Bemegy Schiffer és csapata (LMP) az ülésterembe, leülnek, gyér taps a kormánypártok padsoraiból, bemegy Mesterházy és bandája (MSZP), erős fütty ugyanonnan, leülnek. Megkezdődik a Fidesz alkotmánytervezetének vitája. Miután pár fideszes lelkes szavakkal méltatja a dokumentumot, jelentkezik Schiffer. ' a vezérszónok. Hosszú percekig ecseteli a kommunizmus a.k.a. Gyurcsány Ferenc bűneit, majd elismeri, hogy az alkotmánytervezet "alapvetően rendben van". "Mert nem csak arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy az országnak új alkotmányra van szüksége - ezt mint felelős ellenzéki párt, mi sem vitathatjuk. És nem is csak arról, hogy a kétharmados többségnek megkérdőjelezhetetlen a felhatalmazása az új alaptörvény megalkotására. De elismerés illeti a kormánypártokat azért, mert alapos, körültekintő munkát végeztek. Az új Alkotmány nemcsak az ezeréves nemzet egységét teremti meg, de feltámadásának legszilárdabb alapjait is. Méltó lesz nevére: a Húsvéti Alkotmány elnevezésre." Ezután viszont a bírálat szavai következnek: az ökopárt elnöke arra kéri az alkotmányozó többséget, hogy lehetőség szerint "zöldítse be" az alkotmányt, azaz foglalják normaszövegbe a környezet és a jövő generációk, meg az egészséges élethez való jog erőteljesebb védelmét, ebben az LMP kész segítséget nyújtani a kodifikátornak. (Nem mintha rászorulna, de több szem talán többet lát - teszi hozzá a kormánypárt tagjaiban egyöntetű rokonszenvet kiváltó szerénységgel Schiffer.) "Szakértőink már dolgoznak is a halvány önbeásó sáska (Acrotylus longipe), valamint a butabogár (Pentodon idiota) élőhelyeinek védettségére vonatkozó módosító indítványunkon." Megköszöni a figyelmet. Leül.
A kormánypártok padsoraiból erős taps nyugtázza a felelősségteljes, haza- és természetszerető szavakat, de már a beszéd közben is heves bólogatás légsurrogása hallatszik: belevesszük! (Aztán persze nem veszik bele.)
Ezután Mesterházy Attila emelkedik szólásra. A kormánypárti képviselők jogos felháborodásukat alig tudják palástolni: mit keres ez itt, a nemzet házában? A frakcióvezető sűrű torokköszörülések közepette, hebegve vág mondókájába. "Tisztelt Ház! Talán meglepően fog hangzani, amit most mondani fogok, de a pillanat emelkedettsége, s a történelmi fordulópont, amelyhez hazánk érkezett, sok mindent másképp láttat velem személyesen, és a Magyar Szocialista Párttal is. És úgy hiszem, a megigazuláshoz és a bűnbocsánathoz keresve sem találhatnánk jobb pillanatot. Mert immár magunk előtt sem tudjuk leplezni azt, ami mindenki más előtt oly régóta nyilvánvaló: hogy nyolc éven át tartó nemzetvesztő politikánkkal országunkat a megsemmisülés szélére sodortuk." Ezek után Mesterházy maga és a pártja nevében hosszasan részletezi történelmi bűneiket, majd bocsánatot, és - ha csak a partvonalról is, de - részt kér a nemzetépítő, hatalmas munkából. "Tisztában vagyunk azzal, hogy választóinkat, a legszegényebb rétegeket, az elesetteket éveken át módszeresen, tudatosan, cinikusan félrevezettük. De kérjük Önöket, a mi bűneinket ne rajtuk torolják meg. Fontolják meg, hogy az új alkotmány - bár e tekintetben is szinte kifogástalan munka - hogyan tudná a szociális jogokat még körültekintőbben megfogalmazni." Szórványos fütty, hitetlenkedő bekiabálások. Mesterházy leül. Talán elpityeredik, talán csak lesüti a szemét (kis sertészsíron, paprikával, hagymával).
Ez nyilván így volt képzelve. A végén, az új alkotmány tiszteletére rendezett díszülésen, a közös istentisztelet után, de még a Himnusz eléneklése előtt esetleg az összes képviselő Orbán Viktor elé járul, féltérdre ereszkedik, megcsókolja a pecsétgyűrűjét, és fogadja áldását.
Ha ugyanis nem így lett volna képzelve, akkor nem így lett volna ez az egész alkotmányozás levezényelve sem. Akkor a Fidesz-frakció törvényes garanciákat ad arra, hogy az ellenzék érdemben beleszólhasson: például nem eltörli, hanem megerősíti azt a szabályt, hogy az új alaptörvény elfogadásához négyötödös többségre van szükség. Ahogy az MSZP kérte. Vagy nem egy-két hónapot biztosít az előkészítésre, hanem egy évet. Ahogy az LMP javasolta. Vagy az eredeti, parlamenti alkotmány-előkészítő bizottságból nem csinál Isten majmát különféle egyéb alkotmányozó brigádok légből kapásával. Ha komolyan gondolták volna, akkor nem szerzik be maguknak egy Sonderangeboton Szili Katalint, Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás törvénytelen gyermekét abból a célból, hogy valaki képviselje már a baloldali érzelmű honpolgárokat is, meg ezt a szociális izét... érzékenységet, na.
De többet mondunk. Még ettől is lehetett volna rendes alkotmányt írni. Még attól is, hogy semmi szükség nincs rá, mert a régi nagyjából kitart, és hogy az ellenzéket kitessékelik a csinálásából. Akkor lett volna csak nagy bajban az ellenzék: ha megkérdezik tőlük, hogy mi a bajuk a normaszöveggel, nem tudnak mit felelni rá. Orbán azonban megtette nekik azt a szívességet, hogy olyan alkotmánytervezetet hozott össze, amely utólag is minden elemében igazolja a két demokratikus ellenzéki párt ősztől tartó bojkottját. A Fidesz utáni Fidesz-hatalom bebetonozása, a keresztény-nemzeti giccs, a mézeskalácsszív-vallásosság, a manipulálás a nemzettel és az identitással, az egy ember, egy szavazat elvének látványos felrúgása, a köztársaság elnevezés kiiktatása - ez bőven sok utólagos indok rá. A két demokratikus parlamenti párt az egyetlen helyes megoldást választotta. A Fidesz ordenáré, kisstílű demagógiájával ellentétben pontosan akkor képviselik választóik és leendő választóik érdekeit, ha a távolmaradásukkal adnak kifejezést ezen tömegek tiltakozásának. Ez az alkotmány így Orbán Viktor, és nem a nemzet alkotmánya lesz - és ezért a felelősség nem őket, hanem kizárólag a Fideszt és Orbánt terheli.
És kétségkívül szomorú és veszélyes helyzet fog előállani: bár a kormányzás legalitása aligha lesz megkérdőjelezhető - hisz az új alkotmányt az érvényes szabályok és a hatályos törvények szerint fogják elfogadni -, az új alkotmány legitimitása annál inkább. Hisz nemhogy nem vett részt a megalkotásában és az elfogadásában más, mint Orbán vazallusai, de számos rendelkezését az ország polgárainak nagy tömegei maguktól - elveiktől, életszemléletüktől, mindennapi életüktől - idegennek fogják érezni. Kényszernek. Ez pedig a kormányon lévők minden cselekedetének jogszerűségére árnyékot fog vetni. Az ellenzék legitimitását pedig a kormányon lévők kérdőjelezhetik meg. És meg is fogják, ne tévedjünk. Kis köcsögök, mit ugráltok, mit hivatkoztok az alkotmányra, ha egyszer semmi közötök nem volt a szövegezéséhez, és még csak a parlamentben sem voltatok, amikor megszavaztuk? Kizártátok magatokat az alkotmányból - tehát kizártátok magatokat a rendszerből is. A hazából.
Az 1989-ben létrehozott alkotmányos berendezkedés éppenséggel arra lett kitalálva, hogy az ilyen helyzeteket megússzuk: azt, hogy az ország egyik, ki tudja, mekkora fele összebékíthetetlen ellentétbe kerüljön a másik, ki tudja, mekkora felével. Hogy farkasszemet kelljen néznünk egymással. Az új rend nemcsak tartalmában különbözik ettől, de létrehozásának módjával is e célt tagadja. Orbán, ha tudja, ha nem, ha ezt akarja, ha nem, immár a törvény erejével tenné számkivetetté a saját hazájukban mindazokat, akik nem értenek egyet politikájával.
Csendes háborút indított ellenük: és nem hagyott más választást, mint az ellenállást.
