen az FKGP mint választási párt megszűnt létezni. A kérdés az, hogy egy esetleges szakításkor hány frakciótagot tud magával vinni Torgyán.
Torgyán vabankra játszik. Pedig neki is tudnia kell, hogy immár a saját bőre a tét: és nem csak politikai értelemben. Fia és legközelebbi bizalmasa, Szabadi Béla ellen rendőrségi nyomozás folyik. A kisgazda pártelnöknek csak akkor van esélye a Fidesz-vezérkarral szemben, ha íróasztala mélyén lapul valami az autópálya-építésekről, a Postabank feltőkésítéséről vagy a Magyar Fejlesztési Bankról. Ha a gyűjtögető életmódot még idejekorán - legkésőbb 1998 végén - elkezdte. Ha nincs semmi a kezében, és mégis menni akar, mehet isten hírével, ha kevesen tartanak vele. Ha sokan követik, akkor is mehet persze.
Idézéssel a zsebében a Gyorskocsi utcába.
