Polónyi István

Láncra vertek

A hallgatói szerződésről

  • Polónyi István
  • 2012. október 27.

Publicisztika

A magyar kormány felépítette a 21. század berlini falát.

Az államilag finanszírozott - a kormány "újbeszéd"-szóhasználatával: állami ösztöndíjas - hallgatókat szerződésben kötelezik, hogy a végzést követő húsz évben tanulmányi idejük dupláját Magyarországon töltsék munkaviszonyban vagy vállalkozóként. Kivéve, ha szomszédos országbeli magyar valaki, mert akkor csak a felét, vagy ha hitéleti hallgató volt, mert akkor semmit. (Milyen igazságos is ez! Mint tudjuk, ha valamilyen diplomás hiányzik, az éppen a pap, teológus, hitoktató - de hát ők "brancsbeliek", így mehetnek világgá.) Ha nem dolgoznak itthon ennyit, vissza kell fizetniük az állami támogatást ("ösztöndíjat").

Időközben az is kiderült, hogy Európában csak Fehéroroszországban van ilyen rendszer - de ott is csak a mesterhallgatókra vonatkozik (lásd az eduline.hu 2012. március 12-i keltezésű cikkét). No és persze a rendszerváltás előtti Romániában volt olyan, hogy a kivándorlóknak ki kellett fizetniük iskoláztatásuk költségeit.

De miért is van erre szükség?

*

"Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár a Semmelweis Egyetem ünnepélyes tanévnyitó rendezvényén... kiemelte: 'nem tartható, nem erkölcsös, gazdaságtalan és igazságtalan', hogy egy ország adófizetői a keresetük után fizetett adójukból ezerszámra képezzenek olyan fiatalokat, akiknek a diplomáján még alig száradt meg a tinta, és máris - szabadságukra hivatkozva - külföldön kamatoztatják az itt megszerzett és fizetett tudásukat." (eduline.hu, 2012. szeptember 2.) Ezzel az érveléssel - azon túl, hogy felháborító, ha egy értelmiségi így beszél az egyéni szabadságról - az a baj, hogy részint nem tudjuk, valójában hány diplomás megy külföldre dolgozni, erről nincsenek statisztikák. Részint pedig a külföldre szóló álláshirdetések alapján vélhetően szakmunkások (például hentesek, kőművesek, burkolók stb.) és segédmunkások is legalább olyan tömegben mennek ki. És (szerencsére) még nem merült fel, hogy az ő képzésükre kifizetett adófizetői forintok is röghöz kötést indokolnak (pedig a Széll Kálmán Tervből úgy tudjuk, "a kétkezi szakmákban komoly munkaerőhiánnyal küzdenek").

Az ok valószínűleg prózai: a felsőoktatási törvény koncepcionálása egybeesett az orvosok és rezidensek keresetnövelési követelésével, s ezzel kapcsolatban - főleg az érintettek által fenyegetőzésként felvetett, s a média által szakpolitikai botrányhírként tálalt - a tömeges külföldi munkavállalás, orvoselvándorlás emlegetésével - amiről egyébként ugyanúgy nincsenek tényleges statisztikák és (a jelenséget az orvosbevándorlással együtt vizsgáló) kutatások, elemzések. De ez nem zavarta a kormányt. Úgy döntöttek az oktatás- és egészségpolitikusok meg a kormány vezetése, hogy rendpárti választ kell adni a renitens, elvándorolni kívánó diplomásoknak. Kit zavar a valódi tények ismeretének hiánya? A kétharmad feljogosít a rendteremtésre.

És az sem zavar senkit a kormányban, hogy a dolognak hatalmas adminisztrációs terhei vannak. Hiszen évente mintegy húszezer lemorzsolódónak kell majd a szerződését felbontani, kezelve ezer és ezer emberi problémát. Húsz év alatt úgy egymillió diplomás szerződését figyelemmel kísérni, életútját követni. Ez már orwelli világ - hiszen a diplomásokról nyilván kell tartani mindent, ami az itthon ledolgozandó időt vagy a visszafizetendő összeget befolyásolja: a képzés idejét, a munkahelyeket, az esetleges munkanélküliséget, a gyesen, gyeden töltött időt, a szülések számát, az önkéntes katonaként eltöltött időt, az esetleges halmozottan hátrányos helyzetet, a tartós betegséget, a munkaképesség változását stb.

A kormány arra a közismert jelenségre reagált ezzel az intézkedésével, mely szerint a migráció tényleg a legmagasabban és a legalacsonyabban iskolázott rétegeket érinti leginkább. Hiszen a fejlett világ őket keresi. A diplomásokat, mert ők adják a gazdaság hajtóerejét, és az alacsonyan iskolázottakat, mert ők dolgoznak azokon a munkahelyeken, ahol az őslakosok már nem hajlandók. Persze a diplomások otthontartásának létezne intelligens megoldása is. Nevezetesen a többletösztöndíj (a képzés állami támogatása felett kínált többletösztöndíjról van szó), amelyre pályázni lehet, tudatosan vállalva a feltételeit (például azt, hogy Magyarországon vagy valamely régióban, megyében, településen stb. dolgozik a szerződő pályázó). Ezek valóban önkéntes szerződések lennének, viszont - mint az ombudsman hangsúlyozta - a jelenlegi hallgatói szerződések sértik a szerződéskötés valódi önkéntességét, és aránytalanul korlátozzák a hallgatók több alapvető jogát.

J. F. Kennedy 1963-as híres nyugat-berlini beszédében többek között azt mondta: "A szabadság sok nehézséggel jár, a demokrácia pedig nem tökéletes. De nekünk soha nem kellett falat húznunk, hogy honfitársainkat bezárjuk, megakadályozva őket abban, hogy szabadon távozhassanak."

Messze van Amerika, és ma már Európa is.

A szerző oktatáskutató. A felsőoktatásról szóló interjúját lásd: "Ugyanolyan szolgáltatás, mint a fodrász" (Magyar Narancs, 2011. május 26.)

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.