Az államilag finanszírozott - a kormány "újbeszéd"-szóhasználatával: állami ösztöndíjas - hallgatókat szerződésben kötelezik, hogy a végzést követő húsz évben tanulmányi idejük dupláját Magyarországon töltsék munkaviszonyban vagy vállalkozóként. Kivéve, ha szomszédos országbeli magyar valaki, mert akkor csak a felét, vagy ha hitéleti hallgató volt, mert akkor semmit. (Milyen igazságos is ez! Mint tudjuk, ha valamilyen diplomás hiányzik, az éppen a pap, teológus, hitoktató - de hát ők "brancsbeliek", így mehetnek világgá.) Ha nem dolgoznak itthon ennyit, vissza kell fizetniük az állami támogatást ("ösztöndíjat").
Időközben az is kiderült, hogy Európában csak Fehéroroszországban van ilyen rendszer - de ott is csak a mesterhallgatókra vonatkozik (lásd az eduline.hu 2012. március 12-i keltezésű cikkét). No és persze a rendszerváltás előtti Romániában volt olyan, hogy a kivándorlóknak ki kellett fizetniük iskoláztatásuk költségeit.
De miért is van erre szükség?
*
"Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár a Semmelweis Egyetem ünnepélyes tanévnyitó rendezvényén... kiemelte: 'nem tartható, nem erkölcsös, gazdaságtalan és igazságtalan', hogy egy ország adófizetői a keresetük után fizetett adójukból ezerszámra képezzenek olyan fiatalokat, akiknek a diplomáján még alig száradt meg a tinta, és máris - szabadságukra hivatkozva - külföldön kamatoztatják az itt megszerzett és fizetett tudásukat." (eduline.hu, 2012. szeptember 2.) Ezzel az érveléssel - azon túl, hogy felháborító, ha egy értelmiségi így beszél az egyéni szabadságról - az a baj, hogy részint nem tudjuk, valójában hány diplomás megy külföldre dolgozni, erről nincsenek statisztikák. Részint pedig a külföldre szóló álláshirdetések alapján vélhetően szakmunkások (például hentesek, kőművesek, burkolók stb.) és segédmunkások is legalább olyan tömegben mennek ki. És (szerencsére) még nem merült fel, hogy az ő képzésükre kifizetett adófizetői forintok is röghöz kötést indokolnak (pedig a Széll Kálmán Tervből úgy tudjuk, "a kétkezi szakmákban komoly munkaerőhiánnyal küzdenek").
Az ok valószínűleg prózai: a felsőoktatási törvény koncepcionálása egybeesett az orvosok és rezidensek keresetnövelési követelésével, s ezzel kapcsolatban - főleg az érintettek által fenyegetőzésként felvetett, s a média által szakpolitikai botrányhírként tálalt - a tömeges külföldi munkavállalás, orvoselvándorlás emlegetésével - amiről egyébként ugyanúgy nincsenek tényleges statisztikák és (a jelenséget az orvosbevándorlással együtt vizsgáló) kutatások, elemzések. De ez nem zavarta a kormányt. Úgy döntöttek az oktatás- és egészségpolitikusok meg a kormány vezetése, hogy rendpárti választ kell adni a renitens, elvándorolni kívánó diplomásoknak. Kit zavar a valódi tények ismeretének hiánya? A kétharmad feljogosít a rendteremtésre.
És az sem zavar senkit a kormányban, hogy a dolognak hatalmas adminisztrációs terhei vannak. Hiszen évente mintegy húszezer lemorzsolódónak kell majd a szerződését felbontani, kezelve ezer és ezer emberi problémát. Húsz év alatt úgy egymillió diplomás szerződését figyelemmel kísérni, életútját követni. Ez már orwelli világ - hiszen a diplomásokról nyilván kell tartani mindent, ami az itthon ledolgozandó időt vagy a visszafizetendő összeget befolyásolja: a képzés idejét, a munkahelyeket, az esetleges munkanélküliséget, a gyesen, gyeden töltött időt, a szülések számát, az önkéntes katonaként eltöltött időt, az esetleges halmozottan hátrányos helyzetet, a tartós betegséget, a munkaképesség változását stb.
A kormány arra a közismert jelenségre reagált ezzel az intézkedésével, mely szerint a migráció tényleg a legmagasabban és a legalacsonyabban iskolázott rétegeket érinti leginkább. Hiszen a fejlett világ őket keresi. A diplomásokat, mert ők adják a gazdaság hajtóerejét, és az alacsonyan iskolázottakat, mert ők dolgoznak azokon a munkahelyeken, ahol az őslakosok már nem hajlandók. Persze a diplomások otthontartásának létezne intelligens megoldása is. Nevezetesen a többletösztöndíj (a képzés állami támogatása felett kínált többletösztöndíjról van szó), amelyre pályázni lehet, tudatosan vállalva a feltételeit (például azt, hogy Magyarországon vagy valamely régióban, megyében, településen stb. dolgozik a szerződő pályázó). Ezek valóban önkéntes szerződések lennének, viszont - mint az ombudsman hangsúlyozta - a jelenlegi hallgatói szerződések sértik a szerződéskötés valódi önkéntességét, és aránytalanul korlátozzák a hallgatók több alapvető jogát.
J. F. Kennedy 1963-as híres nyugat-berlini beszédében többek között azt mondta: "A szabadság sok nehézséggel jár, a demokrácia pedig nem tökéletes. De nekünk soha nem kellett falat húznunk, hogy honfitársainkat bezárjuk, megakadályozva őket abban, hogy szabadon távozhassanak."
Messze van Amerika, és ma már Európa is.
A szerző oktatáskutató. A felsőoktatásról szóló interjúját lásd: "Ugyanolyan szolgáltatás, mint a fodrász" (Magyar Narancs, 2011. május 26.)
