Úgy lett, ahogy gondoltuk. Lázár János tartott vasárnap egy sajtótájékoztatót, ahol elmondta, hogy közlendőjét brutálisan kiforgatták, ő nem is akkor mondta, nem is azt mondta, hogy aki szegény, az meg is érdemli, vagy azt, hogy aki szegény, az maradjon is az, jaj, dehogy is. ' a megélhetési politikusokról beszélt, hogy akinek nincsen pénze, ne menjen politikusnak, de az őt ért súlyos inszinuáció ellenére is bocsánatot kér azoktól, akiket netán megbántottak szövegkörnyezetükből csalfán kiragadott szavai. Jó, hogy épp azt nem mondta, hogy neki vannak szegény barátai is.
Mindazonáltal távolról sem az az érdekes, hogy mit talált(ak) ki Lázár mentségére - egyébként egy nem túl ügyes mesét, mert a szövege átigazított változatában azt jelenti, hogy aki nem gazdag, az ne vegyen, nem vehet részt a közéletben. Ha meggondoljuk, ez még nagyobb disznóság, mint az első változat - na jó, nem, a pontos fogalmazás, hogy egyik alávalóbb megjegyzés, mint a másik.
De önmagában még ez sem érdekes: egy rossz ember rossz dumája. S az is csak másodlagos fontosságú, hogy az ügyben milyen stratégiát választott a Fidesz; úgymond kiálltak mellette (elvtelenül, még szép), és vele együtt kiabálták, hogy meghamisították a felvételt, pedig ez a lézeres audis csávó a szegények legnagyobb gyámola. E taktikának ugyanis megjön a böjtje, gyorsabban, mint gondolnák, legfőképpen azért, mert az állítás, amire épül, egyszerűen nem igaz: Lázár igenis komolyan mondta, amit mondott, s úgy is gondolja, aszerint is él. Kérkedik a vagyonával (azt nem is tagadta) - ez viszont egy politikus tuti halálos ítélete, nemcsak Magyarországon, de nálunknál szerencsésebb helyeken is (jó okkal). E harcmodor eredményeként eztán mindig mindenki azt gondolja majd róla, hogy egy érzéketlen hólyag - amit az is megkönnyít majd, hogy annak is látszik (mutatja magát). Ezzel szépen rászárad majd a Fideszre, előbb viszketni, majd csípni kezd, aztán vagy akkor rakják ki a szűrit, amikor azt hiszik, hogy már feledésbe ment a mostani affér, vagy nem rakják, és együtt buknak vele, mint anno a Magyar Vizslával.
Csakhogy Lázár János személye és sorsa önmagában nem érne ennyi lapfelületet, ha nem lenne itt jóval többről szó. Konkrétan arról, hogy azért lenne roppant nehéz most kiakolbólítani Lázárt, mert amit - így is, úgy is - mondott, az pontosan egyezik a Fidesz, vagyis Orbán Viktor véleményével - még akkor is, ha nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget annak a gesztusnak, hogy Orbán a helyére menet a parlamentben olyan helyesen-fiúsan megsimogatta kis segédje vállát.
Elég ugyanis vetni egy felületes pillantást Orbán és kormánya közel egy éve folytatott politikájára (ebből a szempontból az ellenzéki időszakuk vizsgálata is felettébb tanulságos lenne), az egykulcsos adó, a közmunkák átszabása, a segélyek minimalizálása, a szélsőjobbos rendfenntartók randalírozásának szó nélküli tudomásulvétele és sorolhatnánk tovább reggelig, mind-mind egy csapás a szegényeknek. Lázár piszkos beszéde pontos kifejezése annak, hogy is vannak ők a szegényekkel: gyűlölik és rettegik őket. Gyűlölik, mert bennük látják a hatalom örökös bitorlásának a gátját. 'k azok, akik már 2002-ben is elzavarták Orbánt, ők azok, akiktől eztán sem várható semmi jó. 'k azok, akiknek az isten pénze sem elég, de az biztosan nem, amennyit a multiktól még egy darabig el bír szedni a kormány (különben is, az kell másra). 'k a kiszámíthatatlanok, akik tönkretehetik annak a fáradságos munkának a gyümölcsét, amit a Fidesz eddig a demokratikus intézményrendszer öntestére szabásába beletett. És mindez még csak a rettegési faktor.
A gyűlölet legmélyebb oka nyilvánvalóan a hiányból fakad. Annak az elszomorító hiányából, ami a kormányzáshoz leginkább kéne: a koncepció, a halvány elképzelés, a lila dunszt! Hogy mit is lehetne kezdeni a szegényekkel (mit is lehet kezdeni az országgal), már azon kívül, hogy olykor valami kerítésszaggató szociális demagógiával palira vesszük és folyamatosan fenyegetjük őket. Mert azt tán még Orbán Viktor is tudja, hogy az tartósan nem fenntartható program. De más meg nincs a sifonérban, így marad a gyűlölet és a rettegés.
