Polónyi István

Láncra vertek

A hallgatói szerződésről

  • Polónyi István
  • 2012. október 27.

Publicisztika

A magyar kormány felépítette a 21. század berlini falát.

Az államilag finanszírozott - a kormány "újbeszéd"-szóhasználatával: állami ösztöndíjas - hallgatókat szerződésben kötelezik, hogy a végzést követő húsz évben tanulmányi idejük dupláját Magyarországon töltsék munkaviszonyban vagy vállalkozóként. Kivéve, ha szomszédos országbeli magyar valaki, mert akkor csak a felét, vagy ha hitéleti hallgató volt, mert akkor semmit. (Milyen igazságos is ez! Mint tudjuk, ha valamilyen diplomás hiányzik, az éppen a pap, teológus, hitoktató - de hát ők "brancsbeliek", így mehetnek világgá.) Ha nem dolgoznak itthon ennyit, vissza kell fizetniük az állami támogatást ("ösztöndíjat").

Időközben az is kiderült, hogy Európában csak Fehéroroszországban van ilyen rendszer - de ott is csak a mesterhallgatókra vonatkozik (lásd az eduline.hu 2012. március 12-i keltezésű cikkét). No és persze a rendszerváltás előtti Romániában volt olyan, hogy a kivándorlóknak ki kellett fizetniük iskoláztatásuk költségeit.

De miért is van erre szükség?

*

"Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár a Semmelweis Egyetem ünnepélyes tanévnyitó rendezvényén... kiemelte: 'nem tartható, nem erkölcsös, gazdaságtalan és igazságtalan', hogy egy ország adófizetői a keresetük után fizetett adójukból ezerszámra képezzenek olyan fiatalokat, akiknek a diplomáján még alig száradt meg a tinta, és máris - szabadságukra hivatkozva - külföldön kamatoztatják az itt megszerzett és fizetett tudásukat." (eduline.hu, 2012. szeptember 2.) Ezzel az érveléssel - azon túl, hogy felháborító, ha egy értelmiségi így beszél az egyéni szabadságról - az a baj, hogy részint nem tudjuk, valójában hány diplomás megy külföldre dolgozni, erről nincsenek statisztikák. Részint pedig a külföldre szóló álláshirdetések alapján vélhetően szakmunkások (például hentesek, kőművesek, burkolók stb.) és segédmunkások is legalább olyan tömegben mennek ki. És (szerencsére) még nem merült fel, hogy az ő képzésükre kifizetett adófizetői forintok is röghöz kötést indokolnak (pedig a Széll Kálmán Tervből úgy tudjuk, "a kétkezi szakmákban komoly munkaerőhiánnyal küzdenek").

Az ok valószínűleg prózai: a felsőoktatási törvény koncepcionálása egybeesett az orvosok és rezidensek keresetnövelési követelésével, s ezzel kapcsolatban - főleg az érintettek által fenyegetőzésként felvetett, s a média által szakpolitikai botrányhírként tálalt - a tömeges külföldi munkavállalás, orvoselvándorlás emlegetésével - amiről egyébként ugyanúgy nincsenek tényleges statisztikák és (a jelenséget az orvosbevándorlással együtt vizsgáló) kutatások, elemzések. De ez nem zavarta a kormányt. Úgy döntöttek az oktatás- és egészségpolitikusok meg a kormány vezetése, hogy rendpárti választ kell adni a renitens, elvándorolni kívánó diplomásoknak. Kit zavar a valódi tények ismeretének hiánya? A kétharmad feljogosít a rendteremtésre.

És az sem zavar senkit a kormányban, hogy a dolognak hatalmas adminisztrációs terhei vannak. Hiszen évente mintegy húszezer lemorzsolódónak kell majd a szerződését felbontani, kezelve ezer és ezer emberi problémát. Húsz év alatt úgy egymillió diplomás szerződését figyelemmel kísérni, életútját követni. Ez már orwelli világ - hiszen a diplomásokról nyilván kell tartani mindent, ami az itthon ledolgozandó időt vagy a visszafizetendő összeget befolyásolja: a képzés idejét, a munkahelyeket, az esetleges munkanélküliséget, a gyesen, gyeden töltött időt, a szülések számát, az önkéntes katonaként eltöltött időt, az esetleges halmozottan hátrányos helyzetet, a tartós betegséget, a munkaképesség változását stb.

A kormány arra a közismert jelenségre reagált ezzel az intézkedésével, mely szerint a migráció tényleg a legmagasabban és a legalacsonyabban iskolázott rétegeket érinti leginkább. Hiszen a fejlett világ őket keresi. A diplomásokat, mert ők adják a gazdaság hajtóerejét, és az alacsonyan iskolázottakat, mert ők dolgoznak azokon a munkahelyeken, ahol az őslakosok már nem hajlandók. Persze a diplomások otthontartásának létezne intelligens megoldása is. Nevezetesen a többletösztöndíj (a képzés állami támogatása felett kínált többletösztöndíjról van szó), amelyre pályázni lehet, tudatosan vállalva a feltételeit (például azt, hogy Magyarországon vagy valamely régióban, megyében, településen stb. dolgozik a szerződő pályázó). Ezek valóban önkéntes szerződések lennének, viszont - mint az ombudsman hangsúlyozta - a jelenlegi hallgatói szerződések sértik a szerződéskötés valódi önkéntességét, és aránytalanul korlátozzák a hallgatók több alapvető jogát.

J. F. Kennedy 1963-as híres nyugat-berlini beszédében többek között azt mondta: "A szabadság sok nehézséggel jár, a demokrácia pedig nem tökéletes. De nekünk soha nem kellett falat húznunk, hogy honfitársainkat bezárjuk, megakadályozva őket abban, hogy szabadon távozhassanak."

Messze van Amerika, és ma már Európa is.

A szerző oktatáskutató. A felsőoktatásról szóló interjúját lásd: "Ugyanolyan szolgáltatás, mint a fodrász" (Magyar Narancs, 2011. május 26.)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.